Az első rögtön szembeötlő dolog, mely gondolkodásra késztet, az a vibráló színekből álló impozáns borító. Két fekete ninja ruhás tag, fegyverekkel a kézben, támadásra készen, fenyítően néz vissza ránk a képről, miután a digitálisan megjelent kislemez, három dalát tartalmazó zip-et kicsomagolom. Valójában nem is tudom, hogy mire számítsak, ha a facebook oldaluk infó szövegének hinni lehet, akkor e két jelmezes alak (később majd kiderül azért, hogy hárman vannak, hoppá) „murdering-electric-ninja-pop” zenében utazik. Hűha.

Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot - de ez majd a velük megjelenő interjúból is kiderül – hogy jelenleg ketten alkotják a Black Tape Store-t: Mihály Gergő (aki nem mellesleg az avant-metal Angertea énekes/gitárosa) most itt az énektémákért felel némi gitározással megspékelve és Kaczkó-Marton György (akit a szemfülesebbek a Karahana-ból ismerhettek meg anno) pedig a zenei oldalt reprezentálja teljes mellszélességgel. Van még egy harmadik zeneszerző társuk is, Adam Liam Muswell néven, de lássuk akkor a „halálosan érett ninják” dalait.

A nyitó „Gone” -nal egyből elszabadulnak az indulatok: a gépies electro alapokra (ez egy viszonylag organikus gépdob sound-ból meg hangulatos szintetizátor szőnyegből áll) torzított dühteás riffek fölé lebeg a széteffektezett ének. Senki ne értsen most félre – a Black Tape Store-nak talán annyi köze van az Angertea-hez, hogy Gergő énekel (a gitáros részek nagyon minimálisak) benne és itt vége is szakad a hasonlóságnak. Ez egy új formáció. Van némi utazósan spirituális, sámánszerű jellege a dolognak, nem csak az ének típusa meg a dobok miatt (perkázós részek) hanem ahogy maga az első nóta fel van építve. Talán ha lecsukott szemekkel hallgatjuk, előrejlik egy ősi erdő képe valahol Japánban, ahol kaotikus táncot járnak az árnyékok a tűz körül…

A kettes „Missing” kapásból egy slágergyanús dallammal indít, (ez végig pulzál szerencsére) az ének remekül el van találva, ügyesen beleintegrálódik a nótába.  A verze rész viszont enyhén lakossági megoldásokkal kínoz: mintha valami szappanoperának hallanám a giccses főcímzenéjét, melyet aztán egy Phil Collins-szerű énekhang ment meg. Ezután szerencsére a dal nem esik vissza az unalomba, mert egy olyan rész jön egy olyan billentyűfutammal, melyet akármikor meghallgatok, kiráz a hideg. Ilyet csak a nagyok tudnak írni. Sajnos, míg a dal felépítése szinte ugyanúgy ismétlődik, ez a téma csak egyszer hallható ebben a formában. Sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle, de gondolom nem akarták olyan hosszúra nyújtani, mint a tésztát, amit a ramen-ba főznek. A végső-dallamfutamok viszont ismét kedvemre valóak, az egyik legerősebb/legmélyebb nóta a háromból.

A kislemezt záró „Strike” depresszióba hajló, elszállós énektémái és szomorkodós dallamvilága egy reménytelen szerelem képét tárja elém. Ahogy a szövegekből kivettem, ez nagyjából helyénvaló, persze nem kell semmi nyálas csöpögésre gondolni, teljesen rendben van ez a track is. Itt már erőteljesebben kidomborodik a vékonyan kiégett Depeche Mode-ot idéző darkos electro ötvözet, melyet egy kifacsart gitártémával tesznek a helyére a Black Tape Store (h)arcművészei. Vagy éppen még sem és inkább jobban szétszedik a dal hangulatát, mondanivalóját…

Míg a hangzásba nem tudok belekötni (minden arányosan szól, bemutatkozásnak pedig teljesen rendben is van) addig a számok hosszát furcsállom: mindhárom track 3.40-nél ér véget, végük látványosan le van keverve. Olyan mintha még folytatódott volna (vagy szeretett volna folytatódni) a történet, csak egy láthatatlan kéz hopp elvágta a szálakat… Nem tudom mi szükség volt erre, de egy-két nótának sokkal jobbat tett volna, ha szebben kiteljesedik. Elhiszem, hogy a művész urak arra is törekedtek, hogy ne legyenek unalmas önismétlő részek a kislemezen, de egy ilyen elektronikus műfajnál – nyugodtan nevezhetjük „murdering-electric-ninja-pop”-nak is akár – bőven megengedett a kísérletezés mind a dalok hosszát és struktúráját illetően.

Mindent egybe vetve egy nagyon feelinges anyag született, a dallamok képesek a hallgatóban sokáig megragadni, napokig. Kíváncsian várom, hogy ezután milyen irányba fog elmenni a dolog, viszont nem lesz egyszerű dolga a Black Tape Store-nak.

Beszűkült zenei ízléssel rendelkező embereknek egyáltalán nem ajánlom, de aki nyitott és szereti az új dolgokat, modern hangzásokat, az tegyen egy próbát a „Deadly Ripe Ninjas”-szal.

Black Tape Store – Deadly Ripe Ninjas EP