Bevallom utána kellett olvasnom, hogy Szakácsi Greg neve milyen múltat rejt, mert ha már így ki van emelve, akkor biztos, hogy emblematikus figura. Nos valóban az, mert a C.A.F.B. zenekar nevével az is találkozhatott, aki hozzám hasonlóan nem lógott állandóan alter és punk bulikon. …csak akkor még Gábornak hívták. Azóta már az USA-ban él és tulajdonképp a zenekar is amerikai székhelyű.

A borító egyszerű, de jól eltalált. Kihajtogatva egy energikus koncertfotó és a dalszövegek fogadnak. Az ilyen típusú zenét amúgy sem a körítés kell, hogy eladja, úgyhogy a célnak tökéletesen megfelel. Egyetlen hiányérzetem volt, a felvételen szereplő zenészek nevét nem találtam.

Nagyjából el is tudtam képzelni mi fog rám várni stílusilag. Aztán kis finomítással azt is kaptam. Valami egyszerű, punkos, odamondós, haragos zajongásra készültem fel.

Amikor láttam, hogy az lemezindító Unchosen nincs másfél perc, ez a gondolat meggyőződéssé szilárdult. És valóban át is csörtetett a fülemen, ahogy az kell. Mondjuk nem az a dühös, epét fröcskölő típus, inkább az a kicsit koszos punk & roll. Ráadásul angol szöveggel. Elég jó kezdet volt, vártam a folytatást ebben a szellemben. De „hepibb” és nyugisabb lett a kép. Direkt nem akarok más zenekarokkal párhuzamot vonni, de aki akar annak se lesz nagy feladvány. Az Éjjeli járat ettől függetlenül ott lesz a közönség kedvencek között.

És a Kids of the Streetnek is van rá esélye, kérdés mennyire számít a szöveg nyelve. A számok többsége E/1-ben mesél, a Kirakatfeleség az egyik kivétel. Kicsit beszól a szebbik nem pénzre hajtó egyedeinek. Mindnek van egy hasonló egyszerű, dallamos fogós zenei alapja. Még a címre komolyabbnak tűnő Búcsúlevél sem olyan igazán orrlógatós.

Olyan 1/3 – 2/3 arányban angol és magyar szöveget kaptak a dalok és itt meg is állnék egy pillanatra a számomra legzavaróbb pontnál, ugyanis Szakácsi Greg mindkét nyelven akcentussal énekel. Lehet, hogy ez koncepció, de én furcsálltam. A hangja amúgy olyan jóféle, 3 doboz Fecske utáni orgánum, szóval azzal nincs is hitelességi gond. De az egyik legnagyobb erénye is az énekhez köthető, ugyanis sehol nem éreztem, hogy a szótagszámok nem passzolnak, vagy a rímek nem ülnek. Végig gördülékeny volt minden dalszöveg.

Ügyesen vannak szétszórva a különböző sebességű, nyelvű dalok.

Az egész album nagyjából az első két track által kijelölt határértékek között mozog témailag és gyakorlatilag minden egyéb szempontból. A vége felé enged csak ki a szokásosnál jobban az Útonnal, ami egy ücsörgős, „egyszállgitáros”, motoros-másnapos példány. Tehát akinek az első 5 perc tetszik annak garantáltan bejön majd az egész lemez. (persze ugyanez igaz az ellenpontra is) A hangszeres részt egy folyamatos egységes háttérnek tekinthetjük, nem lehet belekötni, bár nem is kaptam fejem a váratlan fordulatokra.

A 15 dalból lehet bőven mazsolázni. Egyik irányba sem lóg ki feltűnően egyik sem. Saját ízlésem szerinti erősebb pontok a lemezen: Éjjeli járat, Wasted, Unchosen, Kirakatfeleség és a záró The Hate.

Néha megrohant az érzés, hogy hát bizony ezt már hallottam valahol, (ennek a kicsúcsosodása a Múló állapot) majd, ahogy jöttek egymás után a számok ez egyre kevésbé zavart. És itt el is lehet filozofálgatni pár pillanatig. Milyen értéket képvisel valami, aminek nem az új utak keresése a célja, hanem a meglévő eszközöket próbálja a lehető legjobban felhasználni és elsődlegesen szórakoztatni akar.

Ez a zene nem otthon, nyugiban hallgatva mutatja meg az erényeit. Haverok kellenek hozzá, koncert, vagy egy kocsmazajjal keveredő zenegép, meg jó kedv.

Az album dallistája:

01. Unchosen
02. Éjjeli Járat
03. Kids of the Street
04. Kirakatfeleség
05. Múló Állapot
06. System
07. Búcsúlevél
08. Maradék Élet
09. No Destination
10. Hagyj Élni
11. Jól Vagyok
12. Wasted
13. Úton
14. Gotti
15. The Hate

A zenekar Facebook oldala itt elérhető.

vtb