„Szerettem volna megírni a saját érzéseimet is.” - Paddy And The Rats interjú
2013. december 3-7-ig tartott a Paddy and The Rats születésnapi turnéja, amely során felléptek Szegeden, Pécsett, Győrben, Veszprémben és zárásként Budapesten. A zenekar ezzel ünnepelte és köszönte meg rajongóinak az elmúlt öt évet. Ezen alkalomból a zenekar énekese, Paddy O’Reilly válaszolt néhány kérdésemre.
Rockbook: - December 3-a óta tart a szülinapozás és a turné.... Ha jól tudom ilyen jellegű koncertsorozatotok még nem volt. Hogy bírjátok?
Paddy: - Ez így nem teljesen igaz. Nyáron, a fesztiválszezonban van, hogy egy hétig folyamatosan koncertezünk. Aztán pár nap pihenő után újra útra kelünk. Szóval maga a turné nem újdonság. Inkább arra kell nagyon koncentrálni, hogy minden rendben menjen. Most nagyobb stábbal utaztunk, mert forgattunk egy dokumentumfilmet, és itt volt velünk a Moorings is, akiket szintén mi kísértünk mindenhova. Úgyhogy pörgős hét volt, de mi ezt szeretjük. Aludni meg a buszban is lehet!
Rockbook: - Az elmúlt 5 napban a The Moorings-szal turnéztatok, akikkel jó barátságban vagytok. Hogy ismertétek meg egymást?
Paddy: - Egy közös zenész barátunk hozott minket össze. 4 éve volt egy közös magyar-francia turnénk, ahol nagyon jóban lettünk. Azóta is tartottuk a kapcsolatot, játszottunk együtt sok külföldi fesztiválon. Ebben a műfajban ők is elég nagy névnek számítanak már Európában. Legutóbb például nyáron találkoztunk Lengyelországban, ahol egymás után játszottunk egy tengerész fesztiválon és előtte nem is tudtuk, hogy ők is ott lesznek. Mindig nagy öröm ismerősökkel találkozni a Nagyvilágban. Ott beszéltük meg hajnalban, kellően mámoros állapotban, a hotel kocsmájában, hogy elkísérnek minket erre a turnéra.
Rockbook: - December 7-én este volt a születésnapi koncertsorozat záró estje. Miben volt más ez a koncert?
Paddy: - Alapvetően erre a turnéra készültünk egy új műsorral, nem csak az estre. Kitaláltunk új dolgokat és egy akusztikus blokkot is összeraktunk, ami végig kíséri az 5 éves turnét. A pesti buli annyiban volt különlegesebb, mint a többi, hogy fellépett velünk Sonny is, az első harmonikásunk. Nem álltunk együtt 2 éve színpadon, de amikor feljött ugyanúgy ment minden, mintha előző este hagytuk volna abba a közös zenélést egy miskolci kocsmában. Persze sok minden változott, és Bernie egy új színt hozott a zenekarba, de valahogy elragadt minket egy nosztalgikusérzés, mikor együtt zenéltünk. Főleg, hogy a legelső elkészült Paddy dalt játszottuk együtt Sonnyval, a Hurry Home-ot.
Rockbook: - Ez a zenekar 5 éves jubileuma, milyennek látjátok így visszatekintve ezt az öt évet?
Paddy: - Mint bármelyik kapcsolatot. Boldognak, viharosnak, küzdelmesnek és eredményesnek. Mindenki nagyon sokat adott a lelkéből és mindenki nagyon sokat változott. De ami a legfontosabb, hogy megtanultunk kompromisszumot kötni, megtanultunk együtt lélegezni, együtt élni. Most már tudjuk, ha az ötödik nap után valaki csúnyán szól a másikhoz, azt nem leüvölteni kell, hanem megölelni. Tudjuk, hogy nem azért van, mert nem szeret, hanem azért, mert fáradt. Amíg ezt belátjuk, elfogadjuk, és kibírjuk, addig szerintem jól fog működni a zenekar és együtt maradunk. Tolerálnunk kell egymás hibáit és eddig ebben jók vagyunk.
Rockbook: - A napokban láthattunk a nagy közösségi portálon néhány képet a Ghost From The Barrow klipjének forgatásáról. Ezek szerint a rajongóknak jó karácsonya lesz?
Paddy: - Remélem nem csak ettől lesz jó karácsonya. Már csak azért sem, mert addig nem lesz kész a klip. Januárban fogjuk bemutatni.
Rockbook: - Hogy néz ki egy igazi patkányos karácsony?
Paddy: - A Szentestét és Karácsony napját mindenki a családjával tölti, viszont 26.-án otthon zenélünk Miskolcon, ami már lassan hagyomány és ez mindig egy különleges koncert, mert ez tényleg a barátainknak és a legrégebbi rajongóinknak szól.
Rockbook: - A dalaitok hangulata alapján szinte mindenkinek a jókedv, bulizás, kocsma hangulat jut eszébe, holott ha valaki odafigyel a szövegre is, elég komoly mondanivalót fogalmaztok meg bennük. A kezdetektől tudatosan figyeltetek erre?
Paddy: - Nem. Az első lemezen szándékosan az volt a cél, hogy egy kalózhajó legénységének az egyszerűségével közelítsük meg a dalokat. Csak a második lemezen kezdtük beleépíteni a szövegekbe a saját gondolatainkat, érzéseinket. Ez lehet, hogy jó, lehet, hogy rossz. Nem tudom… Én olyan vagyok, aki szereti a saját érzelmi világát beletenni abba, amit csinál. Az első lemeznél koncepciózusan a tengerész világra figyeltünk, mert akkor az csak egy játék volt, kitalált karakterekkel. A második lemezre viszont túlnőtt a karakteren a dolog és én szerettem volna megírni a saját érzéseimet is, nem csak Paddy-ét. Ekkor születtek az olyan dalok szövegei, mint a Pilgrim on the Road vagy a Never Walk Alone.
Rockbook: - Novemberben bekerült a Petőfi rádióba a Clown című dalotok. Ehhez gratulálok. Számíthatunk ezentúl több Paddy számra a rádiókban?
Paddy: - Reméljük! Ez nem rajtunk múlik. Együttműködünk most egy csapattal, akik azon dolgoznak, hogy ez így legyen.
Rockbook: - Mik a terveitek a következő évre?
Paddy: - Januárban pihenünk egy kicsit. Aztán februárban indul újra a portyázás. Ha minden jól alakul, márciusban amerikai turnéra megyünk, nyárra pedig már most nagyon sok meghívásunk van európai fesztiválokra. De természetesen az itthoni közönséget sem hanyagoljuk el, és sok hazai bulit is tervezünk. Jó pár új dal ötlet is készült mostanában, úgyhogy, ha érdemesnek találjuk az anyagot, akkor ősszel stúdióba vonulunk és felvesszük a 4. lemezt.
Rockbook: - A legutóbbi albumotok tavaly jelent meg, mikor számíthatnak a rajongók új albumra?
Paddy: - Ha tényleg jó anyag áll össze őszre, akkor akár december magasságában is kijöhet az új lemez. De nem akarunk kapkodni. Az elmúlt 5 évben 3 lemezt jelentettünk meg, ami önmagában is sok, nemhogy úgy, hogy egy olyan műfajról beszélünk, ahol nagyon könnyű beleesni az önismétlés hibájába. Ezt nem szeretnénk. Szóval akkor jön ki az új lemez, amikor úgy érezzük, hogy ez most más, mint az eddigiek vagy csak sokkal jobb.
Rockbook: - Idén sok helyen megfordultatok külföldön. Milyennek érzitek az ottani közönséget? Össze lehet hasonlítani az itthonival?
Paddy: - Természetesen igen és nem. A hazai közönség több koncertet kap, mint a külföldiek, ezért velük jobban együtt rezgünk. De külföldön is ugyanúgy megmozdulnak a zenénkre. Vannak olyan országok, mint Olaszország, ahol ugyanolyan teltházas bulikat csinálunk, mint itthon. Szóval ezt nehéz meghatározni, de nem is ez a lényeg. A fontos az, hogy aki eljön a koncertünkre, az átszellemüljön és azonosuljon a mi életérzésünkkel. Ez szerencsére általában jól működik.
Rockbook: - Könnyebb lenne ott érvényesülnötök, mint itthon?
Paddy:- Nem gondolom. Ha az ember hisz abban, amit csinál, akkor az, kultúrától és nációtól függetlenül eljut az emberekhez. Mert az ember, az olyan lény, aki megérzi, ha valami hasonló rezgés mozgolódik körülötte és ösztönösen odafigyel. Szóval szerintem külföldön is ugyanannyira találjuk meg a kapcsolatot a hasonló érzésű és gondolkodású emberekkel, mint itthon.
Paddy And The Rats - Pilgrim On The Road
Rockbook: - Az elmúlt öt évből van-e olyan emlékezetes pillanat, amire szívesen gondoltok vissza?
Paddy: - Amikor felhívtam Vince-t, hogy csináljuk meg a Paddy And The Rats-et, ő meg azt válaszolta, hogy „na, végre”.
Rockbook: - És van-e olyan, amire nem vagytok büszkék, amit másképp csinálnátok, ha újra kezdhetnétek?
Paddy: - Én nem hiszek ebben a „mitcsinálnékmásképpha” dologban. Ami történ, megtörtént. Azon úgysem tudsz változtatni. Abban hiszek, hogy tanulok a múltból és legközelebb másképp csinálom. Voltak olyan koncertek, amikor fáradtak vagy túl részegek voltunk ahhoz, hogy jól csináljuk meg. Ezt szeretném másképp csinálni. Meg kell tisztelni minden embert, aki kifizette a belépőt a koncertre.
Rockbook: - Szemmel láthatóan jóban vagytok, nem csak mint zenésztársak, hanem mint barátok is. Ennyi idő után mi az, ami segít, hogy ne unjatok egymásra, ne legyenek nagy, komoly viták?
Paddy: - Mindig más kapja a szopóálarcot! Hehe! Alapvetően jó az összhang és élvezzük, amit csinálunk. Néha persze vannak vitáink és veszekedünk is. De ez normális. A lényeg az, hogy higgadt fejjel mindig megbeszéljük, hogy mi a bajunk és vagyunk annyira értelmesek, hogy el is simítjuk ezeket a dolgokat és belátjuk, hogy, ha nem működünk jól együtt, akkor nem működünk.
Rockbook: - Ha jól tudom mindegyikőtöknek van civil foglalkozása is. Hogy tudjátok a zenekarral összeegyeztetni?
Paddy: - Akkor hazugság áldozata lettél! Joey és Sam civilek, a többiek meg portyázásból élnek! Amúgy nekik is csak részmunkaidős állásuk van egy gyárban, ami gépszíjat és férfi tangát gyárt kétpetéjű elefántikreknek.
Rockbook: - Egyáltalán meddig lehet a kettőt párhuzamosan csinálni?
Paddy: - …
Rockbook: - Köszi a beszélgetést!
A koncert képeit ide kattintva megtekinthetiek!
Máthé Kriszta