Bejelentkezés

x
Search & Filters

A szokottnál is többen gyűltek össze a Road és a Useme nyárzáró bulijára a Trackben (koncertbeszámoló)

Igaz, hogy már a szeptembernek is eltelt több mint a fele, és ez mostanában az időjáráson is érződik, de azért néhány szabadtéri koncert még belefér, hogy visszaidézzük is elbúcsúztassuk a nyarat. Erre vállalkozott a Road is szeptember 15-én, péntek este.

Az előzenekar az utolsóelőtti pillanatig homály fedte, amiből sejteni lehetett, hogy egy különleges csapatról lehet szó, és így is történt, ugyanis este hét körül a Useme lépett a Barba Negra Track színpadára. A zenekar a napokban adta ki új, Szélesvásznú ég című albumát, amelyet hivatalosan október 14-én mutatnak majd be az A38-on Bálinték, de most mi is kaphattunk egy kis ízelítőt az új dalokból. A koncert elején nagyjából félig volt a Track, időközben azonban gyakorlatilag teljes telt ház lett, és a többség lelkesen énekelt és ugrált a dalokra. A hangzásra sem lehetett panasz, minden úgy szólt, ahogy kellett, és szerencsére az ének sem tűnt el az éterben. Elhangzott többek közt az Ez a mi portrénk, a Szélesvásznú ég, a Felhővitorlás, a Van miért és a Végszó is. Eddig valahogyan elkerült a zenekar, most viszont maximálisan meggyőztek, ráadásul még a szövegek is elképesztően jók. Októberben találkozunk!

 

 

A Road rendszeres fellépőnek számít a Trackben, legutóbb júniusban tartottak emlékezetes bulit, most pedig minden jel arra utalt, hogy még nagyobb dobásra van kilátás, a nézőtéren legalábbis szinte lépni sem lehetett a Road-fanok között, akik már türelmetlenül várták a zenekart. Nyolc óra után húsz perccel be is robbant a csapat a színpadra, és ezzel együtt rögtön beindult a koncert végéig nem is szűnő pogó, tombolás és éneklés.

A június nem volt olyan rég és mivel a turné is ugyanaz, a legtöbb zenekarnak eszébe sem jutott volna bármin is változtatni. A Road viszont nem a legtöbb zenekar, és bátran belenyúlt a programba, a sorrendet és a dalokat tekintve, és nem próbálták meg ugyanazt eladni még egyszer, ami már önmagában elismerésre méltó. Persze ezúttal is sorban követték egymást a jobbnál jobb dalok, mint például a M.A.T.T., a Nem elég, a Túlzó kámfor illat, a Kettő bennem az én, vagy a Húzom a kardot, ami alatt néhányan felfújható gumikardot emeltek a magasba. Egyet kell értenem Mátéval: a zseniális alkotó kétségkívül komoly piaci rést tömött be ezzel. És ha már szóba került a zenekar frontembere, ha a végén nem derül ki, hogy gond van a torkával, én bizony rá nem jöttem volna, mert a teljesítményén egyáltalán nem érződött, de ezúton is jár a köszönet Dr. Irsai Olivérnek, aki pálinka formájában a koncerten is vigyázott Mátéra.

 

 

Aki volt már Road koncerten a Trackben, megszokhatta, hogy a zenekar a látvánnyal sem spórol, és természetesen ezúttal is volt füst, látványos fények, animációk a ledfalon és persze tűz is, ami még a zenekarra is hullott a ráadás alatt szikrák formájában, bebizonyítva, hogy „Az a tűz nem aludt ki még”. És ha már a látványnál, vagyis inkább a látványosságoknál tartunk, érdemes szót ejteni a Felfújható Gumizsiráfról is aki ezúttal is kitartóan tombolt az első sorban, sőt, a Useme koncert alatt még a színpadot is megjárta Csongor Bálint kezében.

 

A Road koncertjeiben elég nehéz hibát találni, ezúttal pedig még a szokottnál is többen gyűltünk össze erre a nyárzáró bulira, ami csak még forróbb hangulatot eredményezett. Ha mégis kellene írnom valami negatívumot, az az, hogy túl sokára lesz a következő budapesti koncert.

 

 

Tóth Mátyás

Fotó: Révész Patrik, Radó Norbert – in-visible