Bejelentkezés

x
Search & Filters

Szutyok petrol-punk - Interjú a Spider zenekarral

Közel 20 év után új anyaggal jelentkezett a nyíregyházi szennyes punk-rock zenét játszó Spider. A zenekar 1991 és ’97 között folytatta aktív zenei tevékenységét. 1995-ben jelent meg egyetlen albumuk Kicsit vadállat címmel, ami 10 eredeti és hamisítatlan szutyok punk-rock volt hallható. Közel másfél évtizeddel később, 2012-ben egy nagysikerű koncerttel tértek vissza a színpadra. Azóta ha némileg átalakulva is, de megújult erővel nyomják a mai világunkba szövegileg aktuálisan beilleszkedő zenéjüket, melynek eredménye a nemrégiben megjelenő EP-jük. Az EP aktualitásaként és, hogy mi történt a Spiderrel az elmúlt években arról Simon Gézával, a zenekar basszusgitárosával beszélgettem.

Rockbook: - Szia Géza! Először is örülök, hogy újra aktív a zenekar! Jó néhány koncerteteken voltam annak idején a legendás Shot Gun nevű motoros kocsmában. Kezdjük az elején egy kis múltidézéssel. Mi történt veletek az utóbbi években? Pontosabban az 1997 és 2012 közötti időszakban, egészen az újraalakuló koncertig?

Simon Géza: - Szanaszét szaladtunk. 1997-től 2012 év végéig szünetelt a banda, ez közel 15 év, ami még gombócból is sok. Dészka (Dévényi Zoli) a gitár mellett kongázni kezdett, és konga előadóként lépett fel, mint szólista évekig, emellett több zenekarban is gitározott és kongázott. Pollenszki Árpi folytatta az éneklést a Ramonex-ben és a White Trash-ben. Jávor Tomi, Kostyál Bandi és én a ’98-ban alakuló Tequila Band-ben folytattuk a zenélést. Bandi kb. 2009 körül kiszállt ebből a zenekarból, ő is játszott pár bandában még (Alvin és a mókusok meg még nem tudom hol), emellett gitártanárként dolgozik a mai napig, de már nem zenél színpadon, profi sportoló lett.Tomival egészen mostanáig (2014) együtt zenéltünk a Spiderrel párhuzamosan a Tequilában is, de a csapat fele kiköltözött Németországba, így gyakorlatilag ez a banda megszűnt. A zenélés mellett mindannyian dolgozunk. Magyarország jelenleg (meg „múltilag” és sajnos „jövőileg” is) nem az a hely, ahol elég egy vasat tartani a tűzben, ha nem akarsz éhen halni. Dióhéjban ennyi, a 15 évet pontosan leírni nem lehet… Meg hát maradtak dolgok a ködben is.

Rockbook: - 1997-ben volt valami konkrét oka annak, hogy a zenekar abbahagyta tevékenységét?

Simon Géza: - Tulajdonképpen igazi konkrét oka nem volt. Inkább csak az, hogy az eltelt évek alatt rájöttünk arra, hogy nem igazán úgy működnek a dolgok, ahogy azt mi naivan elképzeltük, és telítődtünk. Ehhez nem elég a lelkesedés, a gyakorlás, Jónás testvér (Péter Sanyi, az akkor menedzserünk) segítsége, kitartása, baráti kör szeretete. Azt gondoltuk, hogy majd durrantunk egy nagyot, és az messzire elhallatszik. De hiába próbáltunk hangoskodni, ha üres a zsebed, az csak annyit ér, mint gyenge fing a tavaszi szellőben. Belefásultunk. Csináltunk egy hatalmas bulit ’97-ben az akkori Bahnhof-ban, beharangoztuk hülyeségből, hogy búcsúbuli. Aztán koncert után néztünk egymásra bambán, és tényleg abbahagytuk.

Rockbook: - 2012-es koncert, az újjáalakulás! Mi hozta ezt? Honnan, vagy kitől jött az ötlet, hogy újra együtt zenéljetek?

Simon Géza: - A holtidőben is tartottuk a kapcsolatot, hetente többször is találkoztunk hangszerboltban, különböző mókázóhelyeken vagy éppen összecsörögtünk, hogy mi van haver, mi újság, leszel az esküvői tanúm? – és ehhez hasonlók. Valamelyikünk száján mindig kicsúszott, hogy azért még egyszer majd jó lenne… Mindannyiunk életében olyan meghatározó volt a Spider, olyan emlékek fűződtek hozzá, amit nem lehetett csak úgy kitörölni. Aztán éppen akkor, amikor a Tequila belassult, Dészka megkeresett minket, hogy mi lenne, ha összerántanánk a bandát, legalább kezdjünk el próbálni, hogy milyen megint együtt csörömpölni? Hát olyan volt, mintha az azt megelőző próba két hete lett volna. Szuper. Nééééémááááán, Géza hogy megőszült, Árpinak foga lett. Annyira jó volt a régi számokat játszani, hogy banyeg, csináljunk bulit. Csináltunk, a Hellben. Full teltház! Apám, én ott szinte mindenkit ismertem. Ott egy régi ismerősöm, azóta nem láttam… jé, ki az a jó kis csaj veled? A lányod? Hú, bakker, ez olyan, mint a Komár Laci dalszöveg, de igaz. Együtt ordította mindenki velünk a dalokat, jó érzés volt. Csináltunk egy klipet is ott akkor, meg lett örökítve a hepaj. Kósa Iván hozott Jamesont, meg volt Jack Daniels is. Inni persze nem mertünk előtte, nehogy elbaltázzunk valamit. Néztek is ránk a régi arcok, mi van fiúk, ekkorát nem változhatott a világ? Aztán persze bepótoltuk.

Rockbook: - A koncert után éreztétek, hogy nincs tovább, újra együtt kell játszanotok?

Simon Géza: - Hogyne, már koncert előtt is éreztük ezt, a fogadtatás már csak a rumos meggy volt a habon. Ismertük egymás erősségét, gyengéjét. Megnéztük, változott-e valami az évek alatt, mit bírunk együtt a tűzvonalban nyomás alatt, de minden klappolt. Ezután folytatódtak a próbák, de az új számokra fektettük a hangsúlyt. Megbeszéltük, hogy nincs kéthetente koncert, inkább ritkábban, de annál nagyobb zúzdával, és nem adunk ki lemezt, értelme nem sok van, max – ahogy Aurórás Vigi fogalmazott - egy zenélő névjegykártyaként funkcionálna. Megszületik a dal, nyomás a stúdióba és fel a netre, hagy tőőőcccsék… Közben régi jó ismerősünk, barátunk, Andró-Vaskó Sándor – „Géza” – az Agydaganat régi frontembere, énekese lett a „netmenedzserünk”, Las Vegasban él, onnan ötletel, terelget minket. Folyamatos kapcsolatban vagyunk, gyakorlatilag együtt is whiskyzünk, annyi, hogy ő ott rúg be, mi meg itt.

Rockbook: - És ezzel el is érkeztünk a jelenhez! Most januárban jelent meg új 5 számos anyagotok. Erről mit tudhatunk?

Simon Géza: - Az ötből egy régi, az Azért se fáj. Ezt kénytelenek voltunk újra felvenni, részben mert már nem volt meg jó minőségben, az előző verzió közel 20 éves volt, a másik, hogy kíváncsiak voltunk rá, hogy Bánházi Gabi (az R33 Stúdió hangmérnöke) barátunk mit hoz ki belőle. Gabikáról tudni kell, hogy gyakorlatilag mellettünk nőtt fel, ha valaki ismeri a Spider hangzását, meg hogy mit akarunk, hát az ő. Volt olyan, hogy ő szólt rám, hogy anno itt nem volt a bőgőszólamban ez a díszítés? Húbanyeg… de, tényleg. Eltöltöttünk három és fél napot az R33-ban. Gabi rutinosan csütörtök estére hívott minket, hogy péntek délután el tudjuk kezdeni a munkát. A részletekbe nem mennék bele, a lényeg, hogy túléltük. Valaki mindig képben volt, és olyankor játszotta a szólamát, Gabi rögzítette. A Bori Mámocskában Dészka vokálozott volna, de olyan édesdeden el volt ájulva, hogy én énekeltem fel. De ezek sosem voltak különösebben problémák, jól kiegészítjük egymást. A végeredmény jó lett, képanyag szerencsére csak korlátozott számban készült közben. A Bori Mama és a Kezeket fel már érett volt, ez utóbbinak készül az amerikai verziója, az Iraq, elég súlyos mondanivalóval. Az Induló egy régi Kretens szám, csak picit átírtuk. Ami rögtönzés volt, az a Nagy Árpi – Helyzetjelentés a magyar Parlamentből c. kompozíció. Otthon, indulás előtt kitaláltam, hogy legyen már még egy dal, ötöt vegyünk fel. Jó, de mi? Dészka mondta ezt a szöveget, rányomtuk a zenét, aha, jó lesz, és indultunk. Rögtönözni egyébként is szeretünk, Árpi gyakorlatilag végigspontánkodta a stúdiót. Jól van az, így legalább nekünk is egyedi. Gabi nagyon jó munkát végzett, a hangzás annyira Spideres, ahogy szerettük volna. Iván barátunk segített, hogy meg tudjuk oldani ezt a prodzsektet, emellett mindenki jó fej és segítőkész ott. Mi meg most megint dolgozunk, folytatjuk az újabb számok írását.

 


Rockbook: - Ezt az 5 dalt hallgatva úgy érzem, hogy Ti az évek alatt nem változtatok semmit! A szövegekben ugyanúgy ott van a lázadás, a laza életfilozófia és polgárpukkasztó odamondás, mint régen. Ez még a mai napig így bennetek van?

Simon Géza: - Nem, hanem sokkal jobban. Ahelyett, hogy jobb irányba mentünk volna, minden ugyanolyan szar maradt, csak már több gyereket kell a felszín fölé tartani, hogy levegőt kapjon. És ennyi év alatt ez csak gyülemlik az emberben, mi kizenéljük magunkból, más meg majd előveszi a csúzlit. Durva, de ez az élet, Bori mama. Meg a sör meg a csajok.

Rockbook: - Ha már a szövegeknél tarunk. Számomra nagyon meglepőek, hogy mennyire aktuálisak mind a mostani, mind a régi albumotok szövegeinek mondanivalója a jelenkori társadalmunkra. Ezt érzitek ti is?

Simon Géza: - Hogyne, akkor vágott mellbe legjobban a dolog, mikor az első próbán elkezdtük játszani a régi dalokat. Akkor tudatosult bennünk, hogy ilyen nincs, semmi nem változott. Közben jöttek-mentek kormányok meg ormányok, akkor most, hogy van ez? Ki hülyít kit?

Rockbook: - Ez az új EP és a régi albumotok is felkerült a net-re! Terveztek esetleg ebből fizikai valóságban is CD? Kérdezem ezt azért is, mivel anno az első albumotok szerzői kiadásban jött ki és igen kis példányszámban, és rövid időn belül el is fogyott.

Simon Géza: - Szerintem ez egy örök dilemma a XXI. században, adjon-e ki egy zenekar hanghordozón anyagot, vagy ne. Ahogy fentebb mondtam is, mi úgy döntöttünk, hogy nincs túl sok értelme, a netes letöltések megölték ezt a dolgot. De én ezen nem aggódom, aggódjon a hivatásos aggódó, akit ezért fizetnek. Mi úgysem tudunk ezen változtatni.  Hallgassátok gyerekek, aztán ha tetszik, akkor gyertek majd el koncertre, zenélünk, bulizunk, elájulunk együtt, ennyi.

Rockbook: - Új dalok, koncertek, tervek a jövőre nézve

Simon Géza: - Mivel nem a Spiderből élünk, nem vagyunk ráutalva, hogy hetente fellépjünk, ha kell, ha nem, akkor is, ha már behánynak az unalomtól az arcok. Kevesebb bulit vállalunk, így őszintén odabajszuk magunkat a színpadon, és tényleg mindig azt tudjuk adni a publikumnak, amit vár tőlünk, magunkat, és nem egy kényszeredett vigyort, hogy „húdejólérzemmagamdeazérthányóramennékmánhaza”. Heti két próba van, emellett otthon mindenki könyveli az ötleteit, zene, szöveg, aztán egyeztetünk. Készülnek az új dalok, ha megint összejön öt, húzunk az R33-ba. Nem kapkodunk, idő van, sose haluk meg. Na jó, de, majd egyszer.

 

 

Facebook: https://www.facebook.com/pages/Spider/434164809952007?ref=hl

E-mail: spiderpunkrock@gmail.com
web: http://blamystic.wix.com/spider

Budapesti koncert: https://www.facebook.com/events/611586932273890/?source=1

 




Armand, HOD


 

Címkék: 
Spider