Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Természetesen csak olyan zenét csinálunk, ami nekünk is tetszik” – interjú a MAG zenekarral

A MAG bizonyára nem ismeretlen olvasóink számára: a debreceni instrumentális prog-metal trió épp friss dalokon dolgozik, következő kiadványára készül, de ami a legfontosabb, hogy második helyezést értek el a tavalyi tehetségkutatónkon, olyan kiváló bandák mellett, mint a harmadik helyezett Beneath My Skin és a győztes Petricor. Boldival, azaz Boldizsár Tibor gitárossal vitattuk meg a zenekar dolgait az alábbi beszélgetésünkben.
 
Rockbook: Sziasztok! Szinte itt a tavasz, mindenki arra számított, hogy hamarosan végre visszatérhetünk a régi kerékvágásba. Ehelyett „drei wetter taft” és a frizura még mindig tart. Ez az egész elkeserítően kaotikus állapot mennyire befolyásolta a zenekarotok aktuális tevékenységét?
 
Boldi (Boldizsár Tibor gitáros): Szia! Számunkra, hobbizenekar lévén, a legfontosabb, hogy tudjunk próbálni, amiben szerencsére nem volt fennakadás az utóbbi egy évben. Volt egy pár új szám a terítéken, amiket jól kidolgoztunk és összegyakoroltunk ez idő alatt. Ötleteink mindig vannak, amivel el tudjuk tölteni az időt.
 
Rockbook: Megnyertétek a tavalyi Online Tehetségkutatónkat, ezúton is szeretnék gratulálni a második helyezéshez. Gondoltátok volna, hogy dobogós csapat lesztek? 
 
Boldi: Köszönjük a lehetőséget és a gratulációt!  A célunk az volt a nevezéssel, hogy megmutassuk a zenénket egy szakmai zsűrinek, és véleményt formáljanak róla. Nem számítottunk különösebben jó eredményre, mivel tisztában vagyunk vele, hogy az instrumentális műfaj az csak egy szűkebb rétegnek kelti fel az érdeklődését. Így különösen jól estek a túlnyomórészt pozitív kritikák. 
 
Rockbook: Szeretném, ha röviden bemutatnátok az idén 10 éves MAG zenekart, lehet sokan csak most találkoznak veletek először! A csapat életútja eléggé tartalmas-szövődményes, gondolom nem mostanában kezdtétek a zenélést és nem pont ebben a formációban. Kik a jelenlegi tagok és mennyire mondható ez a felállás stabilnak?
 
Boldi: Nyugodtan kijelenthetem, hogy a mostani felállásunk az eddigi legstabilabb. Andrej (Karácsony András - gitár) és én (Boldi, azaz Boldizsár Tibor- gitár) már középiskolás korunkban elkezdtük a közös zenélést. Eleinte más néven (Witness), - és bár jövő- menő tagokkal -, de azóta is folyamatosan működik a zenekar. 2010-ben szerencsénkre csatlakozott hozzánk Miki (Kapitány Miklós – dob) és azóta mi alkotjuk a zenekar „MAG”-ját. Talán nem véletlen a névválasztás. 
 
 
Rockbook: Melyik a kedvenc kiadványotok az életműből és miért? A Disappear EP Metallica - Orion feldolgozása nekem máig favorit, a Systematic Disorder album mellett. 
 
Boldi: Tulajdonképpen mindegyik kedvenc, valamelyik ezért, valamelyik azért. A Witness-es korszakunkban is voltak albumaink, már a kezdetektől és azokat is nagyon szerettük. Természetesen a zenekar folyamatosan fejlődik, változik a különböző hatásoknak megfelelően, így mára eljutottunk oda, hogy az instrumentális zenén keresztül próbáljuk átadni a hangulatot, érzéseket, melyek egy-egy szerzeményben megfogalmazódnak. Az „Orion” nekem is személyes kedvencem. Akkoriban már drop C hangolásban játszottunk, tettünk egy próbát, hogy milyen lenne úgy eljátszva ez a szám és nagyon megtetszett a végeredmény. A „Systematic” albumnak az ereje tetszik. A koncerteken is mindig az a célunk, hogy a közönség érezze azt az energiát, amit a zenénk rejt. A „Disappear” mini album különlegessége, hogy az akkori basszerosunk kiszállt a bandából és még előtte rögzítettük vele az addig elkészült számokat. Az „Orion” mellett még két komplexebb szerzemény kapott helyet rajta. A „The Fallout” egy egyszámos kiadvány, mely egy helyi tehetségkutató első helyéért járó jutalom volt. Később énekes verzió is készült belőle. A „Fusion” pedig egy vegyes album, amin két énekkel rögzített nóta és egy instrumentális szerzemény hallható. 
 
Rockbook: A 2019-es Fusion kislemez óta milyen változások történtek zenei fronton? Ha jól tudom, újból „visszatértetek” az instrumentális tételekhez, ami egy sokkal szabadabb alkotási formát eredményez. A félreértések végett: a vokálos verziók is tetszettek, de valahogy nekem ez a megközelítés mindig is sokkal jobban átjött. Ti hogy látjátok ezt?
 
Boldi: Az énekes verzió egy kis kitérő volt, amit nagyon élveztünk és örülünk, hogy sikerült megvalósítani. Más megközelítést igényelt és csak a hasznunkra vált ez a fajta munka. Visszatértünk az instrumentális vonalhoz és nem ígérem, hogy ez így is marad örökre, de most jól érezzük magunkat ebben a szerepben.
 
Rockbook: Volt szerencsém áthatóbban tanulmányozni a diszkográfiátokat és azt vettem észre, hogy mintha nem lenne „tisztán” kivehető az irányvonal. Régen volt énekes, aztán nem, majd megint, de csak bizonyos ideig… Lehet, hogy a sors hozta így, nem tudom. Személyes véleményem, hogy kétféle verzió létezik: vagy szimplán hangszeres zenét csinál az ember és kész, vagy már a kezdetektől fogva vokalistával együtt alkot teljes képet (ha megoldható). Mindkét felállásnak megvan a maga szépsége-bája. Annyit hozzátennék még, hogy nálatok kifejezőbbnek éreztem a MAG-hatást instrumentálisan, mint énekkel. De mi a valóság?
 
Boldi: A valóság az, hogy mi énekessel képzeltük el a zenekart még a kezdetekkor. Az ment is elég sokáig, amíg el nem váltak az útjaink az akkori énekesünktől. Énekest találni nem egyszerű. Ezt megtapasztaltuk és elkezdtük a számokat más szemszögből megközelíteni. Felhagytunk a hagyományos számszerkezetekkel, több szólót is tettünk egy-egy számba, itt-ott megtördeltük az ütemet és így fokozatosan átalakult a zenénk. Ma már nem törekszünk arra, hogy egy bizonyos műfaj sajátosságait pakoljuk bele a számokba, hanem inkább adunk magunknak egy kicsit nagyobb szabadságot és a végén kiderül, mi lesz belőle. Ezt az utat követjük, mert mindnyájunknak ez jön be.
 
 
Rockbook: Hogy születnek a számok? Ki, illetve kik a legnagyobb inspirációitok a dalszerzésben?
 
Boldi: Általában valaki hozza a témát. Otthon felvesszük, vagy a próbán megmutatjuk egymásnak, és ha mindenkinek tetszik, elkezdjük közösen kidolgozni. Persze van olyan is, hogy komplett számok születnek valamelyikünk részéről. Ilyenkor csak megtanuljuk, mindenki a saját témáját. Különböző kedvenceink vannak, különböző műfajokból, ahonnan inspirációt meríthetünk. Régebben a Metallica volt az első számú kedvenc, de az évek során ez is változott. Nekem személy szerint a Slayer, valamint a Gojira akik nagy hatással vannak rám. A többieknek más kedvenceik is vannak. Van közös halmaz, de sokban különbözik is az ízlésünk. Biztosan ez is közrejátszik, hogy nem egy jól behatárolható stílust követünk.
 
Rockbook: Mennyire igaz a mondás, hogy vannak olyan muzsikák, amikre igaz az, hogy „zenészek írták zenészeknek”? Itt olyan csapatokra gondolok, mint a Liquid Tension Experiment vagy a Fredrik Thordendal’s Special Defects. Mi erről a véleményetek? Fontos, hogy másnak is bejöjjön az, amit csináltok vagy elég, ha nektek tetszik?
 
Boldi: Részemről lényeges, hogy amit csinálunk, az tetsszen a hallgatóságnak. Szerintem jól kell, hogy szórakozzon az, aki eljön egy koncertünkre, vagy meghallgatja a számainkat a Youtube-on. Természetesen csak olyan zenét csinálunk, ami nekünk is tetszik és feltételezzük, hogy van rajtunk kívül még pár ember, aki szintén élvezi.  Ennek így van értelme szerintem.
 
 
Rockbook: Mi a következő lépés zenekari szinten? Mikor várható egy friss, egészórás nagylemez? 
 
Boldi: Nagyon szeretjük a stúdiómunkát, úgyhogy biztosan várható új kiadvány. Az, hogy ez milyen terjedelmű lesz, még nem tudom, ez attól függ, hány új szerzemény gyűlik össze. Már van néhány a tarsolyunkban.
 
Rockbook: Tudom, most szinte elképzelhetetlennek tűnik, de hogyan vizionálnátok egy tökéletes MAG fellépést? A borítói grafikák jellegzetes mikroszkopikusan sejt-szerű illusztrációit szívesen viszontlátnám egy kivetítőn játék közben megelevenedni. 
 
Boldi: Az elmúlt években volt pár fellépésünk egy „MAG” molinóval a hátunk mögött, de kivetítőhöz még nem volt szerencsénk. Természetesen lennének ötleteink egy ilyen szintű fellépéshez is. 
 
Rockbook: A honi underground-ban kikkel lépnétek föl a legszívesebben egy fesztiválon vagy koncerten, ha levonul, és valamennyire realizálódik a mostani vírushelyzet? Mi a véleményetek a hiánypótló online-streaming-ről? Mennyi ideig helyettesíthető az élő zene élménye otthon a monitor előtt ülve?
 
Boldi: Néhány éve volt szerencsénk fellépni az akkor éppen búcsúturnéját tartó Leander Rising-al, ami felejthetetlen élmény volt számunkra. Mindig örülünk, ha sikerül egy-egy nagy névvel egy színpadra állni. Természetesen hazai berkeken belül is, itt most Debrecenre gondolok, van jó pár zenekar, akikkel szívesen lépünk fel. A vírus előtti időszakban a nemzetközi kapcsolatainkat is építgettük, gondolok itt a szlovák DOGMA, vagy a görög Last Rizla zenekarokkal közös fellépéseinkre.
 
Az online-streaming természetesen nem helyettesíti az élő koncerteket. Aki ott volt pár éve a Gojira Barba Negra track- beli koncertjén, az tudhatja, miről beszélek. 
 
 
Elérhetőségek: Facebook, Bandcamp
 
Lupus Canis