“Tokióban, az olimpián Tankcsapdára vonultak be a csajok” - interjú Bíró Attilával, korábbi női vízilabda szövetségi kapitánnyal
Vízilabda, bor, rockzene. Látszólag nincs sok összefüggés köztük. Pedig nagyon is sok az összefonódás. A vízilabdázó, edző, borász, rockrajongó Bíró Attila életében mindhárom központi szerepet játszik. Vízről, borról, zenéről beszélgettünk az egri Bitskey Aladár uszoda árnyékában.
Rockbook: Leginkább a vízilabda és a borászat ahonnan a legtöbben ismerhetnek, azt azonban kevesen tudják, hogy nagy rockzene rajongó vagy. Hogyan kezdődött a zenével, majd a rockzenével való kapcsolatod? Mikorra datálható?
Bíró Attila: Az első élmény ’93-ban, a legendás Metallica - Megadeth - The Cult koncert az MTK stadionban, ami nagyon beütött itthon. De hát gyerekkoromban – az ugye a ’70-es évek eleje-közepe - Chuck Berry, Fat’s Domino. Apám klasszikus lemezein nőttem föl. Anyám Cseh Tamást hallgatott. Nyilván ezek nem rockzenék, csak alap történetek. De a legelső, ami beütött, kb. 10 éves koromban, amikor kiszabadultunk Jugoszláviába, és elkezdtük hordani a Doors, Zeppelin, Deep Purple lemezeket. A szabadkai piacról elkezdtek ezek bekerülni, és onnantól én is nagy Doors fan lettem. Pont ott ül egy srác (a kávézó teraszán, ahol az interjút készítettük - szerk.), mellette a legszélén meg a bátyja, akivel egy általános iskolába jártunk. A bátyjának megvolt a „Deep Purple - Made in Japan”, hát azt hülyére hallgattuk, azon nőttünk fel kb, meg a Machine Headen. Ezek voltak az első rockzenei élmények. Élőben pedig, amit az előbb mondtam, a Cult, Megadeth, Metallica koncert. Függetlenül attól, hogy mi is csúsztunk, mert előrehozták a kezdést, hogy mindenki hazaérjen a metróval, úgyhogy mi se láttuk végig a Cultot, de azért az nagy élmény volt. Pláne, hogy mi is ott voltunk a Rokokóban, mikor nem hittem a szememnek, hogy az Ian Astbury, meg a Billy Duffy oda lejött és kvázi együtt söröztünk.
Rockbook: Beszéltetek is?
Bíró Attila: Persze! Ez onnan jött, hogy a Sex Action tagjaival jó barátságban voltunk, meg vagyunk mai napig, a Szaszával, a Matyival, az akkor még nem „Ganxsta”, hanem Zana Zolival, Somlyay Miki, aki vizilabdázott régen. Velük volt ez a Cult őrület.
Aztán volt egy váltás, amikor én Egerből Pestre kerültem vízilabdázni huszonévesen, volt egy váltás a zenei életemben is. A vízilabdás barátaim - Kárász Zénó és Tóth Laci - révén egy Frank Zappa szerű ugrás, ami más stílusú, más történetű zene volt. Nem klasszikus rockzene, abban aztán minden van: a jazztől a bluesig, a komolyzenén keresztül a rockzenéig. Volt megint egy váltás a zenei életemben, ami meghatározó volt és tényleg fantasztikus. Azóta pedig követem a kortárs mai rockzenét is, és amit lehet élőben. Legutóbb pl. pont együtt voltunk a Tool-on.
Rockbook: Bizony! Őket hogy ismerted meg?
Bíró Attila: Nem is tudom, úgy tizenéve olvastam egy cikket valahol, hogy van egy ilyen remek zenekar. Az, hogy meghallgattam egy lemezüket, és egyből így beütött, az valami elképesztő volt. Most láttam először élőben őket júniusban.
Rockbook: Hogy tetszett?
Bíró Attila: Elképesztő volt. Ugye főleg a Fear Inoculum albumot ismertem, és nagyon beütött. Az hogy az énekes, Maynard James Keenan borászkodik is, az meg egy plusz jópofa dolog.
Rockbook: A Wikipédia szerint 1980-tól 2001-ig voltál aktív vízilabdás, a felnőtt válogatottban is megfordultál, majd 2023-ig edzősködtél. Mennyire volt kedvelt az adott csapataidon belül a rockzene? Kiket említenél meg azok közül, akik nagy rajongói voltak a műfajnak?
Bíró Attila: Akkor már említettem is Tóth Lacit, aki csapattársam volt, és a Zappa az ő révén jött be, de mi azért szépen fertőztük a környezetünket a Zappán kívül is. Akár magyar zenékkel is. Ugye ismert, idézőjelben is ismertebb vízilabdások, azért a magyar rockzenei élvonalból csomó embert ismertünk. Ráadásul az uszodai közeg az olyan volt, hogy a Margit-szigeten az Omegásoktól kezdve, a Minisek, a Török Ádiék ott fociztak a Császár uszoda mellett a dühöngőben, tehát én úgy néztem rájuk, mint az oltáriszentségre. Köves Pinyóval (Piramis dobosa - a szerk.) a mai napig barátinak mondhatni a viszonyunk. A vízilabda és a rockzene azért kötődik, pl. a Nagy Ádámon keresztül is, akinek a fia vízilabdázik. Ugye van a Wörk Projekt nevű zenekar, ami nagyon komoly dolog szerintem, és különböző – hát most nem a Roy és Ádámra gondolok – de a Borlaival közös zenekarai azok fantasztikusak.
Bíró Attila és Tóth László a női vízilabda válogatott edzésén
Rockbook: Eddig felsoroltakon kívül van még olyan koncert, amin részt vettél, és nagyon emlékezetes volt?
Bíró Attila: Az utóbbi időkben a godfater. mindenképpen említésre méltó; nem csak azért mert a Tibusz az egy legenda, és már a Hobós, Skorpiós kora óta figyelem – meg hát valljuk be, Magyarország egyik legjobb gitárosa még mindig – de tényleg jó az a zene, és annyira tehetséges fiatalokkal van körülvéve, hogy zseni a maga nemében. A basszerostól a dobosig, meg az énekes-billentyűs Szebényi Dani.
Új-Zélandon éltem három évig. Azt mondom, hogy Black Sabbath koncert mindenkinek az álma, és megadatott, hogy Aucklandben, 50 éves koromban élőben láthassam őket.
Hiába volt Ozzy olyan, mint egy öreg néni, aki totyog a busz után, a hangja még mindig jó volt, és a zene is persze. Aztán itthon is megnéztem őket, amikor Európában jártak, úgyhogy ezek mind olyan élmények, hogy csoda.
Rockbook: Roger Watersen voltál?
Bíró Attila: Roger Waters szintén: a Budapest Sportcsarnokban, az első magyar koncertjén, szintén egy vízilabdás barátommal, aki Pink Floyd Fan volt. De hát nem kellett engem behülyíteni, mert én is imádom a Pink Floydot, és maga a Roger Waters az szólóban is csoda volt, felejthetetlen. Érdekes módon, hála Istennek a nagyobbik fiam iszonyú Pink Floyd fan, imádja és a mai napig meg van őrülve érte, és örülök, hogy ilyen szintű dolgokat át tudtam adni neki.
Rockbook: Ő hány éves?
Bíró Attila: 26 éves, író, most jelent meg az első könyve, színdarabokat ír, most már a Katonában is játsszák két darabját, tehát hál’ Istennek ilyen művész történetekben benne van.
Rockbook: Volt-e olyan, hogy megnéztél volna egy koncertet, de sport vagy egyéb elfoglaltságaid miatt nem volt lehetőséged?
Bíró Attila: Amikor Frank Zappa Budapesten volt, akkor Tóth Laci válogatottság miatt nem vehetett részt, de én se voltam itthon a vízilabdához köthető okból, és az egy fájó pont volt, hogy nem tudtam ott lenni. A Tabánban játszottak Babos Gyusziékkal, és hát élőben jó lett volna egyszer látni az öreget.
Mondjuk egy Zeppelin koncertre – de a ’70-es, ’80-as években - szívesen elmennék. Nem mondom, hogy most rossz lenne, vagy visszautasítanám, de már csak nem az, ami volt.
Rockbook: Bakancslistán van még akit nem láttál, de még szeretnél megnézni, vagy megnézted volna a maga idejében?
Bíró Attila: A Doors is ezek közé tartozik. Ugye én már pont az a generáció voltam – ahogy mondtam is - hogy a ’70-es években már elkezdtem kapisgálni, mi az a Doors, mi a Zeppelin, mi az a Purple. Itthon még Omega ment, meg az Illés, azok meg nem érdekeltek. A Rolling Stones-t, AC/DC-t már a huszonéves koromban itthon is láttuk, meg később a Metallica-t. Ezeknek örülök, hogy egy-egy ilyen koncertet élőben láttam. De mondjuk egy Dream Theater Budokan koncerten ott lenni élőben, azt nem utasítanám vissza.
Meg nyilvánvalóan Zappának az európai, londoni, helsinki koncertje. Mi ugye később jártunk a fiának a koncertjeire, meg a Band From Utopia, meg olyan zenekarok, akivel régen játszott, csak Zappa nélkül. Zappa fesztiválokra jártunk, és azok fantasztikusak voltak, de hát az öreget pont így elkerültük. Volt olyan is, hogy Grazba megvolt a jegy, de végül nem tudtunk elmenni valami miatt. Ugye nekünk a sport elég kötött dolog volt: ha nem veszed meg a jegyet, sanszod nincs, de ha közbejön egy meccs, arról meg nem tudsz eljönni, nem engedtek el.
Vagy pl a Porcupine Tree, amit nagyon bírtam, az is ilyen 5-6 éves sztori, hogy megszerettem. De még nem voltam koncerten. Szeretem az ilyen instrumentálisabb zenéket, kevesebb énekkel.
Rockbook: Kikkel szoktál koncertre járni?
Bíró Attila: Régebben a vízilabdás barátaimmal, akikkel hasonló volt az érdeklődésünk, még régebben a zenészbarátokkal, akár a Sex Action-ös srácokkal. Vagy volt egy ilyen rockos környezet, ami a Fradi szurkolókból, vízilabdásokból állt. Mi a Fekete Lyukban éltünk kvázi anno. Az egy alternatívabb történet volt azért, de ott is voltak komoly dolgok. Mostanság pedig azzal, aki nyitott erre. Van egy barátom, Kulcsár Zsoltnak hívják, aki menedzserkedett, ő egy debreceni srác. Most épp a Kerecsen nevű folk-rock zenekar menedzsere. Nagy rock rajongó, és ő révén kerültem pl. az Opeth, meg mindenféle zenekarok koncertjeire, amire ő rendszeresen jár. Vagy a Sólstafir nevű izlandi rockzenekar, amit kihagytam az új zenekarok sorából, és rajta keresztül ismertem meg, szintén elképesztő jók.
Nyilván a korunknál fogva, így ötven fölött egyre nehezebb összehozni egy csapatot, de azért a régi brigádból mindig összejön valaki, akivel elmegyünk akár hazai, akár külföldi zenekar koncertjére.
Rockbook: Honnan, milyen platformokról szoktál értesülni az aktualitásokról?
Bíró Attila: Kizáróülag a baráti körből. Nem szoktam nagyon netezni, annál elfoglaltabb vagyok. Vízilabdával is foglalkozom, tanítok is vízilabdát, borászkodom is. Van három fiam, a legkisebbel napi szinten foglalkozni kell. Emellett inkább a barátaim szólnak, hogy lesz valami egy hét múlva, egy hónap múlva stb…
Rockbook: Női vízilabda szövetségi kapitányként a nagyobb világeseményeken, mint európa- és világbajnokság vagy olimpia, a fontosabb mérkőzések előtt hallgattál zenét? Ha igen, milyen dalokkal tuningoltad magad?
Bíró Attila: Játékos koromban, ami éppen beütött, edzőként volt mindig egy-egy ilyen, főleg Zappa, mert neki olyan bő a repertoárja: ha nyugtató zenét akartam, betettem egy jazzes számot, ha pörgőset, akkor is meg lehetett őrülni rá. Egyébként meg, ha csapattal mentünk, a női válogatottal a lányok választottak pörgősebb zenét, amit lehetett énekelni, főleg magyar zenekarokat. Tankcsapda pl. mindig volt, sőt nekünk az olimpián Tokióban is Tankcsapdára vonultak be a csajok, de Bagossy Brotherstől kezdve a legkülönbözőbb bulizenék, amik jópofák voltak.
Rockbook: Köztudott, hogy Egerben borászattal foglalkozol. A honi zenész társadalomból vannak vásárlóid, esetleg kóstolták már a boraidat?
Bíró Attila: Rendszeresnek nem mondanám, de sokan kóstolták, vagy isszák a boraimat, pl: anno a Quimby-vel volt közös borkóstolás, akkor még a Central színházban játszottak Shakespeare darabban. De említettem a Köves Pinyót, aki szereti és ismeri a boraimat. Szegény már nem annyira fiatal, de még mindig jó torka van.
Legutóbb az Elefánt zenekar, a Szendrői Csabiék kaptak tőlem ajándékba. Volt egy rajongójuk, aki csinált rá címkét. Csabival jóban vagyok a zenén kívül is. Nagyon bírom, mint Slam poetry-st, vagy mint költőt. A Sex Action anno többször volt a pincénkben is, meg közös bulin.
Rendszeres fogyasztó, aki csak tőlem vesz, olyan nincs, hát csóró rockzenész mindegyik.
Rockbook: Mostanában is van, hogy megfordulnak zenészek a pincédben?
Bíró Attila: Annyira nem, mert én egy éve tértem vissza ebbe, mióta nem vízilabdázom, most kezdtem újraépíteni az egész vállalkozást. Addig, míg nem fogok vízilabdával foglalkozni - mert ez év végétől szerintem újra fogok - nem csak a borászat lesz, nem rendszeres ez a dolog, de kapcsolatban vagyok velük.
Legutóbb például Mike Portnoy-nak küldtem ismerős révén egy pár üveg bort a tavaly év végi The Winery Dogs koncerten - bár ő már nem iszik. Hogy végül mit csináltak vele, azt nem tudom, gondolom a többiek megitták.
Rockbook: Ha a kurrensebb – vagy akár az összes forgalomban lévő – boraidat egy-egy előadóval, zenekarral kellene jellemezned, melyik borodat-melyik előadóval/zenekarral párosítanád?
Bíró Attila: Van egy Egri Portugiser Grand Superior borom, ami most bekerült Magyarország 20 legjobb vörösbora közé. Azt mondjuk egy Pink Floyd, vagy Gilmour, vagy Waters, vagy bármilyen Pink Floydos történetbe bele tudnám képzelni bármilyen lemezhez. bármilyen számban. Egy olyan vastag, egy olyan érzelemgazdag bor, egy olyan testes emlékezetes, hogy agyba mászik, mint a Pink Floyd zenéje.
Van egy olyan, hogy Fertálymester bora. Édesapám volt fertálymester, aztán én is az lettem Egerben idén februárban (bővebben itt). Ez Egerben egy ilyen mini polgármesteri cím. Fertályok vannak, negyedek, és az egyiknek én vagyok a mestere ebben az évben. Édesapámnak ez volt a zászlós bora. 2021-ben meghalt, és készítettem én is egy ilyen Fertálymester bort, amin az ő képe is van rajta. Az annyira szofisztikált és izgalmas bor, hogy mindenképpen Zappához hasonlítanám, tehát egy bármilyen Zappa koncert, vagy egy koncert, vagy Joe’s Garage-hoz nagyon hozzá tudnám rakni.
Az Egri bikavér olyan szerteágazó, és olyan nagy lökettel és töltettel bír, ötféle különböző bor házasítása, 2020-as Egri Bikavér Superior, amit a Fear Inocolumhoz tudnám rakni, a Toolhoz, ami szerintem nagyon passzol hozzá. Ha ezt a bort iszod, ilyen zene mellé, akkor az gyakorlatilag egy többszörös ejakuláció.
Azt gondolom hogy ez a három olyan csúcsborunk van. Egy könnyebbet is mondok: van egy olyan siller, ami gyümölcsös, ugye a nyár vörösbora; ami nem rozé – kicsit testesebb. Nem vörösbor mert egy vörösbornál kicsit vékonyabb. Ez egy Kékfrankos-Syrah Siller, ezt pedig mondjuk egy Wörk Projekthez el tudnám képzelni.
Rockbook: Aki szeretné megkóstolni, vagy megvásárolni a boraidat, hol tudja ezt megtenni?
Bíró Attila: Igazából mi egy kis pincészet vagyunk, ezért nagy multi bevásárló központokban nem vagyunk jelen, mert nem tudunk és nem is akarunk olyan szintre bemenni.
Mi főleg gasztroban, szállodákban, éttermekben vagyunk, Budapesten, Szegeden Debrecenben meg Egerben, és egy-két borkereskedés is tartja a borainkat, de közértekben nem lehet megvenni.
Rendelni az info@biropince.hu címen lehet rendelni, illetve Egerben a 2-es pincében meg lehet vásárolni. Weboldalunk címe: www.biropince.hu
Rockbook: A pincében a vásárlók találkozhatnak veled?
Bíró Attila: Igen, ha bejelentkeznek, és tudunk egyeztetni időpontot, akkor szoktam tartani borkóstolót, és kurva jó beszélgetéseket.
Rockbook: Sok sikert kívánok a szürethez is, a karrieredhez is, és köszönjük a beszélgetést!
BP
Támogatónk a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Program.
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
