Bejelentkezés

x
Search & Filters

Újra beindult a zenei élet a Barba Negra Track-ben: Aurora, Tortuga koncertbeszámoló

Aurora, Tortuga – Barba Negra Track, 2020, 07. 04.
 
Normál esetben júliusban már mindennapos lenne, hogy jobbnál jobb szabadtéri koncertekre mehetünk, de mint tudjuk, ez az év a legkevésbé sem nevezhető normálisnak, így az elmúlt négy hónapban csak online láthattuk kedvenceinket, és bár a semminél nyilván ez is több, az élő zenének és a személyes találkozásuknak nincs párja, az elmúlt időszakban pedig különösen felértékelődtek ezek.
 
Szerencsére az elmúlt napokban újra beindult a zenei élet és a Barba Negra Track is megnyithatta kapuit, egyelőre 500 fővel, így tulajdonképpen szabadtéri klubbulikon vehetünk részt remek magyar bandákkal. Július 4-én az Aurora koncertjére került sor, akik idén best of turnéval lépnek fel, így a jó hangulat mellett az örökzöld dalok sora is borítékolható volt.
 
Vendégként a nyíregyházi Tortuga melegítette be a közönséget, akik A Dal idei kiadásában is feltűntek, és már ott is érezhető volt, hogy ez az általuk csak „tornacipős rock ’n’ roll”-nak nevezett stílus élőben érvényesül igazán, és erről most meg is győződhettünk. A fiúk valóban igazi laza rock ’n’ rollt játszanak, amiben punkos elemekből sincs hiány, sőt, talán maga az Aurora is hatott rájuk. Jónéhányan érkeztek tortugás pólóban és töltötték meg az első sorokat, vagyis már van egy stabil tábor a banda mögött, ami minden bizonnyal csak tovább bővül majd, hiszen minden adott ehhez: fogós dallamok, frappáns szövegek és ütős megszólalás, úgyhogy biztosra veszem, hogy még sokat hallunk majd róluk a közeljövőben.
 
 
Az Aurora azon zenekarok közé tartozott, akik a karantén-időszakban is igyekeztek gondoskodni a rajonók szórakoztatásáról, és még egy élőben streamelt koncerttel is jelentkeztek néhány hónappal ezelőtt, de nyilván ők is azt várták, hogy újra színpadon állhassanak és együtt lehessenek a közönségükkel. A budapesti fellépés a második volt a sorban: egy nappal korábban a soproni Hangárban került sor a „hivatalos” visszatérésre a zenekar részéről, nekem pedig egyenesen ez volt az első koncertem szinte napra pontosan négy hónap után és azt hiszem, az Aurora bulijánál nem is lehetett volna jobb alkalom erre.
 
 
Kétségkívül fontosak az új zenék és a bátor kísérletezések, de talán ennél is nagyobb varázsa van a régi kedvenceknek, főleg egy ilyen ínséges időszak után, így nem csoda, hogy mindenkinek fülig érő mosoly jelent meg az arcán, amikor a zenekar belecsapott az Iskolába jársz és ezzel együtt a koncert első hangjaiba. Óriási élmény volt újra érezni, ahogy a dob szinte egy ritmusra ver az ember szívével, ez pedig csak egy élő koncerten történet meg, és még a legprofibb, legjobb felbontású koncertfelvétel sem pótolhatja.
 
Ahogy már említettem, egy best of turnéról van szó és ahogy Vigi fogalmazott, még őt is meglepte, hogy mennyi régi dal került be a koncertprogramba. A teljesség igénye nélkül olyan örökzöldek követték egymást, mint a Lehettem volna, az És múltak az évek, vagy a Mások a módszerek, de néhány későbbi nóta is előkerült, például a Nincs térerő, amellyel a zenekar jó barátjáról, a májusban tragikusan elhunyt Szilágyi István színművészről emlékezett meg vastaps kíséretében. Ezenkívül sor került egy születésnapi köszöntésre is: az Aurora egyik technikusa ünnepelt, aki hosszú évek óta segíti a csapat munkáját, ráadásul egyidős a zenekarral.
 
 
A végére maradtak a legnagyobb Aurora slágerek és a sors iróniája, hogy éppen ezek egyikét kellett megszakítani, miután 1-2 hang nem a megfelelő helyre került. Ennyi persze igazán belefér egy többhónapos szünet után, a fiúk pedig el is ütötték egy poénnal a helyzetet, így egy pillanattal később már minden ment tovább a régi kerékvágásban.
 
Természetesen volt Robin Hood, Kifacsart citrom, Előre, kurvák gengszterek és Bella Ciao is, így tényleg nem lehetett hiányérzete senkinek: egy visszatérő koncertnek – még ha a szünetre nem is a zenekar miatt került sor – pontosan ilyennek kell lennie, hangzásban, hangulatban és minőségben egyaránt, ezt pedig még a nagy meleg és a rengeteg szúnyog sem ronthatta el, sőt, talán ekkora kihagyás után már szinte ezek is hiányoztak.
 
Lehet, hogy ideális esetben egy kicsit nagyobb helyszínen és létszámban találkozhattunk volna a zenekarral, de most ennek is örülni kell, és reménykedjünk benne, hogy hamarosan még tovább javul a helyzet és a továbbiakban is sok hasonlóan remek buliban lehet részünk.
 
 
Tóth Mátyás
 
Fotók: Dávid Zsolt