Vannak kincsek, amelyek nem trezorban lapulnak - Neil Young with Crazy Horse: 'Early Daze' lemezkritika
Vannak kincsek, amelyek nem trezorban lapulnak. Neil Young zenei archívuma például számtalan régi, káprázatos pillanatot rejt. A témába vágó sorozatában húsz-egynéhány CD-t tett közkinccsé, a lemezboltok polcaira rakva. A többségük persze koncertfelvétel, amelyeken átsüt Neil egyedi gitárjátéka, előadásának karizmája. Ideje volt hát egyfajta szabály-erősítő kivételnek is érkeznie hozzánk. Hasonlóan izgalmas anyagnak, konkrétan: publikálatlan stúdiómunkáknak.
Az Early Daze felvételsorozata az első próbája volt annak, hogy képes-e egy irányba húzni Neil és a Crazy Horse (Danny Whitten – gitár, Ralph Molina – dob, Billy Talbot – basszusgitár). Az idő végül hosszú és tartalmas választ adott a nagy kérdésre. A CD tíz olyan számot tartalmaz 1969-ből, amelyek egyike sem maradt végül ismeretlen. Valamennyi nóta megjelent máskor és máshol, ami eleve visszaigazol egy magas minőséget. Az évben, a woodstocki fesztiválon a Crosby Stills Nash & Young country formációban már megmutatkoztak a nézet-különbségek. Bár a kvartett szekere mégis tovább gurult, szükségszerűvé vált Neil részéről a zenekaros önállósodás.
Nem lenne fair elhallgatnom, hogy nyomokban érződik a kezdetek kissé nyers, vagy inkább csiszolatlan (gyémánt) volta. Tudjuk, egyetlen összerázódás sem zökkenőmentes, hiszen az azonnali mindentudást még nem találták fel. Lássuk hát, miből lettek a tenyér-bizsergető (egyeseknek szívdobbanás-fokozó) cserebogarak.
Az első egyed a country-ízű Dance Dance Dance, amelyben már ott mocorog minden kéőbbi változat ereje és energiája. Viszonyítási alapul az Archives Vol. I. című, 2009-ben publikált összeállítást ajánlom. A később rockosabbra fogott, és Downtown-ra egyszerűsített Come Baby Lets Go Downtown nekünk még a szebbik és szelídebb arcát mutatja. Érdemes csekkolni a különbséget! A lírai Winterlong sorsát nem is értem. Mért csak 1977-ben jelent meg először, méghozzá kevésbé ütősen, mint itt?
Annak okát viszont érteni vélem, hogy az Everybodys Alone miért az Archives Vol. II.-n kapott helyet. Mégis, a dögös gitárszóló miatt a dal végén, az itt hallható, eredeti változat nyert nálam! Az Early Daze dalai közül a countrys beütésű, relatíve szimpla Wonderin' járt talán a legrosszabbul: közel másfél évtizedig húzódott a megjelenése. Bezzeg a Cinnamon Girl nem csak a csapat 1969-es albumára (Everybody Known This Is Nowhere) került fel, hanem kislemez is lett belőle! A Look At All The Things aprólékosan átdolgozott, végső változata is csupán két évet váratott magára.
Még érdekesebb a Helpless utóélete, hiszen az a Crosby Stills Nash & Young debütáló albumának (Deja Vu) slágere lett, szerzője hírnevét is megalapozva! A Birds pedig az 1970-es After The Gold Rush című Neil Young-lemez erősségévé vált. Végül, de nem utolsósorban: a Down By The River-t szintén gyorsan, az említett 1969-es lemezen ismerhették meg a szerencsések. A jelen verzió nem csak a kilenc perces volta, hanem az alapos kidolgozottsága miatt is felkelti a figyelmünket, egyszersmind méltó lezárását adva ennek a legkevésbé sem muzeális jellegű albumnak, amely ha hihetünk a netes statisztikának, a MAHASZ-lista hatodik pozíciójáig röppent.
Hogy ne csak az eredményekről és a pozitívumokról beszéljek, el kell mondanom, hogy az érdekesnek ígérkező lemezborító-infókat csakis a sasszeműek olvashatják el! Enyhítő körülmény, hogy egy kartonborítóba rejtett lap már látható módon tartalmazza az alapvető információkat, a dalszövegeket is ideértve.
A lényegre visszatérve: ritka élmény megtapasztalni, hogy is néz ki a tulajdonképpeni magzat-póz a zenében, vagyis a való élet előtti, ígéretes időszakban.
Az album dallistája:
01. Dance Dance Dance
02. Come On Baby Let’s Go Downtown
03. Winterlong
04. Everybody’s Alone
05. Wonderin’
06. Cinnamon Girl
07. Look At All The Things
08. Helpless
09. Birds
10. Down By The River
Olasz
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
