A budapesti székhelyű csapat csupán pár éve létezik, viszont e rövid idő alatt sikerült felkelteniük, majd megtartaniuk a közönség és a szakma figyelmét is. Jó pár koncerten túl, hamarosan belekezdenek a második album munkálataiba, de addig is, álljon itt egy bensőséges interjú Bálint Zsolttal, a zenekar énekes/gitárosával.

Rockbook: Sziasztok! Kérlek, mutassátok be a zenekart és hogy mióta létezik az Ygfan!

Ygfan: Szia! 2013 október 23-án próbáltunk először, akkor még csak Bálint (dobok) és én (Zsolt, ének/gitár). Ezzel kapcsolatban szeretném megosztani veletek, hogy kis csúszással ugyan, de meg is fogjuk ünnepelni ezt az évfordulót a mi kis házi fesztiválunk, az Under the Ashes második felvonásával novemberben! Figyeljétek a facebook oldalunkat, lassan elkezdjük csöpögtetni az infókat! Visszatérve a kérdésedre… Már régóta szerettem volna összehozni egy kevésbé kötött, stílusoktól független zenei entitást és elég régóta rágtam Bálint fülét, hogy meg kellene próbálnunk mindezt együtt. Áronnal (gitár) szintén nagyon régóta ismerjük egymást és érdekes módon már az Ygfan előtt dzsemmelgettünk is párszor kettesben, ahol ezek az ötletek is elő kerültek, de az valamilyen okból kifolyólag akkor elhalt… Így utólag kézen fekvő volt, hogy előbb-utóbb újra megkeresem és ő egyből igent is mondott. Lászlót (basszusgitár) a többiek ismerték egymástól függetlenül és ők ajánlották. Nem ő volt az első, akivel próbálkoztunk, de nála is elég gyorsan egyértelművé vált, hogy működni fog a kémia.  

Rockbook: Nagyon tetszik a banda neve, honnan jött?

Ygfan: Ygfan erdő, amiből a nevet merítettük, eredetileg egy középkori földrajzi területet jelöl… Ami azonban beindította a fantáziánkat, az az ygfan egyik etimológiai magyarázata volt, mert ugye van több is, de élve a „művészi” szabadsággal és anélkül, hogy állást foglalnánk a dologban, minket a szent rengeteg, szent fonadék jelentés babonázott meg, hisz annyira jól türközi mindazt, amit a zenénkkel ki akarunk fejezni:

„Szent rengeteg
Lélekrejtek
Szentelt terek
Lágy szövete”

Rockbook: Milyen inspirációk hatottak rátok, hogy csináljatok egy ilyen formációt?

Ygfan: Igazából csak saját magunknak akartunk/akarunk megfelelni… Olyan dolgot létrehozni, amire mi magunk is felkapnánk a fejünket, ami valljuk be ebben a dömpingben nem is olyan könnyű feladat. Ne értsd félre, minden pozitív visszacsatolás jól esik, de ha a kutya nem foglalkozna velünk, valószínű akkor sem csinálnánk mást. Tudom, hogy összességében nem találtuk fel a spanyolviaszt, viszont már a kezdetektől fogva volt egy olyan érzésünk, hogy egy eddig kevéssé ismert világba nyertünk betekintést. Ezen élmények első leképeződése a Köd. Úgy hiszem még rengeteg felfedezni való vár ránk ebben a mikrokozmoszban, amit Ygfannak neveztünk el.

Rockbook: Elég egyedi a muzsikátok, több különböző stílus keveredik benne, mondhatni paradox módon. Mik a főbb személyes zenei hatások?

Ygfan: Huh, ebbe nehéz lenne belemenni… Eszméletlen sokféle zenét hallgatunk és sokféle stílus felöl érkeztünk. Nem úgy kerestem zenészeket, hogy figyu, van ez a black metal zenekar, neked meg fasza a Burzum pólód… Érdekes viszont hogy a velünk kapcsolatban emlegetett post jelzővel én pl. nem igen tudok mit kezdeni, mert alig hallgatunk olyan zenéket, amiket ebbe a kategóriába sorolnak. Úgy gondolom, inkább arról lehet szó, hogy azok a zenekarok hatottak ránk is, amik ezekre az arcokra vagy valami ilyesmi. A másik, amin jókat szoktam mosolyogni és rendszeresen megkapjuk az a progos jelző… Na már most, a szó eredeti értelmében bóknak veszem, de az ilyen Dream Theater típusú zenekarokhoz szerintem vajmi kevés közünk van, be kell valljam a technikai tudást tekintve sem, de nem is ez a célunk…

Rockbook: Ismervén a debüt anyagotokat megállapíthatom se az orthodox old school black, se a modernebb, letisztult black metal kategória. Sokkal inkább egy természet közeli, spirituális metal-nak titulálható, amit csináltok. Mit gondolsz erről?

Ygfan: Úgy gondolom, a black metal csak egy árnyalat a mi palettánkon... Van, aki hallgatja közülünk, van aki épphogy képben van róla. Az Ygfan nem black metal, túl szűk számunkra ez a kategória. Említetted a természetközeliséget… Ezek a dolgok mindannyiunk életében, kinél tudatosabban, kinél kevésbé, de meghatározóak, ha más nem azért, mert bár most mindenki Pesten lakik, alapvetően mind vidéki gyerekek vagyunk. Van, aki madarakat fotózik szabadidejében, van aki rendszeresen túrázik de ezt éljük a hétköznapokban is. Egy nyugodtabb pillanatban, otthon, amikor a fiaim szemébe nézek, a halandóságon túl megtapasztalom a világmindenséget és önmagam jelentéktelenségét. Egy végtelen láncolat részeként kitekintve, minden evilági jelentőségét veszti és ez az állapot végtelen nyugalommal tud eltölteni… Szóval a természetközeliségtől csak egy lépés a természet tisztelete és ez már maga a spiritualitás.

Rockbook: Zeneírás közben mi vezérel? Hogyan születik meg egy Ygfan dal és mikortól lehet azt mondani, hogy ez kész? Ki a fő dalszerző?

Ygfan: Ez nagyon sokat változott az utóbbi időben. A Ködöt még én hoztam teljes egészében, aztán rengeteg dzsemmelés után érte el a jelenlegi formáját. Mindenki hozzáadta a sajátját, esetleg elvettünk belőlük. Jól mutatja, hogy a II. tétel pl. egy monstre nótának indult, de addig csiszoltuk, hogy végül az lett belőle ami, egy 4 és fél perces relatíve rövid darab. A következő albumra szánt daloknál az alkotási folyamat még ennél is kevésbé megfogható. Áronnak is vannak ötletei, egész számot is hozott, közösen is dolgoztunk nótákon és én is hoztam dalokat. És akkor még csak a vázlatokról beszéltem… Nagyon sokat foglalkozunk a dinamikával és itt lép a képbe a ritmusszekció. Általunk néha teljesen új formát ölt egy adott téma. Nálunk nincs olyan, hogy megírunk x számot és abból válogatunk… Ha egy téma vagy számötlet beindítja a gépezetet, addig formáljuk, amíg mindenki rá nem mondja az áment.

Rockbook: A Köd című anyag 4 címnélküli számot tartalmaz, csupán római számokkal jelölve. Ez a jövőben is így lesz vagy ez egy érdekes koncepció része volt? Kérlek, mondj pár szót a szövegekről is!

Ygfan: A Köd egy konceptalbum melyben az egyes darabok szervesen következnek egymásból. Zeneileg ez alól talán csak a IV. tétel lóg ki kicsit a sorból, ami már némileg előrevetíti a következő lépéseket. A szövegeket nem szeretem különösebben magyarázni, legyen elég annyi, hogy a Köd egy meditatív folyamatot fest le, barangolást a belső világunkban… Aki már hagyta magát beleveszni ebbe a „végtelenbe fúló tejfehér takaróba” amit itt megpróbáltam szavakkal körbeírni, az már talán megtapasztalta a magánynak azt a fokát, amikor az addig a környezet zajai és talán saját magunk által is elnyomott gondolataink a felszínre törnek, és a magunkra és a világra erőszakolt maszkok foszlani kezdenek…

Megjegyezném, hogy nekem ez az anyag egy teljes egészet képez, tehát rövidsége ellenére én albumként tekintek rá… Ahogy fentebb írtam, eredetileg hosszabb lett volna az anyag, de pont a kompaktsága folytán nem csaptunk hozzá számot/számokat, mert az megtörte volna az anyag egységét. Hogy mit hoz a jövő, azt még nem tudom, de a következő anyag szinte biztos, hogy hagyományosabb módon, különálló dalokból fog állni, szám szerint 7-ből.

Rockbook: Hogyan fogadta a közönség a nagylemezt?

Ygfan: Magunk is meglepődtünk, de nagyon jól fogadta az anyagot a közönség! Tudtuk, hogy vékony jégen táncolunk, hisz nem lehet könnyen beskatulyázni a zenénket, az extrém zenéket kedvelőknek sok a lebegős rész, a lájtosabb, „posztosabb” vonalnak meg sok a metal stb. stb… Ennek ellenére meglepő nyitottsággal találkoztunk! Magam is megilletődöm sokszor, hogy kik jönnek oda hozzám, hogy „figyu, otthon az asszonnyal tök sokat hallgatjuk az anyagotokat”! Kezdetben sokat agyaltunk azon, hogy hol/kivel érdemes fellépni és volt is pár melléfogás bár hozzáteszem, hogy a szervezők minden esetben úriemberként viselkedtek velünk. Így utólag azt kell, hogy mondjam ez is kiforrta magát, anélkül hogy különösebben túl kellett volna ideologizálni a dolgot.

Rockbook: Az album megjelenése óta, milyen stádiumban van az alkotási folyamat? Íródtak-e új számok, amiket esetleg élőben vagy majd hanghordozón meg lehet hallgatni?

Ygfan: Kicsit nehézkesen, de haladunk a következő anyaggal. Most születik a 7. nóta és még a többit is fogjuk csiszolgatni rendesen, ahogy magunkat ismerem. Én szeretném, ha a jövő év elejére megjelenne a cucc, de ez sok mindentől függ még, kiadó stb.

Rockbook: Koncertképes a zenekar, számos bulin vagytok túl. Hogyan kell elképzelni egy Ygfan élő fellépést? Gondolom nem corpsepaint-ben és talpig szegecsben-feketében idézitek meg a Szarvasembert…

Ygfan: Nem igazán… Eleinte még a minimálisnál is kevesebbet foglalkoztunk az „imázsunkkal”. Úgy voltunk vele, hogy a zene magáért beszél… Én egyébként is besokalltam kissé az image zenekaroktól... Most hogy beindultunk koncert ügyileg, néhány fellépés után elkezdtük azt érezni, hogy kicsit többet kéne egy-egy koncerttel foglalkozni, vizuálisan is szeretnénk kiteljesíteni a világunkat. Valóban nem kell szélsőségekre gondolni, de úgy érezzük, tudunk ennél többet is adni és elkezdett minket komolyan motiválni hogy formáljuk a színpadképünket és ezáltal a koncertek atmoszféráját, nem utolsó sorban azért, hogy függetlenítsük magunkat a „koncerttermek” nyújtotta lehetőségektől...  

Rockbook: Melyik fellépéseteket érzitek eddig a legjobbnak?

Ygfan: Rövid pályafutásunk alatt számos jó bulit sikerült megcsípnünk és számos kiváló zenekarral sikerült együtt játszanunk. Külföldiek közül mindenképpen az „egy élmény volt” kategória a Goatess és a The Black Heart Rebellion. Hazai vonalon is számos fantasztikus zenekart ismertünk meg minden féle stílusokból (Pozvakowski, Entrópia Architektúra, Corrodal, stb.) de buli szempontjából kiemelkedett az Under the Ashes néven futó házi fesztiválunk első etapja, ahova olyan fantasztikus zenekarok fogadták el a meghívást, mint az Enter the Void, a Svoid és a Perihelion! Remélem lesz rá lehetőségünk velük még együtt játszani! Ahogy fentebb már utaltam rá, a második Under… is szervezés alatt van, erre nem kisebb zenekart sikerült leszervezni, mint a Sear Blisst, ezzel azonban közel sem mondtam el még mindent az eseménnyel kapcsolatban! Ami viszont már itt van a kanyarban az a Grá pesti rituáléja és amit legalább annyira várok a bulival kapcsolatban az a Karst fellépése, amit sajnos eddig még nem sikerült élőben elcsípnem, de az elmesélések alapján fel kell kötnünk a gatyánkat!

Rockbook: Évek óta kísérem figyelemmel a black metal színteret, ami majdhogynem egy hatalmas fához hasonlítható rengeteg növekvő és leszáradó ággal. Egy új irányzat, illetve sub-genre alakult ki így, az avantgárd/experimentális jelző talán a legjobb rá. Tucatnyi skandináv banda lépett a kísérlet és innováció útjára (Ulver, Enslaved, Ved Buens Ende, Manes, Arcturus, Blut Aus Nord, stb.) Sőt vannak még újabban kialakult friss hajtások is, mint például a Wolfes In The Throne Room, Sun Worship, Krallice, Schammasch, Terra Tenebrosa. És a nemrég elindult fúziós ambient/disszonáns post-rock/doom-mal vegyülő black metal-ról még nem is ejtettünk szót. Mintha itthon is történne valami hasonló folyamat csak kicsiben. Perihelion, Karst, Svoid, Ygfan, Thy Catafalque, Gire és még egy páran mind felfűzhetőek egy szép egyedi gyöngysorra. Mi erről a véleményed?

Ygfan: Nem is annyira kicsiben! Ráadásul az általad felsorolt zenekarok mind hihetetlenül innovatívan álnak a zenéléshez! Ez számunkra is nagyon inspiráló! Sokan emlegetnek színteret velünk kapcsolatban, amit (egyelőre még) költői túlzásnak tartok, de szerencsére sikerült nagyjából mindenkivel jó kapcsolatot kialakítanunk. Az említett zenekarok megnyilvánulásai, arra sarkallnak minket is, hogy napról napra még jobban elmerüljünk a saját világunkban. Nagyon örülünk a többiek sikereinek, de mivel mi vagyunk a „friss hús”, a „homo novus”, nagyon szeretnénk bizonyítani is.

Rockbook: Meddig és merre fejleszthető a black metal mint műfaj, ha egyetértesz a zenei fejlődéssel vagy az innovációval?

Ygfan: Nem hiszem, hogy erre a kérdésre én tudnám megadni az adekvát választ. Már nem követem annyira a műfajt, mint ahogy más műfajokat sem… Igazság szerint már jó ideje nem kategóriákban gondolkodom…

Rockbook: Nagyon köszönöm a válaszokat és sok sikert a továbbiakban, remélem egyszer élőben is találkozhatunk!

Ygfan: Köszi ezt a tartalmas interjút!

A zenekar a svéd Grá-val és a Karst-tal lép fel szeptember 12-én a Dürer Kertben.

Az Ygfan zenekar elérhetőségei: Facebook, Bandcamp

Támogatónk a Nemzeti Kultúrális Alap és a Cseh Tamás Program.