Bejelentkezés

x
Search & Filters

Watch My Dying - 4.1 EP (2013) lemezkritika



Magának az EP formátumnak Magyarországon nincs nagy hagyománya. A nagylemeznyi anyagot nem kitevő demókat nem számolnám ide. Maga az, hogy egy teljes lemez áráért kapunk egy nem teljes lemezt valami nagyon megtámogatott koncepciót igényel. Persze a nemzetközi színtéren találunk olyan előadókat, aki rendszeresen és jól használják (pl. Samael). Lemezbeharangozónak kicsit költséges, főleg a Youtube korában. Így valami finomságot kell tartalmaznia, ami felkelti a vásárlók (értsd: fanatikus fizikai formátum gyűjtők, az iTunest szerintem itthon inkább hagyjuk) érdeklődését. Nagylemezen megjelentetni nem kívánt számok, feldolgozások, nagyon kísérletező próbálkozások, valami jól ismert sláger új köntösben, esetleg valamilyen érdekes koncertfelvétel. Mint amilyenekkel tele volt zsúfolva a -1 Ep, ami a maga 15 szerzeményével eleve megkérdőjelezi az Ep besorolást. No ebből szinte mindent kihúztam első hallgatásra. A koncepció felismerése így még várat magára.

A Watch My Dying itthon az egyik legerősebb arculattal rendelkező zenekar, akik évek alatt szépen felépítették magukat (és rajongói bázisukat). Így vannak a zenében is azonnal felismerhető stílusjegyeik. A kérdés számomra az volt, hogy tovább agyalják a dolgokat, vagy kicsit visszavesznek a könnyebben befogadható irányba. Őszintén szólva én reménykedtem a második megoldásban. Itt jegyezném meg, hogy úgy érzem a Moebius albumnak az lett a veszte, hogy a virtuózitás oltárán feláldoztatott a hallgathatóság. Pedig talán az a lemez hozhatta volna meg a nagy áttörést. Így már találtam is valami célt a kiadványban. Ugyanis a hat szerzeményből három inkább a komplexitásra megy, míg a másik három főleg dallamra épít. (persze ezek is letépik a fejed, de dallamosan) Így csak meg kell várni a reakciókat, hogy merre érdemes tovább menni. Én úgy érzem az utóbbiak sokkal-sokkal erősebbek. Nem véletlen, hogy ezekből máris került ki új koncertkedvenc.

 

Watch My Dying - 4.1 EP

 


Ezért nem is sorrendben venném a dalokat, hanem ezen törésvonal mentén. A komplexebb trióhoz tartozik az Ameddig kell, az Országút istene és a frappáns című Duplikált Predesztinatív Kooperáció. Zúz, tapos, darabol mind, de valahogy nem maradnak meg „a témák”, folyamatosan ezt-már-játszották érzésem volt, ráadásul valamiért nagyon hasonlít az első két szám. Ezek azok a számok amik koncerten tökéletes hangosítás hiányában zúzásmasszába fordulnak. Technikailag természetesen nincs hiba, a hangszeres tudás nem lett kevesebb, de a szikra hiányzik. A D.P.K.-ban már van valami könnyedség, amit valószínűleg az elszállós szintitéma és a lazábban fogott gitárnyakak okoznak, de még itt is hiányolom a fogósságot. Viszont mintha egy másik Ep lenne a másik három dal. A Fekete doboz már hónapok óta szerzi a híveket a koncerten. Van egy nagyon jól bólogatható vezérriffje és bár a szám közepén kicsit elkanyarodik ettől a témától, ami némi ízes szólózásba torkollik, végül visszatér és az énektéma is jól rá lett illesztve.
….disco disco party party …..

Igen még mindig WMD. A Harmatátkozó indul ezzel az ősidők óta a metal zenére jellemző szlogennel. És működik. Persze hamar bedurvulnak a dolgok, de a szintiprüntyögésből előtörő riffek, már a Die Krupps zenéjében is remekül működtek. Felfűzve egy jól működő énektémára. Lebegés-zúzás-lebegés-zúzás. Remek koncertnóta. Összességében a Száraz felhőket érzem a legerősebb pontnak. Akár még a Klausztrofóniára is felfért volna, ami véleményem szerint még mindig a zenekar csúcsteljesítménye.  Jól eltalált szintis részek és a „..most figyelj, mi jövünk, mi jövünk!” kiállásra lehet plafoning ugratni a lelkes koncertlátogatókat.

Ami változatlan, az a szövegek minősége. Fogalmam sincs, hogy szintetikus drogok rendszeres és nagymennyiségű használata nélkül, hogy lehet ilyen szövegeket írni. :D

Miközben írtam még háromszor pörgött végig az anyag, de a kérdőjelek nem egyenesedtek ki. Kíváncsi vagyok a következő lépésre.

7,5 / 10

 

 

 

vtb
 

Címkék: 
Watch My Dying