November 8-án a Quimby elő zenekaraként érkezett Pécsre a ZUP. A hihetetlen energikus csapatra szinte csak ránézni is jó, olyan szeretettel, lelkesedéssel, és átéléssel zenélnek. Fantasztikus, közel egy órás koncertet adtak a Zsolnay Negyed, E78 színpadán. A bájos énekesnőjükkel, Farkas Krisztával beszélgettünk a koncertek után.

Rockbook: Hogyan jött a zenekar alapítás ötlete? Mondhatjuk, hogy családi vállalkozás?

Farkas Kriszti: Végül is igen, mert a bátyámmal közösen hoztuk létre a zenekart, még anno 2007-ben, és mint mondtad: családi vállalkozás, nagyon sok szülői támogatás van a háttérben egyébként. Szóval abszolút családi jellegűnek tekinthető a zenekar. Közösen írjuk a dalokat testvéremmel, így az elmúlt évek folyamán kialakult egy nagyon jó dalszerzői metódus, úgyhogy abszolút jól összepasszolunk. Ugyanazokat a zenéket szeretjük, ez nyilván amiatt is van, hogy rám ő volt a legnagyobb hatással zeneileg, és ezért ugyanazokat a zenéket hallgattam, amiket ő. És emiatt szerintem most is nagyon jól működik az összhang.

Rockbook: És mik ezek a zenék? Mik inspirálnak?

Farkas Kriszti: Hú, rengeteg minden! Például John Mayer, Michael Kiwanuka, akkor Ben Howard, Jack Johnson, és még sorolhatnám.

Rockbook: Ezek szerint akkor abszolút egy az ízlésetek!

Farkas Kriszti: Szerintem igen. Mert hatással van rám most is, és sokszor tényleg ugyanazt hallgatom, mint ő.

Rockbook: Olvastam, hogy bakeliten adtátok ki több lemezeteket is. Miért pont ilyen formában?

Farkas Kriszti: Igen. Az elsőt, meg a kislemezünket, és az ideit is tervezzük, csak nehézkes és drága Magyarországon lemezt kiadni. Az első lemezeket amúgy Csehországban gyártattuk, ott viszonylag jó árat tudtunk kibulizni, de ez az egész bakelit-őrület azért van, mert a bátyám nagyon szereti a bakelitnek a romantikáját, meg úgy érzi, hogy kicsit reneszánsza van, és egyébként a basszusgitárosunk is vett magának bakelit lejátszót. Szóval ők nagy lemezgyűjtők lettek, és szerettük volna, ha a mi lemezünk is bakeliten jön ki, meg persze szeretjük az egyedi hangzásvilágát a vinylnek.

Rockbook: Ez mennyire fogyott? Mert ugye manapság már nem mindenkinek van bakelitlejátszója.

Farkas Kriszti: Hát igen, kevésbé fogyott, mint a CD, de azt vesszük észre, hogy egyre jobban érdeklődnek iránta. Azt látni a statisztikák alapján, hogy a bakelitlemez eladások ugyan nem közelít meg a CD eladást, de mégis a duplájára nőtt az elmúlt években. Szóval szerintem vevők rá az emberek!

Rockbook: És a zenekarok körében is egyszerűbb, csinált bakelitet a 30y, a Kiscsillag, és a Quimby is! Velük hogyan találkoztatok?

Farkas Kriszti: Először májusban, a Budapest Parkban zenélhettünk együtt, és abszolút pozitív volt az egész este. Soha nem zenéltünk még olyan zenekarral, akik ennyire közvetlenek voltak, és úgy mentünk haza, mintha baráti kapcsolatba lennénk, mert tényleg mindenki segített, aranyosak voltak, és voltak közös témák.

Rockbook: Ez után kaptatok meghívást, hogy lépjetek fel Velük, mint az elő zenekaruk?

Farkas Kriszti: Utána mi jelentkeztünk, hogy szeretnénk előttük játszani, és nyilván túljelentkezés van egy ilyen nagy zenekar elé, de azt vesszük észre, hogy szeretnek, és jól működik a kooperáció.

Rockbook: Kikkel játszanátok még együtt a magyar zenei színtérről?

Farkas Kriszti: A Quimby amúgy így ilyen etalon, mert ők olyan zenét játszanak, ami hozzánk a legközelebb áll. Játszottunk a 30y, meg a Vad Fruttik előtt, de hogy ki előtt játszanánk még? Mondjuk a Hiperkarma! Azt mondjuk nagyon szeretem,  előttük szívesen játszanánk! Ráadásul ők most pont visszatérnek, szóval előttük tényleg érdemes lenne.

Rockbook: Ha jól emlékszem, Vad Fruttikkal jártatok Pécsen is januárban.

Farkas Kriszti: Velük egyébként egy teljes tavaszi turnét lenyomtunk, és olyan jól sikerült, hogy az utolsó koncerten összebeszéltünk a billentyűs fiúval, a Gyuszival, és ő mondta, hogy: „Kriszti! Figyelj! Lepjük már meg a zenekart! A Lehetek én is-t Te fogod billentyűzni.” Persze Én marhára izgultam, de felmentem, és én billentyűztem, és ez tök jól sült el, és annyira jól esett, hogy ennyire közvetlenül bevontak ebbe az egész körbe. Nagyon összerázódtunk. Nagyon jó fejek!

Rockbook: Van egy duettetek Szabó Balázzsal is, ő hogy került a képbe?

Farkas Kriszti: Balázst úgy ismertem meg, hogy az én barátom igazából Balázsnál gitározik. Már vagy két és fél éve játszik náluk, és Balázzsal mi nagyon jó viszonyban voltunk, és úgy gondoltuk, hogy ő pont beleillene az első lemez egyik dalának a koncepciójába, így megkértük, és azonnal azt mondta, hogy: „Persze! Tetszik a dal, jövök!” Úgyhogy így! Amúgy zenéltünk is már a Szabó Balázs Bandájának tagjaival, mert amikor az MR2 akusztik volt, akkor a Matyi, a csellista játszott nálunk, meg még a barátom gitározott, szóval nagyon jó kapcsolat van a 2 zenekar között! Napi szinten találkozunk, mert ott próbálnak, ahol mi, két szobával arrébb.

Rockbook: És milyen, hogy Ti most itt koncerteztek Pécsen, miközben ők az Akváriumban a szülinapjukat ünnepelik?

Farkas Kriszti: Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, és jelzik, hogy teltház van, és mennyire jó! És hát itt is mekkora buli volt! Rögtön ránk is tele volt az egész nézőtér, úgyhogy nagyon örülünk, hogy ilyen hálás a közönség itt Pécsett.

Rockbook: Hányszor jártatok itt? Milyen érzés itt játszani?

Farkas Kriszti: Szerintem négyszer. Egyszer voltunk a POSzT-on, egyszer a Vad Fruttik előtt, meg egyszer, amikor volt egy Pont ott parti a Kossuth téren, a Mecset előtt, de az már nagyon régen volt. Nagyjából évente, másfél évente jutunk el ide, és tényleg azt vesszük észre, hogy az itteni közönség nagyon befogadó. Ez ilyen kuriózum, nagyon jó!

Rockbook: Lassan itt az év vége, beszélhetünk a terveitekről? Mit tartogattok 2015-re?

Farkas Kriszti: 2015-re nyilván szeretnénk kijönni egy új dallal, szeretnénk egy kislemezt is, meg valami kooperációt más előadóval, csak még mindig gondolkozunk rajta, hogy kivel lenne érdemes, izgalmas. Testvérem gondolkozott Líviuson, hogy őt kéne elhívni, mert Tibi már szerepelt az Anna & the Barbiesnál.

Rockbook: Mit lehet tudni az új dalról, kislemezről? Milyen lesz a hangulata, esetleg miről fog szólni?

Farkas Kriszti: Hozzánk nagyon közel áll ez a kicsit blues-os, country-s, folk-os vonal. A második lemeznél voltak rockosabb dalaink, szeretjük megtapasztalni a korlátainkat, hogy mi áll nekünk jól, de azt veszem észre, hogy a bátyám is leginkább a blues-os, folk-os vonalon mozogna, úgyhogy szerintem arrafelé körvonalazódik az irány.

Rockbook: És végül, ha egy szóval kéne jellemeznek a zenekart, mi lenne az?

Farkas Kriszti: Üde!

ZUP a Facebook-on: https://www.facebook.com/zup.music

Hetesi Julcsi