Andreas "Andi" Deris (Karlsruhe, 1964. augusztus 18.) a Helloween német power metal együttes énekese és egyik fő dalszövegírója.

Első együttesei (1979-1987)

Andreas Deris először a Paranoid nevű együttesben kezdett el énekelni, tizenöt éves korában. Két évvel később megváltoztatták a nevet Namelessre. A Nameless-ben Deris, középiskolás barátjával Ralph Maison-nal játszott, Ralph egyébként szerepelt Andi mindkét szóló albumán. Később hozzávetőlegesen 19 éves korában megalkották a Kymerát, és készítettek egy albumot is, No Mercy címmel. Ralph azonban főiskolára ment, így nem maradt ideje az együttesre. A dobos helyét Kosta Zaphiriou töltötte be ezután.

Pink Cream 69 (1987-1993)

1987-ben Andi megalapította következő együttesét, a Pink Cream 69-et, az eredeti felállással, amely a következő volt: Dennis Ward, Kosta Zaphiriou, Alfred Koffler és Andi Deris. Hamar hírnévre tettek szert, több ajánlatot is kaptak különböző lemezcégektől. Aláírtak a CBS vállalatnak (ma Sony Music néven ismert). A Pink Cream járt Európában, Amerikában és Japánban, három albumot rögzítettek Andi Deris énekével.

A Helloween és szólókarrier (1993-napjainkig)

1993-ban a Helloween felállásbeli változásokon ment át. Deris felváltotta a régi énekest, Michael Kiskét, a dobos, Ingo Schwichenberg helyét pedig Uli Kusch foglalta el. Immár az új felállással rögzítették a Master of the Rings lemezt. Deris hamar elkezdett szerepet vállalni a dalszerzésben, ami néhány olyan klasszikus dallamú dallal végződött, mint a Sole Survivor vagy a Where from the Rain Grows. A Time of the Oath című lemez megjelenésével az eladási listák élére kerültek, egy hatalmas koncerturné alkalmával körbejárták a világot és kiadták duplalemezes koncertlemezüket, a High Live-ot, melyet az olaszországi és a spanyolországi koncerteken vettek fel. Míg az együttes pihenőt tartott, Andi felvette első szólólemezét, a Come in from the Raint.

1998-ban a Helloween rögzítette meglehetősen kemény hangzású új albumát, a Better Than Rawot. Ebben Andi sok új énektémával jelentkezett, ezeket leginkább a Push és a Revolution című dalokban lehet érzékelni. Ezeket később a Dark Ride című lemezen hallhattuk viszont. 1999-ben a Helloween egy feldolgozásalbummal, a Metal Jukebox-szal jelentkezett, és Andi második szólóalbuma is megjelent Done by Mirrors címmel Japánban. Andi számára a Dark Ride lemez újabb vokál technikák alkalmazását jelentette, többek közt a sikítást és a hörgést a Mirror, Mirrorban. A lemez megjelenése után újabb világturnéra indult a csapat.

A Dark Ride után a Helloween egy e-mail üzenetben megvált két zenészétől, Roland Grapow-tól Uli Kusch-tól. Az új lemezüket, mely a Rabbit Don't Come Easy nevet kapta, egy újabb turné követte az USA-ban. 1989 óta nem turnéztak az államokban. Itt a sötét hangulatú énektémák visszaszorultak, és helyet adtak az új, boldog stílusnak, mely érezhető a lemezen. Ettől független némely dalban megtartotta ezt a fajta sötét stílust, leginkább a Liar-ben.

2005-ben megjelent a Keeper of the Seven Keys 3, melyben Andi eddig hallott csaknem összes énektémájával szerepelt. Az első kislemez és videoklip Andi dalából készült (Mrs. God). Első alkalommal a Helloween történetében duettet is énekelt, a Light the Universe című dalban. Ebből a dalból készült a Keeper of the Seven Keys 3 második kislemeze és második videoklipje is. 2007 februárjában duplalemezes DVD-t adtak ki, mely a koncertturnéjukat és egyéb dokumentációkat is tartalmazott. A DVD-k mellett két hanglemezt is kiadtak a csomagban, mely a koncert hangfelvételét tartalmazta.

Énekstílusa

Elődjével összehasonlítva Deris-ről megállapítható, hogy nem feltétlenül mindig a legmagasabb hangon énekelt. Bár munkáját a korábbi énekes, Michael Kiske részéről sok kritika érte, de a rajongók többségének pozitív visszajelzései voltak Andival kapcsolatban.

Tovább a Helloween oldalára.

Forrás: wikipédia
 

Glenn Tipton angol gitáros, aki a Judas Priest tagja 1974-től napjainkig, aki producerkedett is az együttes pár lemezén. Játékstílusa markáns és egyedi. Emellett saját gitármodellje is van (Hamer Signature Model).

A Judas Priest nevet az együttes korábbi énekese Al Atkins javasolta, aki a kifejezést Bob Dylan The Ballad of Frankie Lee and Judas Priest című dalából kölcsönözte. K. K. Downing és Ian Hill mellett Glenn Tipton gitáros tekinthető még állandó zenekari tagnak. Downing és Tipton mellett Rob Halford énekes a harmadik fő dalszerző, aki 1973-ban csatlakozott az együtteshez. Halford 20 éven át volt a zenekar állandó énekese, majd 1993-ban zenei nézeteltérésekre hivatkozva elhagyta az együttest, hogy szólókarrierjére koncentrálhasson.

A Judas Priest minden idők egyik legsikeresebb és legnagyobb hatású heavy metal zenekara. A világszerte több mint 40 millió lemezt eladott zenekar a 70-es évek második felében készült lemezeivel nagy szerepet játszott a New Wave of British Heavy Metal hullám létrejöttében, ezért a Judas Priest-et szokás a heavy metal "keresztapjaként" is emlegetni. A zenekar hangzásának alapját Downing és Tipton gitárjátéka mellett Halford hangja határozza meg, aki széles hangterjedelmével képes a középfekvésből a teljesen sima szopránba váltani. Az együttest gyakran illetik a "Metal Gods" jelzővel, mely az 1980-ban megjelent British Steel album hasonló című számából eredeztethető, de Halfordot is gyakran illetik a "Metalgod" kifejezéssel.

2010-ben a VH1 kiáltotta őket minden idők 78. legnagyobb művészének, míg az MTV (a Black Sabbath után) minden idők második legnagyobb metalzenekarának nevezte az együttest. 2010. decemberében bejelentette az együttes, hogy 2011-ben kezdődő világkörüli turnéja lesz az együttes utolsó körútja, ugyanis az "Epitaph" címre keresztelt turné lecsengése után a zenekar feloszlatja magát.

A 40 éves karrierje alatt két szólólemezt is kiadott. Az elsőt 1997-ben Baptizm of Fire címen, melyen olyan vendégzenészek működtek közre többek között, mint Robert Trujillo (Metallica, ex-Ozzy), Cozy Powell (Black Sabbath, Whitesnake, Rainbow, stb.), John Entwistle (The Who), Don Airey (Deep Purple, Jethro Tull, Black Sabbath, Rainbow, stb.), Billy Sheehan, vagy Neil Murray. A rockosabb folytatás pedig 2005-ben érkezett meg Edge of the World címen. Itt a gitározó és éneklő Tiptont John Entwistle basszusgitáros és Cozy Powell dobos kísérte.

Tovább a Judas Priest oldalára.

Forrás: wikipédia