Az Annihilator kanadai thrash metal-legendát 1984-ben alapította Jeff Waters gitáros, aki egy másik legenda szerint 13 évesen már klasszikus gitár leckéket adott.

John Bates énekessel felvették a sokatmondó Annihilator című dalt, és a következő két évben megírták az első két album törzsanyagát, néhány zenésszel kiegészülve. Waters alkalmatlansága társaságok összetartására már ekkor megmutatkozott, két év alatt három dobost használt el, a későbbiekben több mint húsz ember fordult meg a klasszikus öt fős felállásban mûködő zenekarnál. Az első doboscsere kis híján végzetesnek bizonyult, a '85-ös évben Richard "Death" érkezése után nyomban feloszlottak. Az alapítónak ez nem szegte kedvét, szülei házának pincéjében egyedül rögzítette a Phantasmagoria demót, ami Európában az underground metál szcéna kis kedvence lett.

1987-ben készített még egy demófelvételt, majd Vancouverbe költözött és új társakkal újjáalakította a bandát, ezzel kezdetét vette a spirális komplex riffelés nagy korszaka.

1989-ben megjelent az Alice In Hell, '90-ben a Never, Neverland, az első két album, amivel lerakták stílusuk alapköveit, ami mélyen a '80-as években gyökerező thrash rifforgia. A két lemez meglehetõsen nagy sikert aratott.

Dave Mustaine még '89-ben elhívta Waterst a Megadethbe játszani, amit visszautasított, és úgy tűnt, a Metallica áttörésével megnyíló ajtón az Annihilator is besétál a mainstream dicsfénybe. Ennek jegyében készült el '93-ban az elődeinél melodikusabb Set The World On Fire, de addigra grunge kellett a nagyérdeműnek, az Annihilator így elkerülte a befutást.

A zenekar folyamatos turnézással masszív rajongóbázist épített ki magának, és innen kezdve már csak nekik, a komoly metalistáknak készít lemezeket.

Furcsa dolog az Annihilatorről többes számban, mint zenekarról beszélni, ugyanis Jeff Waters bevallása szerint ez egy szólóprojekt. Ő ír minden zenét, ő hangszerel, ő a producer, és az ő stúdiójában készülnek a felvételek, a King Of The Kill idejében énekelt is, de ha kell, a lemezeken basszusgitározik is.