Bejelentkezés

x
Search & Filters

Astral Doors

Megalakulás dátuma/Aktív évek: 
2002

További képek

Biográfia: 

Az Astral Doors egy 2002-ben alakult svéd heavy metal együttes. Eddig öt stúdió albumot és egy EP-t adtak ki. Utolsó munkájuk a „Requiem of Time” 2010. februárjában jelent meg. Énekesük jó kritikákat kap, gyakran hasonlítják Ronnie James Dio-hoz.

Nils Patrik Johansson, Joachim Nordlund és Martin Haglund mind a svéd Borlänge városka lakói, ahol mindannyian saját zenekarukban játszottak egy Rock House nevű klubban. Nordlund és Johansson futólag ismerték egymást, de Martin Haglund-ot egyikük sem ismerte korábban. Johansson dallamos metalt játszó együttese, a Staircase elvesztette dobosát 1991-ben, és az utód keresése közben jutottak el Johann Lindstedt-hez, aki egy techno thrash metal együttes dobosa volt. Lindstedt rövid ideig zenélt a Staircase-nél, mielőtt egy rap metal csapatba, a Buckshot OD-be került volna.

1998-ban Johansson és Lindstedt egy másik zenekarban, a Barefly-ban zenéltek együtt. A Black Sabbath és a Deep Purple hatása érződött a csapaton 2002-ig, amikor a negyedik demójuk felvétele alatt a zenei hanyatlást követve feloszlott a banda. A demófelvétel mérnöke egy másik Rock House „bútordarab”, Nordlund, az Erina együttes frontembere volt. Johansson-nak ebben az időben alakult védjegyévé a Dio-szerű hangzás. Nemsokára Nordlund és Lindstedt együtt kezdtek írni, és felvették a kapcsolatot Johansson-nal. A dalok, melyek együttműködésük eredményeképpen születtek, „sötét, kozmikus” anyaggal foglalkoztak, melynek legjobb példája a „Far Beyond The Astral Doors” volt. Röviddel a dal megírása után „Astral Doors”-nak nevezték el magukat. Szerződtették Joakim Roberg-et, akivel együtt vettek fel néhány dalt, és Martin Haglund-ot a vájtfülű banda tagjaként, és a projekt elkezdődött.

A hangzásuk állítólag az „Of the Son and the Father” című számukon keresztül született meg, a papok szexuális visszaéléseinek botrányáról az Egyesült Államokban. Haglund, aki basszusgitárosként kezdte ezt a projektet, nemsokára gitárra váltott, és helyére Mika Itäranta-t szerződtették basszgitárosnak. Mind a hat tag a helyén volt már. Az „Of The Son And The Father” 2003-ban jelent meg, és az ötödik helyre került a Rock Hard-ban, mely egy jól ismert német metalmagazin.

Az OSF (Of the Son and the Father)-nek választott borítón a bűneikért keresztre feszített papokat ábrázoltak. A borító semmilyen ellenállásba nem ütközött nyugaton, de a japán terjesztő, aki túl sértőnek érezte, megváltoztatta. Ennek eredményeképp a japán borítón egy űrhajó szerepel, és „Cloudbreaker” lett a címe, az album első dala után.

„Evil is Forever” és „Astralism”

Az „Evil is Forever” kiadása kritikus volt a zenekar számára. A kiadást követően megállás nélkül turnéztak, mivel az album számos helyszínre sodorta őket a turné alatt. Az „Evil Is Forever” valójában egy James Bond ajánló a „Diamonds Are Forever” című dalhoz.

Az „Astralism” 2006-ban jelent meg, folytatva az együttes agresszív stílusát, de a szöveg a banda szerint mind a „a gondolkodó ember… keresése a békének”. Ez fénylik át a számokban, mint a „Balck Rain”-ben is, amely egy dal a Hiroshimára dobott atombombáról, valamint a „London Caves”, mely a londoni metróban történt terroristatámadásról szól. ennek a borítója nem szembesült kritikával, pedig egy véres könnyeket hullajtó kőarc előtt imádkozó apáca van rajta.

Videók

  • Astral Doors - Child Of Rock N Roll
  • Astral Doors - Cloudbreaker

Jelenlegi felállás: 

NévHangszer
Nils Patrik Johansson
ének
Joakim Roberg
billentyűsök
orgona
Joachim Nordlund
gitár
Martin Haglund
gitár
Ulf Lagerström
basszusgitár
Johan Lindstedt
dob