A Bad Company egy brit rockzenekar, mely 1973-ban alakult.
A Free maradékaiból ( Kirk és Rodgers ) jött létre az együttes, mely nevét Robert Benton westernjéből kölcsönözte. Habár a Bad Company nem volt korszakalkotó csapat, de azért jócskán megpiszkálta a brit és az USA rockpiacot a 70-es években. Burrell ( ex King Crimson ), Kirk és Ralphs ( ex Mott The Hoople ) mértéktartó, kötött ritmusszekciója tökéletes aláfestést nyújtott Rodgers kirobbanó énektehetségéhez és csúcsformájukban a legjobb koncertzenekarok közé tartoztak.
Rövid összerázódás után 1974 márciusában csaptak a lovak közé. Rodgers hazai pályáján, a Newcastle Town Hallban mutatkoztak be (a hely továbbra is egyik kedvencük maradt), és rá 3 hónapra minden listát vezettek. Az Egyesült Államokban is megugrott a Bad Company népszerűsége.
1974-es debütáló lemezük, a Bad Company beplatinázódott és róla a Can't Get Enough és a Movin' On az óceán mindkét oldalán bejutott a Top 20-ba. A korong az évtized egyik legerősebb bemutatkozó hard rock albumának számít. Munkáik Peter Grant menedzseri irányítása és a Led Zeppelin Swan Song márkaneve alatt betörtek az USA-piacra és öregbítették Grant menedzseri hírnevét.
Az 1975-ös Straight Shooterről a Good Lovin' és a Gone Bad valamint a Free Like Making Love szerepelt a listákon. A Grant szervezte kétévenkénti világturnék ébren tartották a közönség érdeklődését. Ebben az időszakban az egyik legjobb színpadi együttesnek számítottak, így nem csoda, hogy rengeteg bootleg koncertfelvétel jelent meg tőlük.
Az 1976-os Run With The Pack a zenekar harmadik egymást követő platinája, és hasonló sorsra jutott a többi Bad Company- album is az évek folyamán, bár a 70-es évek második felében megjelent albumaik már meglehetősen fantáziátlanok és erőtlenek lettek, ennek ellenére továbbra is jól fogytak.
1977-ben jelent meg a Burnin’ Sky albumuk, amely a korábbi sikerekkel ellentétben már „csak” aranylemez lett.
Az 1979-es Desolation Angels megjelenése után suttogtak az együttes feloszlásáról, de ez csak a Rough Diamond sikere után valósult meg, amikor Kirk és Burrell is új csapatot toborzott.
1982-ben Rodgers elhagyta a zenekart, és Grammy-díjra jelölt, elismert szólókarrierbe kezdett. Helyére Brian Howe lépett, akivel 3 sikeres albumot adtak ki, de Rodgers még az új énekes profizmusa ellenére sem volt helyettesíthető.
Rodgersnek a The Firm is rövid USA sikert hozott (Rodgers, Jimmy Page, Tony Franklin és Chris Slade). Ezután Kenny Johnsszal a The Who korábbi dobosával Law néven kiegészültek és ez lett 1991-es LP-jük címe is.
A Bad Company Brian Howe (ex Ted Nugent) énekessel alakult újjá és két sikeres lemezt alkotott: 1986: Fame And Fortune, 1988: Dangerous Age.
1990-ben Kirk és Howe, Geoff Whitehorn gitárossal és Paul Cullen basszusgitárossal készítették el a Holy Water lemezt, mely az USA-ban feljutott a 40-es listára, ezzel platinalemez lett.
Az 1992-es Here Comes The Trouble album még relatíve sikeresnek mondható, de az 1995-ös Company Of Strangers, illetve az 1996-os Stories Told & Untold már elmaradnak a várakozásoktól, nagyrészben az akkor fénykorát élő grunge zenekaroknak köszönhetően.
1998-ban Paul Rodgers visszatért a Bad Company-ba, és ennek mindannyian igen örülünk, ugye. Azóta is koncerteznek, gyártják a számokat. Feltehetően ez így lesz mindaddig, míg valamelyikük át nem lép az égi zenekarba.