Black Country Communion egy angol – amerika hard rock/blues rock szupergrup, amelyet Glenn Hughes , Jason Bonham , Derek Sherinian és Joe Bonamassa alapított 2010-ben.
Glenn Hughes és Joe Bonamassa már egy éve együtt dolgoztak, amikor 2009-ben egy közös album felvétele mellett döntöttek, melyhez Kevin Shirley-t kérték fel producernek. Shirley javaslatára dobosnak, az egykori Led Zeppelin dobos fiát, Jason Bonham-et szerződtették. Mivel Bonamassa nem akarta, hogy a banda trióban nyomuljon, ezért ő és a többiek úgy határoztak,- szintén producerük hatására -, hogy a korábbi Dream Theater tag, Derek Sherinian legyen a csapat billentyűse, aki ennek a meghívásnak rögtön eleget tett. Természetesen, szinte a banda ötödik tagjának számít a producer, Kevin Shirley is, aki olyan zenekarokkal dolgozott korábban, mint a Led Zeppelin, a Rush, a Black Crowes, az Iron Maiden, az Aerosmith, vagy akár a Dream Theater, és még hosszan lehetne sorolni a műfajhoz való kötődését.
Glenn Hughes az egyik interjúban megjegyezte, hogy ezt az albumot a rock fanatikusainak készítették. Bár ő Amerikában él, de a dalok soundja egyértelműen blues alapú brit hard rock. A nevüket is attól a közép-angliai füstös iparvidéktől kölcsönözték, ahol Glenn és Jason született. A két amerikai, Bonamassa és Sherinian könnyen magáévá tette az angliai hard rockot, ugyanis a 70-es években ez volt a zenei világ vezető stílusa, a progresszív rock mellett.
Azt már korábban bejelentették, hogy a 2011. július 24-én az egyik fő attrakciója lesz a zenekar a londoni High Voltage Fesztiválnak.
Joe Bonamassa és Glenn Hughes bandája az év elején kezdett hozzá második albumának a felvételéhez. Tudtuk már korábban is, hogy túl sok időt nem vacakolnak ezúttal sem a zenészek a stúdiómunkára, hiszen ekkor a „világ legelfoglaltabb” munkamániás blues-rock gitárosa, Bonamassa február 17-én már a kaliforniai Anaheimben saját zenekarával kezdte meg a turnéját. Az észak-amerikai „zenei ámokfutást” követően adott néhány koncertet Európában, majd Japán és Hongkong érintésével Ausztrália következett, ahol május 27-én volt az utolsó fellépése.
2011. június 13.-án jelent meg a szupergrup második albuma, melynek az elsőhöz hasonlóan nem adtak címet, csak a név után dobtak egy kettest. Talán az lehetett az oka a sietségnek, hogy a bemutatkozó album után nem turnéztak, mostanra viszont összedobtak egy negyvenállomásos vándorutat. Ez a lemez jobb, mint az első, már csak azért is, mert itt Derek Sherinian nagyobb szerephez jut, mint megelőzőleg, de még mindig kevés a billentyű. Nem feltétlenül erény, de ez az anyag keményebb, mint a bemutatkozó korong. A dalok merészebbek, Hughes funkys énekét szinte teljesen sikerült háttérbe szorítani, viszont örömmel szolgál, hogy a rock egyik legnagyobb torka ebben a bandában újra tökös rockzenét játszik. Első videoklippjük, a kislemezen is megjelenő Man In The Middle.
