Bejelentkezés

x
Search & Filters

Echo And The Bunnymen

Megalakulás dátuma/Aktív évek: 
1978

További képek

Biográfia: 

A Doors-ból merített pszichotikus életérzés, valamint a kései, búskomor punk stílus sötét, kavargó egyesüléséből született az Echo & the Bunnymen együttes, ami tucatnyi brit slágert gyártott le a 80-as években,de Amerikában is erősen felkeltette az érdeklődést. A Bunnymen egy másik zenekar triójából gyökerezik, a 70-es évek végén létező Crucial Three-ből, ami az énekes Ian McCulloch-ot, Pete Wylie-t és Julian Cope-ot vonultatta fel. Cope és Wylie 1977 végére kilépett a csapatból, hogy külön-külön megalakítsák saját bandáikat, a ’Tear drop Explodes’-t és a ’Wah!’-t. Az egyedül maradt McCulloch-ot ’78 nyarán hozta össze a sors Will Sergeant gitárossal, akik első demóikat egy ’Echo’-nak keresztelt dobgép segítségével kezdték el felvenni. Miután a páros leszerződtette maga mellé Les Pattinson basszusgitárost, 1978-bana csapat Echo & the Bunnymen néven először léphetett fel élőben a liverpooli Eric’s klubban.

1979 nyarán az együttes a helyi Zoo lemezkiadó segítségével előrukkolt első kislemezével (’Pictures on My Wall’/’Read It in Books’). Ez a lemez, valamint sikeres élő fellépéseik oda vezettek, hogy a Korova is szerződést ajánlott nekik. Miután a szerződést aláírták, a csapat leváltotta a dobgépet egy élő tagra, Pete de Freitas-ra.

Az 1980 nyarán megjelent első nagylemezük, a ’Crocodiles’ a brit toplistán a 17. helyet szerezte meg. Az ősszel kiadott ’Shine So Hard’ kislemez volt az első olyan felvételük, ami az ’U.K Top 40’ listára felkerült. Az eddigieknél még törekvőbb és atmoszferikusabb ’Heaven Up There’ (1981) című lemezük lendülethez juttatta az együttest; ennek és a pozitív fogadtatásnak köszönhetően a legjobb tíz brit album egyikének mondhatta magát. Két évre rá megjelent a színen az új album, a ’Porcupine’, ami az addig felhalmozott sikerek megkoronázásként a 2. helyre kúszott fel a slágerlistán, melyet szorosan követett a ’The Cutter’ c. lemezük a top 10-es listán.

A ’The Killing Moon’ ’84-ben már a második olyan művük volt, ami a legjobb tíz közé került, viszont az ezt követő lemez, a ’Silver’ még a harmincadik helyet se érte el, mikor májusban kiadták. Azonban még a hónap vége előtt előhúzták a tarsolyukból az ’Ocean Rain’-t, ami elképesztően jó kritikákat kapott: Angliában a negyedik, Amerikában pedig először az első 100 között volt. A rá következő évet a Bunnymen a háttérbe húzódva töltötte, csupán egyetlen új számot, a ’Bring on the Dancing Horses’-t megjelentetve, amit később az alapműveket csokorba gyűjtő ’Songs to Learn & Sing’ című album is magába foglalt. De Freitas ’86 nyarán elhagyta az együttest; helyét a Haircut 100 egykori dobosa, Mark Fox örökölte meg, de csak rövid időre, ugyanis de Freitas már szeptemberben visszatért.

Az Echo & the Bunnymen 1987 nyarán rántotta le a leplet új szerzeményeikről, a ’The Game’-ről és a banda után elnevezett albumról. Az ’Echo & the Bunnymen’ című lemezükkel érték el a valaha volt legnagyobb sikerüket Amerikában (51. hely), de brit földön is népszerű lett, ahol a 4. helyen landolt. Felfelé ívelő útjuk ellenére az együttes zenéje megfenekleni látszott. ’88 végén McCulloch kilépett a csapatból, annak reményében, hogy szólókarrierrel is legalább ilyen sokra viszi majd. Ezzel párhuzamosan a hátramaradt tagok is a folytatás mellett döntöttek. ’89 nyarán tragédia sújtotta az együttest, mikor de Freitas-t halálos autóbaleset érte. ’89-ben McCulloch kiadta első szólólemezét, a ’Candleland’-et, ami Angliában a tizennyolcadik, az USA-ban pedig csak a 159. helyig jutott el. Az Echo & the Bunnymen 1990-re készült el első McCulloch nélküli albumával (’Reverberation’), de ez semmilyen toplistára nem került fel. McCulloch-tól még egy második szólóalbumra is futotta, ez volt a ’92-es ’Mysterio’. Két évvel később azonban az énekes és Sergeant összefogtak, hogy megalapítsák az Electrafixion nevű együttest, aminek egyetlen albuma 1995-ben jelent meg. ’97-ben ugyanis Pattinson ismét közéjük állhatott, így újraegyesült az Echo & the Bunnymen, amely eseményt egy nagylemezzel, az ’Evergreen’-nel fejeltek meg. Két év elteltével ezt a ’What Are You Going to Do with Your Life?’ című album követte.

Az új évezred visszatérítette az Echo & the Bunnyment az alapjaikhoz. A brit sajtó úgy gondolta, hogy az 1983-as ’Ocean Rain’ alapján az együttes minden lépése nyitott könyv számukra, és azt jósolták, hogy a kilencedik lemez, a ’Flowers’ is hasonló babérokat fog learatni.

Mikor 2001-ben a boltokba került, az albumon McCulloch sötét, ám lendületes vokálja, illetve Sergeant védjegy gitárjátéka volt hallható. Egy évvel később, a ’Flowers’ liverpooli turnéja közben készült két koncertfelvételből összeállt egy DVD-lemez, a ’Live in Liverpool’.

A 2005-ben elkészült ’Siberia’ c. albumukhoz az együttes Hugh Jones producerrel szövetkezett, ami talán a csapat legnagyobb húzása volt a ’97-es visszatérés óta. A második élő felvételeket tartalmazó korong, a 2006-os ’Me, I’m All Smiles’ a ’Siberia’ turnéja közben lett rögzítve, a Shepherds Bush Empire-ben.

2008-ban bejelentették, hogy már készül a következő lemez is, aminek a ’The Fountain’ nevet adták. Ezen kívül fennállásuk 30. évfordulóját egy nagyszabású show keretében a Radio City Music Hall-ban készülnek megünnepelni.

Jelenlegi felállás: 

NévHangszer
Ian McCulloch
ének
Will Sergeant
gitár