Bejelentkezés

x
Search & Filters

Everly Brothers, The

Megalakulás dátuma/Aktív évek: 
1957

További képek

Biográfia: 

Az Everly Brothers nemcsak hogy az egyik legfontosabb és legjobb korai rock & roll produkció volt, hanem akármelyik korszak legbefolyásosabb rocksztárjai között is megállná a helyét. A testvérek elérhetetlen magasságokba tették a lécet a kéttagú zenekarok számára, és megtöltötték a kezdeti rock & rollt a country és a pop zene legjobb összetevőivel. Hatásuk régen is és most is ugyanúgy átjárja az összes olyan rock számot ami dallamra épül, kezdve a Beatlestől a Simon & Garfunkelen át egészen country-rockerek egész hadáig és olyan modern rock-előadókig, mint Dave Edmunds vagy Nick Lowe (aki egyszer kiadott egy lemezt az Everly testvérek dalaiból).

Don (született 1937. február 1.) és Phil (1939. január 19.) már tinédzserkoruk előtt profivá váltak. A fiúkat a rutinosan gitározó apjuk, Ike tanította, a család pedig együtt énekelt az iowai rádiós műsorokban. Az ’50-es évek közepén népszerű nashville-i country zenét játszva bontogatták a szárnyaikat a Columbia kiadó oldalán. Mikor legelső kislemezük elbukott, sokáig nem tudtak mit kezdeni magukkal, míg végül rátaláltak a Cadence cégre. A kiadónak Don nyújtotta be a következő kislemez-próbálkozásukat, a ’Bye Bye Love’-ot, ami egy Bo Diddley-re emlékeztető ritmussal jutott egészen a második helyig 1957-ben.

A ’Bye Bye Love’ csak az első volt abból az elképesztő hároméves kislemez-sorozatból, ami a Cadence kiadóra várt: hamarosan megjelent a ’Wake Up Little Susie,’ ’All I Have To DoIs Dream,’ ’Bird Dog,’ ’(’Til) I Kissed You’ és a ’When Will I Be Loved’ is. A két Everly a fiatalkori szerelemről énekelt szívszaggató beleéléssel és fülbemászó melódiákkal. Bár a dallamok hagytak némi kívánnivalót maguk után, főleg a kelet-amerikai country-hoz viszonyítva, de az intenzív modern pop felhasználása miatt a testvérek zenéje könnyen emészthetővé vált anélkül, hogy a lendület vagy a szépség rovására ment volna. Igaz, nem vadultak annyira mint a Sun Records rock nagyágyúi, azért ők is be tudtak keményíteni, ha akartak. Még a közepesen gyors számaikban is volt valami olyan húzóerő, ami a korszak összes többi country- vagy popzenéjéből hiányzott. A duónak rendelkezésére állt egy sornyi lelkes támogató, többek között Archie Bleyer producer, a nashville-i gitárvirtuóz Chet Atkins, és a csodás dalszerző csapat, Boudleaux és Felice Bryant. Azonban Don, és néhanapján Phil is remek saját dalokat tudott írni.

1960-ban az Everly Brothers elhagyta a Cadence-t a nagyobb hasznot ígérő – akkor még fiatal – Warner Bros. kiadó szerződéséért (és bár ezt nem szokták gyakran hangoztatni, az Everly fivérek igen nagyban járultak hozzá ahhoz, hogy a Warners igazi nagyhatalommá nője ki magát). A kritikusok néha úgy vélték, hogy a páros sosem tudta újra elérni a Cadence-es időszakból származó dalaik varázsát, de valójában Phil és Don mind üzleti, mind művészi szempontból a Warners által kiadott első albumaikon értek a csúcsra. A ’Cathy’s Clown’ című kislemez, amit a Warneren keresztül először adtak ki, az egyik legismertebb daluk lett, impozáns első helyezésével. A fivérek két első Warners Bros.-nagylemeze– egyre hetykébb és teltebb produkciók által – nemcsak az ő egyik legkiválóbb munkájuk volt, hanem a ’60-as évek legjobb rock albumai közé tartoztak. Még jó pár évig ontották magukból a slágereket; ezekből pár nagyszerűre sikerült (’Walk Right Back,’ ’Temptation’), néhány pedig aggasztó jeleit mutatta a soft pop felé haladásnak, mint pla érzelmektől csöpögő ’Ebony Eyes,’ vagy a ’That’s Old Fashioned’.

Don és Phil magánéletére a ’60-as évek elején árnyék vetült: először együtt beiratkoztak a Marine Corps Reserves-be, ahol fél évnyi színészet-tanulás után sem kaptak egyetlen szerepet sem. Ami ennél súlyosabb volt, hogy Don speed-függővé vált és 1962-ben majdnem bele is halt a túladagolásba. Ekkorra már rég nem ők voltak az amerikai chartok királyai; a ’That’s Old Fashioned’ volt az utolsó olyan lemezük, ami a top tízben landolt. Az albumaikat egyre jobban jellemezte a hanyagság, a kiszámíthatatlanság; ami azért is volt dühítő, mert fénykorukban még a megbukott lemezeik is kitűnőek voltak, majdnem hogy klasszikusoknak számítottak, amiből az ember tudhatta, hogy a fivérek még mindig sok mindent tartogatnak a tarsolyukban.

Bár igencsak egyedül maradtak az első generációhoz tartozó rock & roll sztárok között, az Everly Brothers továbbra is kitartott azon elhatározásuk mellett, miszerint a korral lépést tartó zenét akarnak játszani, ahelyett, hogy a soft pop vagy a country felé sodródjanak, mint szinte mindenki más.Igaz, hogy a ’60-as évek közepe után alkotott zenéjük süket fülekre talált az USA-ban, mégis ebben az időszakban készült el pár a legnagyobb remekműveik közül, mint pl. a törtető top 40-es single, a ’Gone, Gone, Gone’, ’64-ből. Az Everly testvérek a tengerentúlon továbbra is nagy népszerűségnek örvendtek, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a ’65-ös ’Price of Love’ második lett az Egyesült Királyságban a brit invázió környékén. A fiúk belevitték a Beatle és a Byrdesque gitárokat néhány dalukba, majd felvettek egy nagyszerű albumot a The Hollies-zal (akikre valószínűleg nagyobb hatással volt az Everly Brothers, mint akármelyik másik kortárs brit együttes). A ’60-as évek végén a ’Roots’ nevű albummal segítették az akkoriban még csak úttörő country-rockot; ez lett a fivérek legkifinomultabb és legegységesebb nagylemeze, amit valaha letettek az asztalra. Bár ezen albumok egyike sem volt képes feltámasztani az Everly Brotherst, mégis mindig hatalmas tömegeket tudtak odavonzani a fellépéseikre; sőt, 1970-ben még egy hálózati csatornán futó zenés-táncos komédiashow házigazda szerepét is megkapták.

A több évtizedig tartó erőltetett professzionális együttlét végül nyomott hagyott a pároson. A ’70-es évek elején már minden lemezükből elfogyott az ötlet és a lelkesedés, ’73-ban pedig keserű búcsút vettek egymástól. A következő évtizedet külön-külön szólóénekléssel töltötték, de ez ismét csak bebizonyította – ahogyan ez lenni szokott a szorosan összekapcsolódó munkaviszonyok esetén – hogy mennyire szükségük van egymásra ahhoz, hogy a legjobbat tudják nyújtani. 1983. volt az az év, mikor megelégelték a sikertelenséget, és beleegyeztek, hogy újra együtt írjanak zenét és lépjenek fel azokkal. A turné, melyen a háttérzenekart Albert Lee gitáros vezette, megmutatta, hogy még mindig remekül állnak egymásnak. Az ebben az időszakban született felvételek (stúdióban és élőben egyaránt) viszonylag becsülendő próbálkozások voltak; bár utólag könnyen megállapítható, hogy meg sem közelítették az ’50-es-’60-as évekbeli önmagukat. Ennek ellenére Paul McCartney írt nekik egy kisebb sikert elérő single lemezt, az ’On the Wings of a Nightingale’-t. Az Everly Brothersnek sikerült végrehajtania a rock krónikáiban ritkának számító sikeres és méltóságteljes visszatérést – még jó ideig turnéztak együtt, igaz, a ’80-as évek végétől kezdve már nem adtak ki többé új lemezt.

Videók

Jelenlegi felállás: 

NévHangszer
Isaac Donald Everly
gitárok
Phillip Everly
gitárok