Bejelentkezés

x
Search & Filters

Flying Burrito Brothers

Megalakulás dátuma/Aktív évek: 
1968 - 1992

További képek

Biográfia: 

A Flying Burrito Brothers egy korai country rock banda, amely leginkább a befolyásos debütáló albumáról ismert, az 1969-es „The Gilded Palace of Sin”-ről. Habár a banda leggyakrabban a country rock legendákkal, Gram Parsonssal és Chris Hillmannal kapcsolatban van megemlítve, a banda számos tagváltáson ment keresztül.

Klasszikus felállás

A Flying Burrito Brothers az Egyesült Államok nyugati felén alakult Gram Parsons és Chris Hillman,a The Byrds korábbi tagjai,és a zongorista/basszusgitáros Chris Ethridge és a pedál acél gitáros Sneaky Pete Kleinow által. A „The Gilded Palace of Sin” egy állandó dobos nélkül lett felvéve, és tartalmazta Parsons/Hilman saját szerzeményeit, és két feldolgozást a soul zeneszerző Dan Penn és Chips Moman-tól. Mivel szükség volt egy állandó dobosra a turné tervek miatt, a banda felbérelte Michael Clarket, egy másik ex-Byrd tagot, aki az idő tájt a Dillarddal és Clark Expeditionnal dolgozott.

A „Gilded Palace” eladása nem ment jól, annak ellenére, hogy a kritikusok is elismerték. Ethridge az 1969-es év közepén kilépett, és Hillman vette át a basszusgitárt, mivel a banda felvette az énekes és gitáros Bernie Leadont. A banda fellépett az altamonti ingyenes koncerten 1969 decemberében. Mint ahogy az a „Gimme Shelter” című filmben megjelenik, a banda épp színpadon állt, amikor verekedés tört ki a közönség soraiban.

Elkerülvén a félreértéseket Hillmannal, a következő album, a „Burrito Deluxe” tartalmazott néhány Parsons/Hillman szerzeményt. Parson 1970-ben, az album kiadását követően kilépett az együttesből, és őt Rick Robertsel helyettesítették. Az új felállás kiadott egy magukról elnevezett albumot 1971-ben. Kleinow ezt követően kilépett, hogy session zenész legyen, és Laramy Smith együttesének, az Arizona-nak a tagja lett, s ezután Leadon is kilépett, hogy megalapítsa az Eagles-t. Al Perkins és Roger Bush helyettesítették őket, s mindemellett még csatlakozott Kenny Wertz és Byron Berline is. Kiadtak egy live albumot, a „Last of the Red Hot Burritos”-t 1972-ben. Az eredeti banda feloszlott, miután az utolsó alapító tag, Chris Hillman magával vitte Perkinst, hogy csatlakozzanak a Manassashoz. Berline, Bush és Wertz megalapították a Country Gazettet, és Roberts összehozott egy új csapatot az 1973-as európai turnéra, majd szóló karrierbe kezdett, mielőtt megalapította volna a Firewallt Michael Clarkeval.

Későbbi konfigurációk

Gram Parsons befolyása és hírneve nőtt, akárcsak az érdeklődés a Flying Burrito Brothers iránt, s ez a „Close Up the Honky Tonks” (1974) című album kiadásához vezetett, valamint egy dupla LP szerkesztésű album szetthez, b-oldalakhoz, és kislemezekhez; ezenkívül a banda újrakreálásához Kleinow és Ethrige által 1975-ben. Floyd "Gib" Gilbeau, Joel Scott Hill és Gene Parsons (no relation to Gram) szintén csatlakoztak, és a banda ez évben kiadta a „Flying Again”-t. Ethridget ezután felváltotta Skip battin az „Airbone”-ban (1976), amelyet egy olyan album követett, amely eddig meg nem jelentetett korábbi anyagokat tartalmazott, név szerint a „Sleepless Nights”. A következő néhány évtizedben a banda albumokat jelentetett meg, turnézott, valamint a „White Line Fever” (1980, egy feldolgozás Merle Haggard által) című számuk slágerré vált. Ezt követően ők lettek a Burrito Brothers.

A dalszerző és gitáros John Beland és Gib Guilbeau által vezetve, és általában Sneaky Pete részvételével, ez az összeállítás jól szerepelt a country listákon az 1980-as évek elején, elérve ezzel az első jelentős kereskedelmi sikerüket. 1981-ben elnyerték a „Billboard Magazine Award” díjat, a „Legjobb új áttörő együttes” kategóriában a poptól a countryig. A Burrito Brothers folytatták a munkát a legjobb session zenészekkel Nashvilleben és Los Angelesben, elkészítettek egy hatásos slágerlistát a Curb Recordsnál. A 80-as években Európában turnéztak Laramy Smithel az Albi Nashville Fesztiválon, az Albi France-on, és Emmylou Harris, Jerry Lee Lewis és Tammy Wynette is ott volt a londoni Wembley Stadiumban. Szintén a 80-as években a Burrito Brothers felelős volt egy világ szintű kampány lebonyolításáért, amelyen végre ott volt a példaképük, a legendás Lefty Frizzel, akit meghívtak a Country Music Hall Of Fame-re.

Számtalan újjászerveződésen át (majdnem mint Beland vezetésével) a banda albumokat adott ki és végigturnézta a 80-as és 90-es éveket. A későbbiekben a Flying Burrito Brothers CD-i, amiknek a producere Beland volt, olyan nagyszabású előadókat sorakoztattak fel, mint Merle Haggard, Buck Owens, Waylon Jennings, Alison Krauss, Ricky Skaggs, Charlie Louvin, és mások. A banda utolsó két lemeze, a „California Jukebox” és a „Sons Of The Golden West” erősen kritikus bírálatot kapott. Beland végül bejelentette a bandából való kilépését 2000-ben, és kiépített egy sikeres produceri karriert. Sneaky megalkotta a Burritos spin-offját egy új bandájában, a Burrito Deluxe-ban, amelyben az énekes szerepét Carlton Moody töltötte be, a billentyűknél pedig a The Band-ből ismert Garth Hudson állt. A banda nem szerzett listás sikereket, lévén, hogy kizárólag élő fellépéseik voltak Európában. Pete betegségének köszönhetően elhagyta a bandát 2005-ben, nem hagyva maga után konkrét „családfát” a valódi Flying Burrito Brothers tagjairól, múltjáról, vagy jelenéről.

Gram Parsons 1973. szeptember 19-én halt meg. Michael Clarke 1993-ban. „Sneaky Pete” Kleinow 2007. január 6.-án hunyt el. Chris Hillman még ma is egy sikeres dalszerző, aki tagja volt a Souther-Hillman-Furay Band-nek, és a McGuinn-Clark-Hillman-nak. Aztán megalakította a Desert Rose Band-et (1986-1993) Herb Pedersennel. Még ma is Pedersennel énekel mint „Chris and Herb”, és megjelentették a „The Other Side”-ot 2005-ben. Egy mexikói étteremláncot is elneveztek a bandáról Új-Zélandon.

Gib Gilbeau nyugdíjba vonult egy szívműtétet követően, és jelenleg Palmdaleben, Kaliforniában él. Még most is feltűnik helyi rendezvényeken Los Angeles környékén. John Beland továbbra is folytatja a produceri munkát Amerikában és külföldön, átütő felvételeket gyártva mind Ausztráliában és Norvégiában, ahol szólóban még mindig fellép. Beland olyan slágereket írt, mint a „Forever You”-t a Whitesnake, Mark Farnen „Isn’t It Amazing”-jét, és a Bellamy Brothers "Cowboy Beat"-jét, "Hard Way To Make An Easy Living" –jét, és a "Bound To Explode"-ot. A dalait rengeteg előadó feldolgozta, mint például Ricky Nelson, vagy Garth Brooks. John jelenleg a texasi Brenhamban él.