Bejelentkezés

x
Search & Filters

Gary Glitter

Megalakulás dátuma/Aktív évek: 
1960 - 2000

További képek

Biográfia: 

Bár a ’90-es évek vége Gary Glitter pályafutásának végét jelentette, kétség sem fér hozzá, hogy 25 éven keresztül ő volt Nagy Britannia egyik legkedveltebb előadója,míg a gyermek-pornográfia ügye miatt le nem kényszerült a színpadról. A dalok, amik a ’70-es évek elején a hírnév felé repítették, a himnusszá emelkedett ’Rock and Roll’, valamint az ’I’m the Leader of the Gang,’ ’Do You Wanna Touch Me,’ ’I Love You Love Me Love’ voltak – ezek a szerzemények a mai napig képesek felrázni a hallgatóságot, mint ahogy azt a ’Rock and Roll’ önmagában is bizonyítja, mikor felhangzik valamilyen nagyobb amerikai sporteseményen. Ha van abban bármi ellentmondás, hogy a brit glam zene királya adta az USA-nak az egyik legnagyobb amerikai foci indulót, akkor ez is csak azt támasztja alá, hogy Gary Glitter mennyire csillogó sztár is volt valójában. Nemcsak zenelieg, hanem a látvány és az érzelmek terén is annyi korlátot tudott átlépni, hogy szimplán rock & rollernek beskatulyázni talán nem is lenne helyes. Gary Glitter sokkal több volt annál.

Glitter 1972-ben tűnt fel az angol zenei palettán, annak ellenére, hogy akkor már egy éve készítgette felvételeit és turnézott is mellette. Tinédzserkorának derekán az ifjú Paul Gadd fellépett a legendás 2 l’s Coffee Bar-ban, London Soho-negyedében, ahonnan a Lacondába és a Safari klubbokba állt tovább. Ezeken a helyeken történt, hogy az általa elénekelt rock & roll klasszikusok és szépen előadott balladák megütötték Robert Hartford Davis fülét. Davis részmunkaidőben producerként dolgozott a filmiparban, de újabban a zene világa felé kacsintgatott. Lecsapva a serdülő fiúra, anyagi támogatást nyújtott neki az első stúdió-felvételeihez, majd szerzett neki egy szerződést a Decca kiadóval, akiken keresztül 1960 januárjában megjelenhetett az ’Alone in the Night’. A fiú karrierje első évtizedében többször is művésznevet változtatott, ezen a lemezen közülük az első, a Paul Raven szerepelt.

1961-ben a fiatal énekes új menedzsere, Vic Billings a Parlophone kiadóval és George Martin producerrel szerződtette le. Ezt két kislemez, a ’Walkon Boy’ és a ’Tower of Strength’ követte, de egyik sem lett kirobbanó siker, így Raven ’64-re már a Ready Steady Go című kultuszműsor stúdió-előkészítő embereként dolgozott. Ezen kívül feltűnt egy maréknyi televíziós reklámban, és részt vett a Privilege című mozifilm meghallgatásán is, de sikertelenül, ugyanis Paul Jones hatalmas fölénnyel kapta meg a szerepet. Raven sorsa akkor vett szerencsés fordulatot, mikor találkozott a producer/rendező Mike Leanderrel. 1965 áprilisában a férfi rávette Ravent, hogy csatlakozzon a Mike Leander Show Bandhez, továbbá elintézte, hogy pártfogoltja figyelőként részt vehessen pár stúdió-felvételen, ahol éppen Thane Russel és a skót The Poets együttes készítették el kislemezeiket.

A Mike Leander Show Band az év végére azonban megbukott, így Ravenen volt a sor, hogy alapítson egy új bandát, a Boston Internationalt (később lerövidítették ’the Bostons’-ra), John Rossal szaxofonos részvételével. A friss formáció a következő öt év java részét német városokban turnézással töltötte, és csak ritkán jártak vissza Angliába, hogy felvegyenek pár számot Leanderrel. 1968 és ’70 között a ’Musical Man’ és a George Harrison szám, a ’Here Comes the Sun’ feldolgozását adták ki Paul Monday név alatt. Paul Raven azonban még visszatért, mikor megjelent a ’Soul Thing’-ből és a Sly Stone-féle ’Stand’-ből összeállított kislemez. A következő álnév, Rubber Bucket a ’We’re All Living in One Place’ című számmal rukkolt elő. Bár mindegyik albuma megbukott, az énekes stílusa és hangja kezdett kikristályosodni. 1971-ben, mikor a glam rock hullám elkezdett végigsöpörni az Egyesült Királyságon, Leander és Raven biztos volt benne, hogy végre megtalálták a közös siker eddig hiába keresett receptjét.

A ’Rock and Roll’ először egy 15 perces örömzenélés produktuma volt, mielőtt Leander lerövidítette volna két háromperces remekműre, melyeket egyszerűen a ’Rock and Roll’ első és második részének nevezett. A következő művelet az előadó új nevének kiválasztása volt. A szóbeszéd szerint az első dolog, ami Raven eszébe jutott a Vicki Vomit volt, amit Terry Tinsel, Stanley Sparkle és Horace Hydrogen követett. Az ABC betűi közt visszafelé haladva a Gary Glitter pusztán egy újabb alliteráló névötlet volt, ám ez rajta is maradt a fiatal énekesen.

A lassú kezdet ellenére (hat hónapig tartott betörnie az angol toplistákba) a ’Rock and Roll’ 1972. egyik legnagyobb és legegyedibb slágerévé vált. A dal britföldön második volt, Amerikában pedig top tízes. Glitter és Leander tollából újabbnál újabb, nyíltan a Rock and Roll vonalán továbbhaladó számok születtek, amik bevehetetlen erődbe helyezték Glittert a chartok élén, de az brit toplisták legtöbb helyét is ő bitorolta az olyan dalokkal, mint az ’I Didn’t Know I Loved You (Till I Saw You Rock and Roll),’ a ’Do You Wanna Touch Me (Oh Yeah),’ és a ’Hello Hello, I’m Back Again’, amik egy egész évig voltak a listák kiemelt helyein. Glitter két nagylemeze, a ’Glitter’ és a ’Touch Me’ is elődeikhez méltó sikert arattak; ráadásul az újdonsült sztár legelső londoni koncertje ’73 nyarán teltházasra sikerült. Ő volt az egyik első rock & roll zenész, aki valaha felléphetett a nagytiszteletű, öreg London Palladium épületében.

Glitter a hírnevéhez megfelelően akart kinézni. Egy egész vagyont költött a ruhatárára – egy időben például 30 különböző csillogó öltönye és 50 pár hatalmas holdjáró cipője volt. Mindez megérte számára: a Glitter-mánia futótűzként terjedt mindenhol. Az ’I’m the Leader of the Gang (I Am)’ nevű dal lett az első toplista-győztes alkotása 1973 nyarán; ősszel ugyanezt a bravúrt vitte véghez az ’I Love You Love Me Love’; míg a basszusgitárra épített ’Remember Me This Way’ - ami az égvilágon semmi hasonlóságot nem mutatott Glitter eddigi stílusához - a harmadik helyre volt elegendő. A ’Remember Me This Way’ című lemez később a London Rainbow-ban felvett koncert anyagából született meg. Glitter háttérzenekara – amit kézenfekvően Glitter Band-nek neveztek el – egyidejűleg elindíthatta a saját külön karrierjét. Bár erősen próbálkoztak, hogy újra elérjék a kezdeti amerikai sikereiket, ehhez rögös út vezetett: a ’Leader of the Gang’ legalább a legjobb 50-be bekerült a Brownsville Station ügyes feldolgozásának köszönhetően.

1974 júniusában az ’Always Yours’ hozta meg Glitternek a nyolcadik sikerét és egyben harmadik első helyet elérő számát. Az ’Oh Yes! You’re Beautiful’ című ballada második lett; a kitartó ’Love Like You and Me’ a tizedik helyig jutott, és a ’Doing Alright With the Boys’ a hatodik helyre kúszott fel ’75 nyarán. Aztán hirtelen mindennek vége szakadt. Glitter soron következő kislemeze, a ’Papa Ooh Mow Mow’ feldolgozása a 38. helyen állapodott meg, de az ez utáni dalok is ugyanilyen szerencsétlenül teljesítettek, az énekes pedig még ’76 elején bejelentette visszavonulását.

A rá következő 12 hónap során Glitter csak a pletykák árnyékvilágában létezett, miközben súlyos anyagi és lelki problémák nehezedtek rá. Rengeteget ivott, később pedig beismerte, hogy az öngyilkosság gondolata sem állt messze tőle. Egy igen kedveszegett visszatérés keretein belül Glitter elfogadta a The Rocky Horror Show új-zélandi produkciójának vezető szerepét, és 1977-ben két top harmincas dalt is sikerült előállítania; ezek voltak az ’It Takes All Night Long’ és ’A Little Boogie Woogie in the Back of My Mind’. Azonban 1980. volt az az év, mikor igazán elkezdett előbújni a maga köré húzott fal mögül. Adott pár szerényebb koncertet post-punk rajongóknak, akik, kissé váratlanul, de névleges vezetőként tekintettek Glitterre. 1981-ben visszatért a stúdióba, hogy felvegye az eddigi legnagyobb sikereiből összeállított dance albumot, az ’All That Glitters’-t. 1984-ben már több mint 80 fellépésre volt hivatalos, leginkább főiskolákban és klubokban, majd a chartokra is visszatért a ’Dance Me Up’ és az ’Another Rock and roll Christmas’ című lemezeivel.

Két évvel később a Doctor & the Medics együttes meghívta Glittert, hogy szerepeljen a tévében leadott glitteresített ’Spirit of the Sky’ bemutatóján. 1988-ban Glitter ismét a csúcson volt. A Timelords ’Doctoring the Tardis’ című számukkal fejezte ki tiszteletét a Dr Who tévés sorozat irányába – a sorozatot pedig Glitter ’Rock and Roll’ számához rendezték. Glitter később Trevor Horn producer segítségével újra felvette a ’Rock and Roll’-t, és kevésen múlt, hogy ismét első helyre kerüljön a régi sláger.

A fentieknél azonban még extravagánsabb élő műsorokban is feltűnt az 1988-ban felvett Gary Glitter’s Gangshow című videó, miközben az énekes nevéhez egyre több és több telitalálat válogatásalbum kötődött. Glitter egy népszerű londoni színpadi műsor témájául szolgált, az 1991-ben megírt önéletrajza pedig bestseller lett. ’94-ben Glitter egyike volt a hivatalos chicagoi Futball Világkupa-koncert legnagyobb sztárjainak, amit 46 országnak közvetítettek élőben. ’96-ban visszament az USA-ba, a Keresztapát játszva a The Who ’Quadrophenia’ nevű visszatérésalbumán. Emellett volt még ideje felvenni a ’The House of the Rising Sun’ végleges feldolgozását is, ami ezidáig talán az egyik legszívhezszólóbb Glitter-alkotás. Közben a ’Rock and Roll’ ismét újjászületett, mikor a The Full Monty című filmben ez volt az egyik legnépszerűbb zenei aláfestés.

Ezt követően röppent fel a hír, hogy Glittert gyermek-pornográfia ügyben vizsgálták ki, és az énekes világa egy csapásra összeomlott. A brit lemezboltok mind levették Glitter albumait a polcaikról, a koncerteket lemondták, és Nagy Britannia egyik legkedveltebb ikonjából egy pillanat alatt közellenség lett. Még leghűségesebb rajongói is kétségbe vonják, hogy sikerülhet valaha még egy visszatérést végrehajtania. Amit viszont a botrány sem törölhet el, az az, hogy Glitter óriási mértékben járult hozzá a rock & roll történelméhez – sőt mi több, magához a rock & roll megteremtéséhez is.