Bejelentkezés

x
Search & Filters

A Morre "Morphine" című albumának kritikája

Értékeltem már a Morre többi albumát is („Out There” és „Contrast”). Ezek a kedvenceim közül valók, mivel általában dacolnak a szabályokkal, és a finomságuk reprezentál egyfajta jó modort, ami nem található meg a többi zenekarnál.

A legtöbb szexuális tapasztalatom olyan mocskos lányokkal van, akik szeretik kilógatni a mellbimbóikat és élvezik, ha férfias nedv csurog az arcukon. De számomra a Morre testesítené meg a holló-fekete hajú szépséget, aki Törökországban, Párizsban, és Bangladesben tölti a nyarakat. Ővele a szex finom, és elegáns. Amit együtt művelnénk, az nem baszás, hanem szeretkezés lenne. Pontosan ezt teszi egy Morre album is a füleiddel. Kifekszenek tőle, és érzékien élvezik, ahogy megcsókolja őket a közép-keleti gitármunka, a vonós kar játéka, és a fület gyönyörködtető ének. Igen, ezen a szófordulaton egy kicsit törnöm kellett a fejemet. Nézd, mit művel ez a banda a szókincsemmel! Belőlem a deviánsból, egy igazi reneszánsz urat farag.

A „Morphine” a harmadik albuma ennek a Torontóban élő bandának, amelynek neve Morre. Úgy tűnik, hogy a zenészek az összes albumban feszegetik a zenei határaikat, valamint újraírják a klasszikus rock fogalmát, és ebben az albumban is folytatják ezt a hagyományt.

A „Morphine” nyitódala a „House On The Hills”. Ez a szám visszavisz a John Cash féle egyszerű country gitáros világba, de a Morre ezt csupán alapnak használja, hogy felépíthesse a dal nyugalmát. Sosem hallanál fuvolát a country-ban vagy a Rock N Roll-ban. (Jethro Tull csessze meg!) A dal behúzza a hallgatót ebbe a zenei utazásba, aki sosem tudhatja, hogy merre tart, amíg oda nem ér. A dal gyorsít az út kétharmadáig, majd elér egy közel-keleti dallamsor és a fokozódó dob robbanásszerű összeolvadásába. Ekkorra nagyjából el is felejtheted, hogy a dal egy country balladaként kezdődött.

Ez a kedvencem ebben a bandában. Sosem tudhatom, hogy a kezdetektől hová jut el a hangzás. A Morre különlegessége, hogy dalainak szerkesztése messze jobb, mint a kortársaié. Egyszerűen csak megcsinálják!

Vegyünk egy dalt, mondjuk a „Hold The Candle”-t. A szám csak négy és fél perces, de olyan, mint a Lépcsőház a Menyországba. Csak találgatok, de talán használ egy Mellotront. A Mellotron használata jelez egy bizonyos zenei tudást, amit nem hallhatsz túl gyakran. El tudod képzelni, hogy a BUCKCHERRY használjon Mellotront? Ők bizonyára azt hiszik, hogy az a Tron c. film folytatása.

Az édes szépségesség ebben a dalban felkúszik egészen a gitárszólóig, ami olyan, mint egy tökéletesen elkészített steak. Ízesen lecsúszik a torkodon, és fölötte ítéletet csupán a világ legjobb szakácsai tudnak mondani.

Mindenkinek van legalább egy dala a „Morphine”-on. Ha szereted a bluesos, piszkos rockot, ahogy én, a „Letting Go” lesz a tied. Van egy vaskos gitár része a versszakok körül, és az apró hajlítások egy dögös, törökös zenei aláfestéssel segítenek létrehoni egy felejthetetlen átkötést. Az összetett vokál Adrian Tonceanu (ének/gitár), Igor Lazenbnik (ének/gitár), és Tyler Koch (háttér vokál/dobok) között összeolvasztja ezt a köteget egy szónikus gyönyörré.

A Morre egy kifinomult banda, és nem kell kifinomultnak lenned hozzá, hogy szeresd. Imádom a Morre összes albumát a megjelenése óta, de lehetséges-e az egyiket jobban szeretni a többinél? Ha igen, akkor úgy szeretem a „Morphine”-t, mint az első szülöttemet. A közel-, és távol-keleti zenével átitatott klasszikus rock formula egy percnyi megújulást jelent.

Az egyetlen problémám, hogy nem turnéznak eleget az Egyesült Államokban. Legutoljára 2009-ben játszottak itt, és akkor sem érintették Philly-t.
Hasznos linkek (a MORRE weboldala http://morremusic.com) és ahol a Morphine megvásárolható (CDBaby, http://www.cdbaby.com/Artist/Morre)

Tóth Zsófia

Forrás: http://blogsnroses.com/2013/01/29/morre-morphine-album-review.aspx
Hivatalos magyar rajongói oldal: http://morrefans.uw.hu
 

 

Címkék: 
Morre