Az augusztusi hosszú hétvégén került megrendezésre a XVIII. HELLNESS hétvége az arlói tó partján a Suvadás ligetben. A három napos pörgés Magyarország egyik legszebb vidékén hozta össze a rock-metál rajongókat. A 4000 forintos három napos bérlet magában foglalta a sátorozási lehetőséget, a Hableány vendéglő pedig baráti árakkal várta a látogatókat. Volt itt minden, mint a mesében: Lubickolás a tóban, archív filmklub, „emlékképek Ózd rocktörténetéből” – tablókiállítás, gyermek rajzverseny… és persze folyt a sör, mint a Sajó!  A nyári nagy melegben enyhülést hozott az arlói tó hűs vize, az esti lehűlés ellen pedig többek közt pogóval lehetett védekezni.

A három nap alatt közel harminc zenekar lépett fel: ózdiak, kazincbarcikaiak, sajószentpéteriek, miskolciak, de távolabbról is érkeztek ám; például a szegedi Sabbath Szombat, a karcagi Decadence, vagy az erdélyi Shadows. Az egész hétvégére a kiváló hangosítás volt a jellemző.

A pénteki napot a Random és Cupido másnapos zenekarok nyitották. Őket követte a death/grindcore-ban utazó Gore Thrower. Bolt Thrower, Carcass és Massacre feldolgozások mellett saját számokat is játszottak. A zenekarban két Megazetor tag is játszik így nem sokat kellett vacakolni a beállással és már zúzhatott is a gödi thrash/death formáció a Megazetor. A hétvégén két Megadeth tribute zenekar is került a programba, ezek közül a pénteki napon a The Mechanix lépett színpadra. Sajnos az ő produkciójuknál azt éreztem, hogy nem éreznek kellő tiszteletet a Megadeth iránt, és már-már paródiába hajlott a produkció, főként az ének kapcsán. Az est főműsor idejét a Screen kapta, akik néhány év szünet után újra aktiválták magukat, így bő egy órában élvezhettük, a több mint 20 éves zenekar legnagyobb slágereit, Cult-os ízű dallamos rockzenéjét. Az utánuk következő Hendrix Reloaded is kiváló zenészekből áll, kitűnő énekessel. Kellő feelingel adták elő a legnagyobb Hendrix klasszikusokat. Vidám hangulatot teremtett a Keepers Of Jericho, színes ruhákkal, töklámpásokkal, csontvázzal feldobott színpadképpel és nem utolsó sorban a pörgős Helloween muzsikával. Az énekes remekül megbirkózott a magas hangokkal, legyen szó Kai Hansen, Michael Kiske vagy éppen az Andi Deris álltal előadott dalokról. A péntek estét az erdélyi hard rock zenekar a Shadows zárta.

Gore Thrower

Megazetor

The Mechanix

Srceen

Hendrix Reload

Keepers Of Jericho

Szombati napot az ózdi zenekarok nyitották, mintegy demonstrálva, hogy nemcsak a múltban zajlott Ózdon a rock élet, mint azt a kiállításból megtudhattuk, hanem napjainkban is. A Fools és a Sunrise után lépett színpadra a Bódi Rockband és a Morass zenekar helyett a Mítosz. Az esti fellépők sorát a Mytra zenekar nyitotta, Régen láttam már őket élőben - noha a szomszéd városba való a zenekar – azóta egy szintissel is bővült a csapat, aki a gitáros Igor húga. Az új dalokban ő már, mint vokalista is szerepel, ami még színesebbé tette az egyébként is ízes, korábban instrumentális, pszihedelikus metaljukat. Őket az Oláh Zsolti Megadeth tributeje a Mikrodeth követte. A tökéletes hangzásnak és a remek előadásmódnak köszönhetően, már-már Megadeth koncerten érezhettük magunkat. Utánuk következett a Remorse/Old Remorse ami szintén Zsola csapata. Így sokat  itt sem kellett bajlódni a beállással, Főleg, hogy a Mikrodethben is basszusgitározó Szabó Peti is tagja a Remorse-nak, csakúgy mint a Mytrás Igor. A Remorse programjában, helyet kapott néhány régi nóta is, amiben a korábbi zenekari tagok vendégszerepeltek – innen az Old Remorse név. Nagyon vártam a Slayer 213 fellépését, de valahogy nem jött át a produkció. A gitár sound-ok nem voltak a helyén, és az énekes hangja sem hajazott Arayáéra. A szombat estét a Face No More zárta kiket már sajnos nem sikerült megvárni a másnap reggeli munka miatt.

Mytra

Mikrodeth

Remorse

Old Remorse

213 (Slayer tribute)

A kánikulai időjárásnak köszönhetően, a vasárnapot is fürdőzéssel lehetett tölteni a koncertek kezdéséig, na meg persze némi „alapozással”. A koncertek sorát a Surface és a Pungent From Below kezdte, majd a miskolci Zord  következett. Bár ők sem mai zenekar már, először láttam őket. Nevükhöz méltóan feszes, zúzós metalt toltak az arcunkba.  A Zord után a Decadence következett, akiket szintén először láttam. Az énekes Parolát már hallhattam énekelni a Remorse-ban és a Supergroupban is, ahol a Decadence gitárosával Gaál Gábriellel együtt zenélnek – akinek a Decadence-el ez volt az utolsó fellépése – itt viszont az énekhangjának egy újabb oldalát mutatta be. Őket az Angerseed nevű death metal csapat követte. Utánuk a Frost lépett a színpadra, akik a hazai black metal talán legrégebben működő zenekara. Az arcfestés ezúttal is elmaradt, viszont a hangzás csakúgy, mint egész hétvégén, itt is kiváló volt. Hallhattunk egy új dalt is a készülő anyagból. A headbangerek ezután sem lazíthattak, ugyanis következett a Scerra, akik ugyancsak megmozgatták a nyakizmokat. Az est és az egész hétvége számomra legkellemesebb csalódása a szegedi Sabbath Szombat volt. Sosem voltam nagy Black Sabbath rajongó, de a zenekar olyan elánnal, kicsit metalosabban játszotta a Sabbath nótákat, hogy oda szögeztek a színpad elé. Hab a tortán a frontember Maklári Zoltán kisugárzása és teljesítménye volt, aki mellett akkor sem tudnánk otthagyni a koncertet, ha akarnánk, mert simán utánunk jönne és visszarángatna a küzdőtérre. Az estet és a hétvégét mi sem zárhatta volna méltóbban, mint a Supergroup, akik összefoglalták mit érdemes tudni az elmúlt 30 év rocktörténetéről, persze a teljesség igénye nélkül.

Zord

Decadence

Frost

Angerseed

Sabbath Szombat

Oláh Zsolt Béla (Remorse, Mikrodeth) szívét-lelkét beleadta ennek a „Tóparti Rockparty”-nak a megszervezésébe (is).

Sajnos (vagy szerencsére) a hosszú hétvége alatt Borsodban több helyen is zajlottak koncert-események, így a környékbeli rock rajongók táborát a bőség zavara osztotta meg. Mindenesetre, aki részt vett ezen a kiruccanáson érezhette, hogy él még a metál, és a sátrakban nem kell reggelig hallgatni a tuc-tuc zenét, mert az az egy biztos, hogy itt senki nem lett volna kíváncsi rá.

Bodzilla