Bátran kijelenthetjük, hogy Magyarországon a fiatal zenekarok egyik legjellemzőbb problémája napjainkban, a zenéjük népszerűsítése. Manapság a feltörekvő zenészek, energiát, időt, és pénzt sem kímélve minden lehetőséget megragadnak, hogy élőben mutassák meg a közönségnek szerzeményeiket, azonban az esetek többségében ez kevés, mivel a magyar ember nem jár koncertre, főleg nem egy ismeretlen bandáéra.

A Rockbook Rockmagazin elsődleges céljai között szerepel, hogy segítséget nyújtson a feltörekvő zenekaroknak a zenéjük népszerűsítésében. Most a szentesi Teher zenekar gitáros/énekesével, Gémes Norberttel (Ozzi) beszélgettünk a zenekar megalakulásáról, stílusáról, jövőbeli terveiről.

Rockbook: - Egy frissen alakult zenekar vagytok, mesélj nekünk, a megalakulásról, honnan jött az ötlet, milyen stílust képviseltek?

Ozzi: - Idén áprilisban alapítottuk a zenekart. Tacsival (Tankó Zoltán - dob) siheder korunk óta ismertük már egymást. Ő és Maci (Maczelka Ferenc - basszusgitár) februárban keveredtek ki az előző zenekarukból. Én tavasszal fejeztem be a közös munkát a volt bandámmal, közel 5 és fél év után. Utána volt egy kis pangás (pár hét), elkezdett hiányérzetem lenni. Egyszer aztán megláttam a csodás kék-fehér közösségi portálon, hogy Tacsi zenekart alapítana, vagy beszállna működőbe. Utána megkerestem azzal, hogy mi lenne, ha valamit összehoznánk. Hasonló a zenei ízlésünk, szóval adta magát a dolog, hogy valami tökömaljára hangolt gitáros dzsungelbugit kellene művelnünk, amit mi groove metálnak rövidítünk. Tacsi hozta magával Macit, őt szintén ismertem már előtte, még ha nem is annyira régről- Jól kijöttünk az elejétől fogva így hárman, szóval bevállaltam az éneket a gitár mellé. Négyen amúgy se férnénk be abba a pici termünkbe.

Rockbook: - Miért pont Teher?

Ozzi: - Egyszerű, rövid, magyar nevet szerettünk volna, és ez is az ötletek közt volt. Ennél tovább nem misztifikálnám. Mellesleg részegen is könnyű kimondani, ez is elég meggyőző érv volt mellette.

Rockbook: - Mely zenekarok vannak hatással a zenétekre, kik inspirálnak benneteket?

Ozzi: - Főként a műfaj nagyjai, gondolok itt a Roots korszakos Sepulturára, a Soulfly-ra, Replika, Ektomorf, és így tovább. Különben elég vegyes a zenei ízlésünk, sok mindent meghallgatunk. Az én legnagyobb inspirációm az, hogy apám 10 éves koromban megnézetett velem egy lengyel nyelvű Scooby Doo VHS kazettát, és azóta is próbálom ezt feldolgozni.

Rockbook: - Nemrégiben elkészítettétek első demofelvételeteket mely az igen paradox ’Csoportos magány’ címet kapta. Mesélj erről a dalról nekünk! Hogyan és hol készítettétek, hogy fogadta a hallgatóság?

Ozzi: - Az első dal, amit összeraktunk. Ezt éreztük a legerősebbnek, így ez lett az első publikus is. Úgy tervezzük, hogy a többit apránként fogjuk beadagolni a hallgatóságnak. A felvételt teljes egészében házilag, sufnituning módon készítettük. Levittük a számítógépem a próbaterembe, amit úgy-ahogy hangszigeteltünk. Aznap este megünnepeltük, hogy 6 óra alatt fel tudtunk fúrni egy szőnyeget, aztán másnap reggel elkezdtük felvenni a dalt. Mikor megvoltak a sávok, akkor hazaszenvedtük a gépem, és megkevertem a felvételt. Különösebben komoly céljaink nem voltak vele, pusztán csak szerettük volna megmutatni, hogy mit művelünk, mire lehet majd tőlünk számítani, miért lehet az oldalunkat lájkolni. Kaptunk rá hideget, meleget, de sokkalta több volt a pozitív visszajelzés. 2 hét alatt összejött az 1000+ nézettség a Tecsőn, lényegesen több rajta a pozitív értékelés, mint a negatív. Ami azt illeti, mi sokkal kevesebbre számítottunk. Sőt, kaptunk koncertajánlatokat is. Összességében elégedett vagyok, nagyon örülök annak, hogy tetszik a dolog az embereknek. Ennél rosszabb kezdést soha.

Rockbook: - Mely minden idők 3 legjobb metal albuma szerinted?

Ozzi: - Ez nehéz kérdés. Az én ízlésem nem fedi teljesen a valóságot szerintem. Amúgy meg a Roots a Sepulturától, a Slayertől a God Hates Us All, illetve az első System of a Down album, grátisznak pedig a Korn-tól a Life Is Peachy. Nyilván nem ezek minden idők 3 legjobbja, de nekem ezek voltak azok a lemezek, amik tinédzserkoromban kellőképp arcon vágtak, valamint a Moby Dick és az Akela albumai, hogy magyarokat is említsek.

Rockbook: - Minden zenekarnak van egy alapvető célkitűzése, amire fókuszál, és próbálja megvalósítani azt. Nektek milyen jövőbeli terveitek vannak?

Ozzi: - Szeretnénk, ha úgy kellene pajszerral lefeszíteni rólunk a nagymellű gruppicsajokat, illetve egy fröccsel teli úszómedence. Na jó, ezek csak a másodlagos célok. Első körben kicsiben gondolkodunk. Szeretnénk eljuttatni minél több emberhez a zenénket, koncertek, ilyesmik. Ha ezek megvannak, onnantól lehet szintet lépni, jöhetnek a nagyobb célok. De ha mondanom kellene egy konkrét célt, akkor az az, hogy élvezzük azt, amit csinálunk. Ha meg ez másoknak is tetszik, annak mi csak örülni tudunk.

Rockbook: - Szinte minden zenekarban lépnek fel problémák melyeket le kell küzdeni a tagoknak, de ez sok esetben nem sikerül és idővel ez sajnos a csapat pályafutásának végét jelenti. Mit gondolsz mi a kulcsa annak, hogy egy banda hosszú távon is együtt tudjon dolgozni?

Ozzi: - Szerintem az, hogy nem szabad túlságosan is munkaként felfogni a dolgot. Nyilván egy bizonyos szinten kell teljesíteni, vannak elvárások egy zenekarral kapcsolatban, illetve egyengetni kell a karriert, ha van rá lehetőség... de az elsődleges az, hogy maga a zene, és annak szeretete a legfontosabb, illetve az, hogy a zenésztársaiddal egy családias viszonyt tartasz. Ne az legyen, hogy próbálni menni olyan érzés, mintha épp készülnél egy egész napos kubikolásra. Görcsölhet az ember a befutáson, de valami izzadtságszagú szart csak pénzzel lehet befuttatni, vagy egy-két kövér fenék intenzív fényesre lefetyelésével. Ha nem őszinte amit csinálsz, azt megérzi a közönség is. A zenét szeretni, tisztelni kell, és szükséges az alázat egymás, és a muzsika iránt. Ja és persze kell még ipari mennyiségű jó hangulat is.

Rockbook: - Végül te hogy látod a fiatal zenekarok, helyzetét Magyarországon, milyen problémákat kell leküzdeniük, milyen nehézségekkel kell szembenézniük?

Ozzi: - Főleg azzal, hogy az emberek nem járnak manapság koncertekre, jobb esetben is csak a nagy nevekre. Ezen kívül borzasztó nehéz sokszor arra rávenni a népeket, hogy egyáltalán rákattintsanak egy linkre. Kitartónak kell lenni, de előbb-utóbb megtérül a befektetett energia, elvégre csak annyit kaphatsz ettől az egésztől vissza, amennyit beleteszel.

Facebook: https://www.facebook.com/teherzenekar

További info: http://rockbook.hu/zenekar/teher

Sebők Tamás