Bejelentkezés

x
Search & Filters

A 80-as évek újhullámos popzenéjéből építkezik a Paramore új albuma: 'After Laughter' lemezkritika

A Paramore új albummal tért vissza, amely egyrészt a zenekar régi arcát mutatja, másrészt viszont kicsit komolyabb és változatosabb is lett annál. A lemezt nyitó Hard Times például kapásból egy szintetizátoros témával kezdődik, és ez bizony már önmagában jelzi, hogy bizony sok minden történt a Hayley Williams vezette trióval az elmúlt időszakban. De ha ebből a dalból ez mégsem lenne elég világos valakinek, Hayley egyenesen meg is énekli ezt a következő nótában, a Rose-Colored Boyban. De összességében azért korántsem ilyen egyszerű a helyzet.

A 2013-as, simán csak a zenekar nevét viselő album már utalt arra, hogy a zenekar inkább poposabb vizekre evez a továbbiakban, az After Laughter pedig ennek egyenes ági folytatása lett. Az eredmény így is egy fogós anyag lett, de itt már hiába is keresné a hallgató a zenekar grunge-os, rockos gyökereit, nem fogja őket megtalálni - ugyanakkor "cserébe" egy olyan csapatot kap, amely hallhatóan jól érzi magát abban a könnyed stílusban, amelyben jelenleg alkot.

 

 

A Paramore persze a zenén kívül is bőségesen szolgáltatott témát az elmúlt pár évben: a Farro tesók hét évvel ezelőtt távoztak a csapatból, Jeremy Davis basszer pedig a jogdíjak miatt perelte a csapatot. Hayley Williams és Taylor York azonban végig kitartottak, most pedig egy régi "harcostárs" is visszatért, ugyanis az After Laughter dalaiban már ismét Zac Farro dobolása hallható. Erről az összeborulásról szól a Grudges című tétel, és talán ez idézi leginkább a zenekar emo gyökereit, igaz, egy felnőttebb, érettebb kiadásban, már ha van ilyen egyáltalán. Ezenkívül azonban gyakorlatilag az egész lemezről elmondható, hogy főleg a 80-as évek újhullámos popzenéjéből építkezik, azonban még így is akad valami, ami azok tetszését is elnyerheti, akik még 13 évvel ezelőtt szerettek bele a zenekarba, és ez a valami elsősorban egyértelműen Hayley Williams személyében keresendő, aki egyszerre idéz olyan ikonná vált énekesnőket, mint Blondie és Cyndi Lauper, valamint olyan mai előadókat, mint Grimes és Sky Ferreira. Persze lehet, hogy ez nem mindenkinek tetszik, de Hayley azt is világossá teszi a dalokban, hogy ő bizony senki kedvéért nem változik már meg, és neki ez esik jól, úgyhogy ezt csinálja.

 

 

Talán részben épp emiatt is lehet, hogy a szövegek ezúttal kicsit sötétebb hangulatúak lettek, de azért minden dalban ott a reménysugár, még az olyan balladákban is, mint a 26 vagy a Pool. És még ha a dallamvilág sokat is változott a kezdetekhez képest, Hayley énektémái és szövegei azért időnként még mindig a Misery Business-es "régi szép időket" idézik, például az Idle Worshipben.

A teljes igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy az After Laughter igazából csak a felszínen egy keményebb hangzású popalbum, valójában nagyon is komoly témák is akadnak itt, például a Forgiveness-ben és a Caught In The Middle-ben, amelyekben az énekesnő mintha saját magával viaskodna, a Fake Happyben pedig azt fogalmazza meg, hogy mit mutat a külvilágnak. Hayley tulajdonképpen még mindig olyan, mint régen, de már sokkal könnyebben elenged dolgokat és nem rágódik a múlton, így mi se tegyük ezt, inkább váljunk kicsit érettebbé a Paramore-ral.

 

 

Az 'After Laughter' dallistája:

01. Hard Times
02. Rose-Colored Boy
03. Told You So
04. Forgiveness
05. Fake Happy
06. 26
07. Pool
08. Grudges
09. Caught in the Middle
10. Idle Worship
11. No Friend
12. Tell Me How

 

 

Tóth Mátyás