Időzíteni sem lehetett volna jobban egy igazi farkas bulit! Ami méghozzá nem csak egy szokványos Akela koncert volt, hanem egy farsangi mulatság is egyben. Legnagyobb sajnálatomra, ennek a kezdeményezésnek nem lett valami nagy visszhangja, de azért egy-két kósza Piroskával találkozhattunk az este folyamán (többek között velem is :P )

A 19:00-ás kapunyitást követően elkezdtek szállingózni az emberek. 20:00-kor nyitott a Coyones, saját elmondásuk szerint (legalábbis a facebook oldaluk alapján) „jazz” metalt játszanak, de feldobták a hangulatot pár thrash-es számmal is.

Utánuk a következett a Words of Blood, akiknek már a tavaly október 31-ei Akela buli előtt is sikerült rendkívüli módon feltüzelni a közönséget. Ők már nem angolul, hanem magyarul nyomták, és igaznak bizonyult, amit saját magukról nyilatkoznak, miszerint a zenekar a „szentháromság jegyében alkot, azaz brutális alapriffek, elborult középrészek és abszolút zenei refrének épülnek egybe a modern metál környezetben, odaillő szólókkal és csipetnyi proggal megfűszerezve”. Meg is teremtették a már szokványos „Akela-feelinget”, mire bundás kedvenceink a színpadra léptek.

Mi mással is nyithattak volna, mint hogy „Farkasok vagyunk”!!! Majd még fel sem ocsúdtunk az első őrjöngésből, máris lecsapott ránk a „Fenevad”. Ezután következett egy olyan szám, amihez élőben csak 4 évente lehet szerencsénk, mivel a „Bolhacirkusz”-t kizárólag választási években játszák. De nézzük a dolog pozitív oldalát, legalább idén ezt sokszor hallgathatjuk koncerteken!

Ezek után fel lettünk szólítva, hogy még „Verekedj!”-ünk is, pedig egy abszolút békés falka gyűlt össze, de hát a falkavezér szava, az parancs, nem? És mi tudjuk azt is nagyon jól, hogy „Nagy Úr az éhség” és mondhatja bárki nekünk, hogy van Isten, de mi azt mondjuk: „Nem hiszek”, mert úgy érezzük, most minden összejött és vonyítjuk bele az éjszakába, hogy „Ne esküdj! Nem hiszek! Tudom, becsapsz te is. Ne átkozz! Nem félek! A bosszú majd felvidít…”.

És mi fel is vidultunk, de egyből lehetett kezdeni imádkozni is, bár konkrétan Budapesten a Club202-ben voltunk, nem Esztergomban… De mi már „Felkészültünk a halálra” is (na jó, ilyen jó buli alatt, ki nem???)…De ettől függetlenül „Foggal és körömmel” ragaszkodtunk ehhez az életünkhöz is, hiszen minket „Hív a metal, hív a rock” és bárki bármit is mond, „Fémzenénél nem kell jobb!!!” mivel egy dologban minden Akelás egyetért, hogy „Rockernek születtem, mindent akarok – semmit sem kapok!”

És minket „Csak a rock segíthet”, de kerüljön a falkával egyszer szembe bárki, az arra számíthat, hogy csak egy ős törvén létezik: „Szemet szemért”…

És ha valaki engem nem ismerne még személyesen Akela koncertekről, akkor most szólok, „A vérbosszú én vagyok…”

Viszont ti, ahogy már látom, eldöntöttétek, hogy élni hagytok-e vagy sem, és mivel még nem döglöttem meg, akkor szórom rátok áldásos véleményem… Sőt, még mindig azt mondom, hogy „Döntsd el!” mert „utálom, ha sajnálnak, nincs rá szükségem!”

Aginthia