Reményfonalak a sötétség szövetében: Crippled Black Phoenix, Temple Fang koncertbeszámoló – A38, 2024.05.13.
Crippled Black Phoenix, Temple Fang – A38, 2024.05.13.
A Crippled Black Phoenix ezúttal sem hagyott maga után hiányt az közép- és idősebbkorúak vérének edgység-szintjében. A Temple Fang pedig olyat ment, hogy simán elvitte a rivaldafényt. Az A38-tetőkoncertek bitang szezonindítása.
A hűvösebb időjárás némi aggodalmat idéz bennem elő, mikor olvasom, hogy a tetőteraszon lesz a rendezvény. Sebaj, bőrdzsekit fel, irány a zenei Mennyország! Mert ez a két név nemhogy szavatolta, kiáltotta: a klasszikus és modern rock nagyon magas fokon való művelése következik, tiszta forrásból, kellemesen mocskos hangzásból, elragadtatottsággal övezve.
A Temple Fang hamar kultikus státuszt szerzett magának, nem hiába. A zene organikusságát veszik abszolútnak, dalaik struktúraként működnek, melyek az iterációk, variációk és improvizációk formájában koncertről-koncertre élő szövetté lélegzik át a produkciót.
Nem kevés aurával bírnak: erős vizuális brand, téveszthetetlen rocksztár alkatok és öltözetek, füstölő, és mérhetetlen dögösség a játékban.
Az amszetrdami pszichedelikus rock félistenei első perctől berántják a nézőket, a második dalnál már közvetlen a színpad előtt állunk. Van egy pont, ahol megszűnik a hétköznapi figyelem, a kategorizálás, az elemzés és a prekoncepciók. Az idő elpárolgott, bekerültünk egy eksztatikus spirálba. Egyik dal a másikból nőtt szinte ki, mégis jól elkülöníthető, emlékezetes témák követték egymást.
Esszenciájuk a szuggesztív előadásmód, sok improvizatív elem, világbajnok hangzások és effektek, többszólamú, sokvokálos ének, klasszikus riffek és teljesen feeling-re menő szaftos, szólisztikus tekerések, néhol belecsempészve némi meglepetés, és nem utolsó sorban e kozmosz alatt a stabil hegygerinc, melyből rendre vulkanikus kitörések szabadulnak el: az eszméletlen színes és indulatokkal tűpontosan teletűzdelt dobok.
Egyszerűen elvisz a flow, a gondolatok kontúrjai kezdenek elmosódni. A zene szinkronizálja a figyelmet, a légzést, az erek lüktetését, és a zenét már nem hallgatod, hanem benne vagy, sőt, egy vagy vele. Micsoda felszabadulás, milyen szép egomentes, énexponálást mellőző, természetes élmény. Az eső nem tud jól vagy rosszul esni, csak esik. És ha sokáig figyeled, egyszerűen a nagy egész ritmusának mozgására hangolódsz. Így visz transzállapotba a Temple Fang is.
A csúcspontjaik sem mindig hangosak vagy teátrálisak, néha épp az a legerősebb pillanat, amikor egy hosszú örvénylés után hirtelen visszavesznek. Ez különösen izgalmas dinamika azzal a huncut virgoncsággal, ami őket jellemzi.
Tulajdonképpen egy lassabb, természetesebb, szabadabb és megkönnyebbültebb állapotba vittek minket el magukkal. És nagyon vagány volt, hogy utána kijöttek pacsizni a merch pulthoz, teljesen közvetlenül. Emberség – az univerzum mércéjével! Hipnotikus, az egyén határait és izolációját feloldó hullámzásban. Nem hiába szerepel a sok vallási, spirituális jelkép a brandben. Működik, olyannyira, hogy számomra telibe elvitték az este rivaldafényét. Várjuk őket vissza!

A bő két évtizede működő brit/svéd Crippled Black Phoenix-et gyakran emlegetik kollektívaként. A sötét rock és a kísérletező hangzások különleges elegyéről ismert projekt a föld súlyát és a kozmosz ürességét az emberi törékenység, esendőség, méltóság léptékéből zenésíti meg. Átütő erejük nem a színpadi előadásmódból fakad, hanem a hallgatókban keltett visszhang felszakadásából, amely mindenkit átjár, merülésre és „vedlésre” bír. Nincs show, sokkal inkább immerzív szertartás. A hosszú instrumentális ívek miatt a közönség ritmusa is lelassul: kevesebb a telefon, több a belefeledkezés. A sok énekhang egyféle tragikus karként, nietzsche-i módon tárja elénk a víziót és idézi meg bennünk a katarzist, a megtisztulást.
Ők a melankóliát nem intim érzésként kezelik, hanem monumentális térként: az érzelem, az állapot tájjá, időjárássá, történelemmé tágul. Ezért működik olyan elementárisan az, ahogyan epikus ívekre feszítik fel a lírai érzékenységet. A két pólus – törékeny és grandiózus – folyamatos feszültségben tartja egymást.

A koncert a jó hangulat mellet mégiscsak egyfajta gyászmise, a méltóság helyreállításának jegyében. Archetipikus belső képek, eposzi ívek. A végkimenetel: felemelkedés. Mindazonáltal ezúttal sem maradtak el a gyorsabb, bulit bebikázó tételek se (pl. Ravenettes), a számomra ismeretlen, encore-t képező rövdike punkos dal így pozitív, felfokozott kicsengéssel koronázta meg az estét.
Nagyon tetszett az „if you hunt, you're a cunt” jelige, mely után röviden kitértek a brit Hunt Saboteurs Association munkásságára és minden élőlény védelmére, a vadászat méltatlanságára, szekunderszégyen jelleégre hívták fel a figyelmet. Emellett erős volt az elesett, a hátrahagyott, a bántott, kirekesztett emberekkel való empatizálás és a rájuk való figyelemre és segítségnyújtásra intelem is a konferálások során.

A koncert nagyját az új lemez (Sceaduhelm, Season Of Mist, 2026, LP) anyaga képezte, felrobbantotta a nézőteret a Vampire Grave, és a Colder and Colder is emlékezetes tetőpont volt. Ugyanakkor kaptunk örökzöldeket (pl. We Forgotten Who We Are) és nyalánkságokat (pl. Hold On – Goodbye To All Of That) is, avagy minden igényt lefedtek. És hatalmas shoutout a szaxofonért! Összességében úgy éreztem, kicsit más dinamikák és erők szervezik a produkciót, mint régebben, ez persze természetes. Nem jobb vagy rosszabb, más. Őszintén: nekem nagyobb élmény volt a tagadhatatlanul ikonikus 2018-as bulijuk a hajón, ugyanakkor ebben bizonyára közrejátszik az első élő találkozás öröme is. És korántsem volt feledhető a mostani. Bőven alulértékelt csapat, világokat mozgatnak meg. Még sok Crippled Black Phoenix-et mindenkinek, mindenhol, és mielőbb újra itt, nekünk is!
A Crippled Black Phoenix setlistje:
01. 444
02. Wyches and Basterdz
03. Ravenettes
04. Things Start Falling Apart
05. Hollows End
06. Vampire Grave
07. Colder and Colder
08. The Reckoning
09. Spider Island
10. Dead Is Dead
11. We Forgotten Who We Are
12. Hold On (So Goodbye to All of That)
13. Song for the Loved

Gyarmati Dominik
Fotók: Major Brigi


