Már valamikor a nyáron adott hírt róla az idén 10 éves Turbo csapata, hogy ősszel – egészen pontosan szeptemberben - a Müpában egy különleges akusztikus műsorral ünneplik meg a jeles évfordulót. Azt csak később tudtuk, meg hogy az eseményt követően hosszabb szünetet tartanak a srácok, ami nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem hallatnának magukról. Még jóval a ”Pentagram” nagylemez megjelenése előtt, a ”Lost Measure” kiadása idején is felmerült a gondolat a ​tagokban, hogy készítenek teljesen akusztikus lemezt, ennek azonban most jött el az ideje, ugyanis a héten a ​zenekar bemutatta ”Lullabies For Awakening” címre keresztelt akusztikus nagylemezét.

A Turbo energiákkal átfűtött koncertjeiről ódákat zengenek a rajongók, de néha elő-előbukkannak akusztikus műsorral is. Gondoljunk csak többek között az MR2 Akusztik műsorára. Lényegesen más érzésvilágot ragadnak meg egy akusztikus előadás alkalmával, ezért is nagyon különleges számomra a most megjelent anyag, annak ellenére, hogy a már ismert dalokból is pakoltak rá a srácok, de még ezek is okoztak nagy meglepetéseket.

Összesen 12 dal került fel a lemezre, amelyről elöljáróban annyit mondanék el, hogy megérte eddig várni vele, mert nagyon kiforrott anyag lett. A Turbo énekese, Tanka Balázs a megjelenéskor elmondta, hogy több eddig nem hallott dal is helyet kapott, amik azonban nem újkeletűek, csak valamilyen oknál fogva nem illeszkedtek egy-egy lemez koncepciójába, így félre lettek rakva.

A nyitó dal, a ’Kingdom of Dust’ esetében is ez a helyzet, mely letisztult, nyugodt​ságot sugalló darab és remek felvezetője a korongnak. Az ’Avalon’ a tavaly megjelent  ”Pentagram”-ot ékesíti. Itt egy újabb értelmezésben kicsivel tempósabb, fényesebb változatban hallható. A ’First Rays Of The Sun’-nál csak becsuktam a szemem és egy nyári napfelkeltét képzeltem el. Tegyétek ti is ezt, és nem is kell mondanom többet a dalról. A Moonchild is már 4-5 éves korba lépett, nekünk azonban ez is egy újdonságként szól a lemezen, és Bakó Johanna énekével méginkább különleges darabja az anyagnak.

A ’Hangs In The Sky’ már egy kicsivel sötétebb világot tudhat magáénak, míg a ’City Of Satelites’-cal is a kedvemre tett a Turbo, hiszen nagyon jó ötletnek tartottam annak idején a Waldorf Kórust is bevonni az akusztikus változatba. Az ’Indecision’ még az első nagylemez, a ”Vol1” egyik ékessége, ezen a darabon meg egy szélesebb zenei közeget kapott a nóta, ami még inkább javított az amúgy sem gyenge dalon. A ’Homesick’ szintén egy új dal, ami a kicsit szomorkás, blues-os hangulatával megvett. A legjobbra sikerült újraértelmezést, nekem kétségtelenül a ’Liquid Silver’ kapta. A keleties stílusú alaptéma végig kíséri az egész dalt, és egy teljesen más környezetet varázsol neki, mint a ”Lost Measure”-ön. A ’No Good at Saying Goodbye’ egy visszafogottabb új anyag, amiben leginkább a refrén énekdallama tetszik. A ’Whirpool’ egy nem túl régi nagy kedvencem, ami igazából hozza azt a nyugodt hangulatot, amit már a ”Pentagramon” is képviselt. A lemezt záró ’Just Before Dawn’-t pedig egy a lezárás előtti utolsó nyugodt lélegzetvételként tudnám leírni. Remek lett ez a darab is.

Örülök, hogy nem lett elhamarkodva az akusztikus anyag kiadása és ennyit dolgoztak rajta a srácok, mert – mint ahogy sokszor – hibátlan anyagot adtak ki. Kellett ez a lemez a Turbo-tól, mert egy másik oldalukat mutatják meg benne, és ez is megy nekik. Várjuk vissza őket.
 

Mocsok