Június 22-én jelent meg a kisebb "szabadságáról" visszatérő Horda zenekar legújabb, 'Part 1 - When The Sun Sleeps' című EP-je (a cikk alatt meghallgatható), amely négy dalt tartalmaz, és igen pozitív fogadtatásban részesült. A lemez egy két részes anyag első fele, a második adag megírása elkezdődött és terveik szerint télre érkezik. Both Andrással, a zenekar énekesével beszélgettünk.

Rockbook: Őszintén szólva nagyon meglepett, hogy ennyire komplex és beteg lett a zenétek a legutóbbi album óta. Nem nagyon hallottam még ehhez foghatót itthoni bandától! Mi ennek a váltásnak az oka?

Both András: Köszönjük szépen! Tulajdonképpen nincs nagy megfejtés, múlik az idő, friss hatások érnek, satöbbi. Valahogy úgy van ez, hogy amikor a Gyuszi megjön a témákkal, akkor a fejében van egy elképzelés, ami átfut a rendszeren, ez a többi négy embert jelenti, ettől lesz valami Horda. Szerencsére nagyon jól működik most zenekaron belül a kompromisszumkészség, enélkül semmi nem lenne. A változás természetes, a változás jó, főleg, ha van értelme és célja. Nem is beszélve arról, hogy mennyi idő telt el két anyag között.

Rockbook: Mutasd be kérlek az új dobosotokat! Hogy jöttetek össze vele? Mi történt Kolossal?

Both András: Az anyagon hallható zseniális dobos Csatai Zoli, aki egy haveron keresztül került a látótérbe és már az első próbán bizonyította, hogy pontosan a Horda zenekarban van a helye. Amellett, hogy egy erőmű, nagyon színes és szórakoztató a játéka, de mivel mi elég ritkán szoktunk találkozni (Zoli Jászberényben lakik), az sem elhanyagolható szempont, hogy nagyon precíz és felkészült játékos. Így gyakorlatilag a próbákon nem tanulgatással töltjük az időt meg felesleges magyarázással, hanem valódi munkával. Most tényleg eléggé jó a kapcsolat a zenekarban szerencsére.

Kolos egy szerencsés ember, mert csodálatos családja van és egyszerűen annyi történt, hogy kisgyerekkel és munkával nem tudta már megoldani a zenekarozást, de mondanom sem kell, hogy nagyon jóban vagyunk a mai napig is és beszélünk rendszeresen. Kolos a nagy Horda família tagja és az is marad! :)

Rockbook: Milyen volt a munka Vári Gáborral a szegedi Black Hole Soundban? Miért ezt a stúdiót választottátok?

Both András: Mindenképp szerettünk volna a Denevér stúdió után valami frisset kipróbálni. Mivel én már korábban ismertem és dolgoztam Vári Gáborral, így szívesen ajánlottam őt a többieknek is, akik miután kaptak tőlem egy mailt a referenciákkal, maguk is azt mondták, hogy ez egy gyümölcsöző együttműködés lehet. Szerencsére meg is valósult, mert a Gabi azonnal el tudott minket helyezni és tudta, hogy mire vagyunk kíváncsiak. Persze nem elhanyagolható szempont, hogy a Gyuszi eléggé pontosan tudja, hogy mit szeretne hallani, de ez azt hiszem mindenkiről elmondható a csapatban. Épp eléggé régóta csináljuk már, így kb. tudjuk, hogy mire van szükségünk. Ehhez volt zseniális társ a Gabi, aki magabiztosan valósította meg mindezt és közben sikeresen tartotta kézben az egóinkat is. Büszkén mondhatom, hogy egy kiváló döntést hoztunk, mikor a Black Hole Soundba mentünk, ma sem tennénk másként.

Rockbook: Miért két részletben, két EP formájában jelennek meg a dalok, és mikorra várható a második rész?

Both András: Ez több összetevős dolog. Egyrészt amilyen állapotban az itthoni “zeneipar” van (vagy nincs), nem sok értelme lett volna az egyetlen létező ösvényen elkiáltanunk a semmibe az anyagot. Tudtuk, hogy valami különlegeset csináltunk, így nem éreztük helyesnek, hogy  fizessünk azért, hogy elhallgassák a világ elől a lemezünket. Ráadásul a DIY-hozzáállás eléggé illik hozzánk, így egyszerű volt azt mondani, hogy megpróbáljuk magunknak megoldani.

A másik összetevő meg egyszerűen a hallgathatóság. Tudtuk, hogy eléggé komplex lett az anyag, és ha most egy teljes albummal jövünk elő, akkor nagyon valószínű, hogy elsikkadtak volna olyan gondolatok, amiknek nem szabadott volna észrevétlennek maradni. Ebben a formában talán könnyebb befogadni és megemészteni az anyagot. Nagyon sok a finomság és a rejtett szöszmöt, aminek megtalálása élmény lehet a hallgatónak. Ez idegen a mai világtól, mégis tudjuk, hogy aki belefekteti, az energiát az élményt kap. A második rész meg reményeink szerint ősz/tél folyamán jön.

Most őszintén, lemezeladásra amúgy sem számíthatunk, így a formátum édesmindegy, legalább ebben a formában minden a mi felelősségünk. Nem ebből kell megélnünk, így nem szorulunk semmilyen kompromisszumra. Célunk az önmegvalósítás, amihez az eszköz ebben az esetben a zene, amit játszunk, és mint minden művésznek az a legnagyobb boldogság, ha rajtunk kívül mások is értékelik. Ennyi. Ezért élünk és ezért dolgozunk. Aki ellenérdekelt, azzal nincs dolgunk. Kicsinyes, acsarkodó másban a szálkát meglátó “zeneiparra” így nincs sem időnk, sem energiánk. Mi tényleg szeretünk mindenkit és mindenkivel szívesen működünk együtt, de nem minden áron. A Horda szeretne őszinte maradni és zenélni, amíg lehet.

Rockbook: Milyen bandákat hallgattok mostanában, és hatnak-e még rátok zenekarok bármilyen formában?

Both András: Hogyne hatnának. A Horda zenekar tagjai soha nem jártak csukott szemmel, mi büszkék vagyunk rá, hogy szeretjük a zenét és kíváncsiak vagyunk mindenkire, aki valami újat és izgalmasat csinál. Nem szeretjük viszont a középszerű másolgatást, nem lelkesedünk a tribute kultúráért, de mindenkinek örülünk, aki kemény munkával sikereket ér el. Mi is erre törekszünk. Szeretnénk egyéni zenét csinálni, amit ha valaki meghall, tudja azonnal, hogy az Horda.

De, hogy valami konkrétumot mondjak, a Meshuggah hatása elég nyilvánvaló például, azonban én az énekkoncepcióban teljesen más világot képviselek. Mondhatjuk, hogy régisulis arc vagyok, így nekem elengedhetetlen, hogy az énektémák adjanak fogódzót a hallgatónak. Erre törekszem és ez, ami motivál. Tehát egy-egy zenekar, amit ki lehet hallani az inspirálhat úgy is, hogy “mit csinálnék másképp” például. De erről amúgy is reggelig tudnék beszélni. :)

Rockbook: Én azt tapasztalom, hogy a mai tizenévesek nem zenélnek, nem járnak underground koncertekre... Amikor mi voltunk gimisek, még menőnek számított zenélni, és tolongtak a fiatalok a gimis bandák koncertjein. Félő, hogy elfogy az utánpótlás, és ha kiöregszik a mostani undergroundot támogatók tábora, akkor ki fog járni a koncertekre?! Mit gondolsz erről a témakörről?

Both András: Magyarországon volt egy időszak, amikor elindultak olyan bandák, akik nem akartak kompromisszumot kötni (IHM, WMD, Angertea stb) és az ő szellemiségük kellene, hogy iránymutató legyen. A jövő nem épülhet feldolgozás zenekarokra. Ahol a zenészek megelégszenek azzal, hogy mások dalait nyomassák, talán jobb is, ha nem marad semmi. Azért kár éveket hangszer tanulással tölteni. Én legjobban az újra, egyedire törekvést hiányolom. Persze mind okkal fogtunk hangszert és persze, hogy mint valakinek a hatására kezdtük el. Én is először Metallica, Guns meg hasonló dalokat nyomtam. Ez természetes, de a zenélés nem ennyi. Az egy kreatív dolog és az nem lehet elég, hogy el tudom nyomni valakinek a dalait. Alkotni kell, sarokba dobni a kliséket és kompromisszum nélkül zenélni, különben maradunk a mostani szinten és maradunk súlytalanok. Minden rajtunk múlik. Az már régóta látszik, hogy a hazai rock zenével foglalkozó kiadók és egyebek nem érdekeltek a haladásban, nem érdekeltek a jövőben. Nekik az a fontos, hogy az a kis szeletke, ami nekik jutott, azon legyen sok töltelék. Az undergroundon még soha nem volt olyan nagy felelősség, mint most. Mégis azt érzem, hogy ez nem olyan nagy baj. Menni kell és csinálni, a fiatalok meg jönni fognak amint lesznek olyanok, akik inspirálják őket. A 66. Guns n Roses tribute nem fogja az tuti.

Rockbook: Több zenekarban is érdekelt voltál... Mi van ezekkel a bandákkal, melyik aktív, melyik nem, és miért?

Both András: Az M.W.S. már nem aktív. Csináltunk egy EP-t idén, amin az utolsó ki nem adott dalok vannak, de ezzel vége is lett, mert sajnos már senki nem tudta hasonló erővel tolni. Jobb ötlet volt megállni és így talán szép emléknek megmaradhat, amire ráadásul nagyon büszkék vagyunk mindnyájan.

A Bloodiest meg létezik és bár nem túl aktív, de egy-egy bulin azért el lehet csípni. A Körmivel nemrég dumáltuk, hogy talán most lenne idő és kreatív energia egy új lemezt csinálni a pusztulás szerelmeseinek. Szóval érdemes figyelni a facebook oldalt ott is. :)

Rockbook: Merre koncerteztek a közeljövőben?

Both András: Egyelőre konkrét tervek nincsenek, illetve minden szervezés alatt van épp. Terveink szerint ősszel mindenhova elmegyünk, ahol kíváncsiak ránk. Ezzel kapcsolatban már keressük a megfelelő embereket. Azt javaslom mindenkinek, hogy kövessen minket a facebookon és ott mindenről időben értesül.

Rockbook: Köszönjük az Interjút!
 

MG