„Arra szerettünk volna koncentrálni, hogy a zene öröméért, mindenféle nyomás nélkül működhessen tovább az Everwood” – Everwood interjú
Az Everwood története 1997-ben kezdődött, az évek során pedig sok minden történt a bandával, amely jelenleg nem is hagyományos” zenekarként, hanem stúdiós projektként működik. Többek közt ennek okairól mesélt nekünk Tänczer Attila és Erdős Viktor, de szóba kerültek a nemzetközi kiadóknál megjelent albumok, a progresszív gyökerek, az alkotást befolyásoló tényezők, a különböző együttműködések és a jövőbeli tervek is.
Rockbook: - A banda gyökerei 1997-ig nyúlnak vissza, és elég mozgalmasan alakult azóta. Miket tartotok a legfontosabb mérföldköveknek, állomásoknak?
Tänczer Attila: Ha le szeretném egyszerűsíteni a választ, akkor azt mondanám, hogy az is egy mérföldkő, hogy az 1997-es megalakulásunk óta még 2022-ben is létezik és a maga módján aktív a zenekar. Ez is egyfajta eredmény. Ezt leszámítva természetesen a három, világszerte megjelent nagylemezünket emelném ki, melyeket mind külföldi kiadók gondoztak, valamint az azokon szereplő dalaink pozitív fogadtatását. Voltak persze emlékezetes koncertek, melyekre mindig büszkén tekintünk vissza. Felléptünk több külföldi előadó, többek között Jorn Lande vendégeként és a jelentős hazai fesztiválok mellett egy kisebb olaszországi turnén is részt vettünk. Népszerűségünk csúcsán telt házas koncertet adtunk az egyik budapesti – azóta már nem üzemelő – szabadtéri koncerthelyszínen. De, ahogy mondani szokták, sok víz lefolyt azóta a Dunán.
Rockbook: - Nem „hagyományos” zenekarként működtök, hiszen dobosotok, Rábel Tamás Angliában él, a gitáros részeket pedig vendégzenészek játsszák fel a dalaitokhoz. Miért döntöttek úgy, hogy stúdiós projektként működtök tovább? Milyen előnyökkel és esetleges hátrányokkal jár ez a megoldás?
T.A.: Valóban most már egy jó ideje nem léptünk színpadra, és inkább dalszerzéssel, majd az elkészült dalok megjelentetésével foglalkozunk, egyfajta stúdió projektként. Az egyik ok az Everwood 2014-es átalakulásában rejlik. Az akkori teljes, koncertképes zenekarból egyedül én szerettem volna folytatni, ha úgy tetszik, életben tartani a zenekart. Ott és akkor volt egy törés és gyakorlatilag egyedül maradtam. Ekkor tért vissza egy néhány éves kihagyás utána Viktor a zenekarba. Mind az énekesi, mind pedig a basszusgitáros teendőket ő látja el azóta is. Mivel együtt alapítottuk a zenekart, mindezt hazatérésnek is nevezhetném. Nem sokkal később Rábel Tamás, aki az első, Mind Games című lemezünkön ült a dob mögött, szintén visszatért az Everwood soraiba, sőt a doboláson túl kiváló hangmérnökké nőtte ki magát azóta. Említetted, hogy Tomi Angliában él, nos ez az egyik ok, amiért a koncertezés egyelőre nem kivitelezhető. A másik pedig a már korábban említett 2014-es átalakulás. Alapvetően úgy állapodtunk meg Viktorral, hogy ketten visszük tovább a zenekart, és őszintén szólva akkor nem is éreztük szükségét, hogy magunk köré gyűjtsünk további zenészeket esetleges koncertek végett. Kizárólag arra szerettünk volna koncentrálni, hogy a zene öröméért, mindenféle nyomás és kötelezettség nélkül működhessen tovább az Everwood. Tomi csatlakozásával a fentebb említett okok miatt is, maradt a stúdió koncepció. Az előnye az, hogy semmilyen teher nincs rajtunk, ha vannak új ötletek, akkor dolgozunk a dalokon, a felvételeket és a keverést is meg tudjuk oldani, tehát tényleg egyfajta örömzenélés a cél. A hátránya, vagyis az egyetlen hátránya pedig az, hogy ha motoszkálna is bennünk a gondolat, hogy újra koncertezzünk, azt ebben a formában igen nehéz kivitelezni.
Erdős Viktor: Én azért félig titkon reménykedem benne, hogy egyszer újból „igazi” zenekarrá válunk majd, teljes tagsággal, egész egyszerűen azért, mert úgy gondolom, az Everwood dalai túl jók ahhoz, hogy stúdióprojektként kevesebb ember hallja csak őket. Egy rockzenekar lételeme a színpad és ha újra koncertező csapat lenne belőlünk, egészen biztos, hogy sok olyan ember ismerne meg minket, akihez a jelenlegi formában sosem jutnánk el! De ehhez a csillagoknak is együtt kell állnia, többek közt egyéb elfoglaltságaink miatt jelenleg ez nem aktuális, ám ki tudja, mit hoz a jövő…
Rockbook: - 2020 nyarán lényegében home office, vagyis inkább „home music” jelleggel készítettek videót a Hard Times című dalotokhoz, szintén sok vendég részvételével. Mi alapján választjátok ki a közreműködőket? Rögtön tudjátok, hogy melyik dalba ki illene?
T.A.: Azt tudni kell, hogy ez egy különleges eset volt, hogy ennyi vendégénekest, vendégzenészt sikerült összeverbuválnunk. Alapvetően Viktor az Everwood énekese, de amikor megírtam a Hard Times című dalunkat, egyszer csak bevillant, hogy ehhez a dalhoz nagyon passzolna sok különböző énekhang. A refrén is egy fogós, együtténeklős téma, és emellett mindez a kőkemény karanténidőszak alatt készült, amikor a zenészek nem tudtak koncertezni. Ha már mindenki így ráér, gondoltam, és mellé van egy dalunk is, megbeszéltük Viktorral és Tomival, hogy összehozunk egy jó kis csapatot. A közreműködőket nem volt nehéz kiválasztani. Szerencsére elég sok zenészbarátunk, ismerősünk van, és mivel a Hard Times egy stadion rock-szerű szerzemény, igyekeztünk a hasonló stílusban, vagy abban is maradandót alkotó kollegákat megkeresni. Így került a képbe régi barátunk Gellér Tomi, aztán csatlakozott Jósa Tomi, Sztrebka Erika, gitárosként Kemencei Balázs – aki korábban egyébként szintén a zenekar tagja volt – és még jó páran. A teljes lista a YouTube link alatt található.
Rockbook: - 2021 vége felé ti voltatok az első banda, amely csatlakozott a Loosest Liberty Records-hoz. Hogy kezdődött az együttműködésetek és mit hoz számotokra ez a kooperáció?
E.V.: Az együttműködésünk története egészen érdekes: mivel az Everwood nem mondható túl aktív zenekarnak, folyamatosan figyelgetni szoktam a zenész fórumokat, hátha akad olyan csapat, dalszerző, aki énekest keres és akinek a munkái megfognak, vagy úgy érzem, inspirálni tudnának. Így futottam bele Sajti Viktor, a Loosest Liberty megálmodójának hirdetésébe és visszajeleztem neki, hogy tetszenek az ötletei, szívesen foglalkoznék velük. Sokat beszélgettünk a Facebookon, de aztán a történetnek ez a része egyelőre ennyiben is maradt, Viktor viszont közben elindította a Loosest Liberty Recordsot és megkérdezte, nincs-e kedvünk csatlakozni az Everwooddal, amire természetesen rábólintottunk Atesszal, hiszen egy magunkfajta underground zenekarnak, akik még koncertezni sem koncerteznek, bármiféle promóció csak segítség lehet! Aztán persze remélem, hogy idővel Viktor zenei ötleteire visszatérünk valamikor… 
Rockbook: - A mostani időszak senki számára nem egyszerű: szinte még ki sem értünk a pandémiából, és máris elkezdődött egy háború. Hogy hatnak az ilyen körülmények a hozzátok hasonló alkotó emberekre? Lehet ihletet meríteni a nehézségekből, vagy inkább megöli egy kicsit a kreativitást?
T.A.: Valójában is-is. A már korábban említett Hard Times című dalunk szövegét az akkor még igencsak kilátástalannak tűnő pandémia „ihlette”. De sajnos a mostani háborús konfliktus miatt a mondanivaló továbbra is aktuális. Kérdés, hogy az emberiség mikor tanul végre valamit ezekből a dolgokból. Visszatérve a kérdésre, addig nincs veszélyben a kreativitás, amíg nem a saját bőrünkön tapasztaljuk például az imént említett szörnyűséget. Értem ez alatt azt, hogy kézzelfogható gondok vagy veszélyhelyzet közepette nem az alkotás élvez prioritást, hanem a túlélés. Nagyon bízom benne, hogy idáig azért nem fogunk eljutni, és hamarosan visszaáll a világ a normális kerékvágásba.
Rockbook: - A dalaitok angol nyelven íródnak. Miért emellett tettétek le a voksotokat annak idején? Gondoltatok már rá, hogy magyarul is próbálkozzatok?
T.A.: Réges-régen, még az első Újjászületés című demónk, ahogy a címe is sugallja, magyar nyelvű dalokat tartalmazott. Aztán mikor egyre inkább belesodródtunk a progmetal műfajba, a külföldi áttörés reményében váltottunk át az angol nyelvű szövegekre. Ha át nem is törtünk, de a külföldön megjelent lemezink azért azt mutatják, hogy jó döntés volt. Kimondottan nem gondolkodunk magyar nyelvű szövegekben. Nekem az Everwood mellett van egy pop-rock projectem, a Místico, ahol a szövegek viszont kizárólag magyar nyelven íródnak, tehát ott ki tudom írni az anyanyelven született rímeket, gondolatokat.
E.V.: Ami azt illeti, a progresszív metalban rejlő lehetőségek a stílust tekintve amúgy egészen pörgős 2000-es években sem voltak túl szélesek idehaza, ezért is döntöttünk akkor úgy, hogy külföld felé fordulunk. Ehhez pedig szinte elengedhetetlen volt az angol nyelv használata, ráadásul – számomra legalábbis – könnyebbnek is bizonyult így írnom dalszövegeket, szóval ezen biztos, hogy nem fogunk változtatni. Nem mondom persze, hogy soha nem fog magyar nyelvű Everwood dal születni, de ha így is lesz, az biztos, hogy valami különleges alkalomra, vagy számra lesz hozzá szükség!
Rockbook: - Az Everwood stílusa meglehetősen sokszínű: rockos, dallamos és progresszív elemek keverednek a dalaitokban. Kik voltak/vannak a legnagyobb hatással rátok? Mindenféle zenei ötlet belefér a banda világába, vagy van, amit „visszadobtok”, mert túl soknak érzitek?
T.A.: Azt mindig elmondjuk, hogy az Everwood soha nem volt egy szó szoros értelemben vett progresszív metal zenekar. Tagadhatatlan, hogy a lemezeinken szereplő dalokban fellelhetők a progmetal hatások, de ugyanúgy jelen vannak hard rock elemek, komolyzene által ihletett témák, vagy éppen a modern metal. Prog oldalról egyértelmű hatás a Dream Theater, de hát kinek nem, ugye. De hatottak még ránk a Queensryche korai lemezei is. Rockzenei hatásaink közül a Bon Jovi-t vagy akár a Kiss-t is meg tudnám említeni. Nekem, mint dalszerzőnek sosem szabad stílusokban vagy skatulyákban gondolkodnom, mert az beszűkítheti az alkotásban rejlő lehetőségeket. Ebben leledzik a zenénk sokrétűsége. Merem remélni, hogy létezik egy bizonyos Everwood esszencia, mely egyedivé teszi a dalainkat. A hatások mellett tehát fontos, hogy a sok zenei impulzusból, melyek nap, mint nap érik az embert, valami új és egyéni hangzásvilágot legyünk képesek összehozni. Fő dalszerzőként ma már pontosan tudom, hogy mi az, ami belefér az Everwood zenei palettájába és mi az, ami már nem illene hozzánk. Így nem, hogy visszadobjuk az ötletet, de oda sem dobom, ha tudom, hogy ez most nem ide íródott. Szerencsére Viktor és Tomi remek partnereim, és felemelő érzés úgy zenét írni, hogy a zenésztársaim maximálisan megbíznak bennem.
De hatottak még ránk a Queensryche korai lemezei is. Rockzenei hatásaink közül a Bon Jovi-t vagy akár a Kiss-t is meg tudnám említeni. Nekem, mint dalszerzőnek sosem szabad stílusokban vagy skatulyákban gondolkodnom, mert az beszűkítheti az alkotásban rejlő lehetőségeket. Ebben leledzik a zenénk sokrétűsége. Merem remélni, hogy létezik egy bizonyos Everwood esszencia, mely egyedivé teszi a dalainkat. A hatások mellett tehát fontos, hogy a sok zenei impulzusból, melyek nap, mint nap érik az embert, valami új és egyéni hangzásvilágot legyünk képesek összehozni. Fő dalszerzőként ma már pontosan tudom, hogy mi az, ami belefér az Everwood zenei palettájába és mi az, ami már nem illene hozzánk. Így nem, hogy visszadobjuk az ötletet, de oda sem dobom, ha tudom, hogy ez most nem ide íródott. Szerencsére Viktor és Tomi remek partnereim, és felemelő érzés úgy zenét írni, hogy a zenésztársaim maximálisan megbíznak bennem. E.V.: Mindezt azzal egészíteném ki, hogy az Everwood ma már egyértelműen nem játszik progresszív metalt, a visszatérésem óta készült nótáinkat a letisztultság és a jó értelemben vett slágeresség jellemzi, de az Always Be Mine című számunkkal még a szigorúan vett rockzenei gyökereinktől is elkalandoztunk. Persze a zenekarra mindig is jellemző hangzások ebből sem hiányoztak és az sem lehetetlen, hogy a jövőben lesz még ehhez hasonló nótánk. Mindezzel persze nem akarom megtagadni a múltunkat, hiszen nagyon is büszke vagyok a korábbi anyagainkra, egész egyszerűen egy természetesen zenei fejlődés eredménye, hogy ma már nem akarunk 6-8 perces, témahalmozós dalokat írni. De ha egyszer úgy adódik és előjön egy olyan ötlet, ami ezt a megvalósítást igényli, akár meg is tehetjük újra, ez a jó a zenekar mostani helyzetében, hogy nincsenek elvárások, olyan zenét hozhatunk létre, amihez csak kedvünk van és amiről úgy érezzük, méltó az Everwood szellemiségéhez!
Rockbook: - A progresszív jelző sokakra riasztóan hat, és lehet, hogy esélyt sem adnak egy-egy ilyen bandának, mert úgy vélik, túlságosan összetett és zavaros lenne számukra. Ti milyen „kapaszkodókat” ajánlanátok azoknak, akik nyitottak rá, hogy megbarátkozzanak ezzel a műfajjal?
T.A.: Ahogy azt már említettük, az Everwood inkább csak rendelkezett, rendelkezik progresszív elemekkel. Korábbi dalainkban, lemezeinkben természetesen több erre utaló jel is volt. Manapság inkább csak egyszerűen hard rock/metal zenének nevezném az általunk képviselt stílust. Abba legalább elég sok minden belefér. Zenehallgatóként engem a progresszív metal zenéknél is inkább a dallamvezetések, a nagyívű refrének fogtak meg. Persze nekem is leesett, leesik az állam egy-egy Petrucci, vagy Rudess szólótól, ha maradunk a Dream Theaternél, de most már inkább a kevesebb a több elvében gondolkodok, ha dalszerzésről van szó. Ami kapaszkodót jelenthet még, az a hangulat, az érzelmek zene által való közvetítése, a dalok atmoszférája. Egy progmetal lemez végig hallgatása egy utazás is egyben, ahol a dalok a lemez végére állnak össze egy teljes egésszé. Mai felgyorsult világunkban pedig sajnos nem elvárható minden zenehallgatótól, hogy 60-70 perceket szánjon rá egy adott lemezre.
Rockbook: - Első két albumotok egy görög, harmadik lemezetek pedig egy amerikai kiadónál jelent meg. Az ilyesmi még manapság sem megszokott egy magyar zenekarnál, de évekkel ezelőtt különösen ritkaságnak számított. Hogy jöttek össze ezek az együttműködések?
E.V.: Amikor elkészült az első albumunk, nyakunkba vettük az internetet és elkezdtük küldözgetni e-mailben az összes fellelhető kiadónak a lemez promó verzióját. Kaptunk is néhány biztató választ, de komoly tárgyalásokig végül csak a görög Burning Star Recordsszal jutottunk, akik hozzánk hasonlóan kezdők voltak, konkrétan a Mind Games lett az első kiadványuk. De promóció terén megtettek mindent, amit tudtak, egész sok országba eljutott az album és ami számunkra közvetlenül még fontosabb volt, hogy teljes egészében állták a második albumunk felvételeinek költségeit, ami már akkor is egy elég komoly pénzösszeget jelentett.
T.A.: A harmadik Without Saving címmel megjelent lemezünk már egy amerikai kiadó (The Record Label) gondozásában jelent meg. A Viktor által említett görög Burning Star-t egy picit addigra már kinőttük, és az egy szinttel való feljebb lépés reményében szerződtünk le az amerikai kiadóhoz. Két megjelent lemezzel a hátunk mögött valamelyest könnyebb volt kiadót találni egy esetleges harmadik lemez megjelentetéséhez.
Rockbook: - Mikre számíthatunk tőletek a közeljövőben? Terveztek új dal- vagy klipmegjelenést? Esetleg Everwood koncertek is szóba jöhetnek?
E.V.: Koncertek addig biztosan nem, amíg marad a jelenlegi háromfős felállás, ha ezen egyszer változtatni fogunk és újra teljes lesz a csapat, az annak a jele lesz, hogy a koncertezést is tervbe vettük! Dalokat viszont természetesen folyamatosan írunk és rögzítünk, mégpedig remélem, az eddigiekhez képest nagyobb gyakorisággal! Folyamatban is van jelenleg két újabb nóta elkészítése, melyeket a következő hónapokban tervezünk befejezni és megjelentetni, szóval érdemes folyamatosan figyelni a Facebook oldalunkat, ahol az újdonságok mellett rendszeresen megemlékezünk a múltunkról is egy-egy korábbi nóta felidézésével!
Dalokat viszont természetesen folyamatosan írunk és rögzítünk, mégpedig remélem, az eddigiekhez képest nagyobb gyakorisággal! Folyamatban is van jelenleg két újabb nóta elkészítése, melyeket a következő hónapokban tervezünk befejezni és megjelentetni, szóval érdemes folyamatosan figyelni a Facebook oldalunkat, ahol az újdonságok mellett rendszeresen megemlékezünk a múltunkról is egy-egy korábbi nóta felidézésével!Az Everwood Facebook oldala itt elérhető!
Tóth Mátyás
Támogatónk a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Program.
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
