Beton: őserő és dinamizmus – interjú Horváth István „Pityesszel”
Nagyot robbant az év elején a hír, miszerint Beton néven egy új, lehengerlő, energiákat felszabadító csapat alakult, amelynek tagjai mind jól ismert, nagy múlttal rendelkező zenészek: Horváth István „Pityesz” (ének), Takács József „Jozzy” és Kindák Márk (gitár), Jakab Viktor (basszusgitár), valamint Karsheh Nabil (dobok). A zenekar azóta sorra jelentkezik jobbnál jobb dalokkal, melyek tökéletes elegyét adják a groove-os, erőteljes riffeknek és a mai modern hangzásvilágnak – mindezt olyan módon tálalva, hogy aki csak egy kicsit is fogékony az ilyesmire, annak garantáltan leesik az álla.
A zenekar megalakulásától kezdve kiemelt figyelemmel kísérjük a Beton körüli eseményeket, és már az indulás pillanatától egyeztetett az együttessel egy exkluzív interjú lehetőségéről. Nagy örömünkre szolgált, hogy végül sikerült szóra bírnunk a zenekar énekesét, Pityeszt, aki készséggel osztott meg velünk számos érdekes információt és kulisszatitkot a zenekar kapcsán. Exkluzív interjú a rockbook.hu-n – betekintés a Beton zenekar világába, első kézből.
Rockbook: Óriási hír volt, hogy az első fellépésetek a Rockmaratonon lesz. Hogyan jött ez a lehetőség, és milyen érzések kavarognak bennetek ezzel kapcsolatban?
Horváth „Pityesz” István: Tetőfokára hág nálunk a hangulat, nagyon várjuk már, hogy színpadon állhassunk és megmutathassunk mindent, amit eddig felépítettünk, összeraktunk. No meg a közös zenélés élménye is igen erős motiváció. Azok az energiák, amelyekkel egymást spannoljuk, amelyek köztünk vibrálnak, erre az alkalomra vannak kiélezve most. Mindenkinek benne van a dalokban a maga ereje, „varázspora”, ahogy azt Márk szokta emlegetni. Szerintem stílusosan fogalmazva, ez egy „betonkemény” debütálás lesz! És hogy hogyan jött a lehetőség? Amikor a kiadónkkal a H-Music Hungary-vel elindultunk ezen az úton, a közös tervek elsőként a dalok és a klipek megjelenésére fókuszálódtak. No meg az albummegjelenésre, amely sajnos ki és megcsúszott az eredeti dátumhoz képest. Ahogy a „Féreg” berobbant és hirtelen többezres megtekintést elért, akkor már valahogyan elkezdtük közösen kapirgálni a felszínt az első koncerttel kapcsolatosan. Tudtuk, hogy ez nem fog tavasszal megvalósulni, ezért valamennyire nyár közepe/vége felé gondolkodtunk elsőként. Amikor már az „Elásom önmagamban” is megjelent, akkor már volt annyi „hírünk”, hogy felmertük dobni azt közösen a kiadóval, hogy egy Rockmaratonos fellépés mennyire lehet életszerű. És ha életszerű, akkor mégis mikor, hol stb. Nagy sakkozás, tervezés és egyeztetés után, végül is a kiadó erőfeszítéseinek köszönhetően sikerült a legjobb megoldást és időpontot megtalálni és azt megkapni. Nagyon köszönjük Hartmann Kristófnak, a kiadónk és a Rockmaraton munkatársainak a bizalmat!
Rockbook: Hogyan készültök a koncertre – akár zeneileg, mentálisan vagy a színpadképet tekintve?
Pityesz: Ilyen esetben egy normális helyzetben lévő zenekar orrvérzésig próbálna, mi nem ezt tesszük. No, nem nagyképűségből, hanem azért, mert logisztikai szempontból mi eléggé szét vagyunk szórva kis hazánkban. Amikor próbálunk, ami összesen 3 alkalom a koncert előtt, akkor az előre megbeszélt napon és időben találkozunk Budapesten Jozzynál. Mindenki ismerve a dalokat és tudásának megfelelően, felkészülten érkezik meg. Aztán elnyomjuk a műsort kétszer és kész. Csak hogy érthető legyen: Nabil Debrecenből, Viktor Miskolcról, Márk Sopronból érkezik, mi pedig Jozzyval ugyebár Budapesten élünk. És ez így lesz a koncert napján is. Így indulunk neki Budapestről Dunaújvárosba. Mentálisan teljesen rendben vagyunk, hiszen azért csináltunk mindent együtt így, hogy ez legyen. Tehát itt vagyunk, itt a lehetőség, reméljük, sokan lesznek, a dalok működnek, szóval zúzni fogunk. Színpadképileg sajnos a betonkeverő nem fér fel a színpadra, így csak mi leszünk ott a magunk kis szerény módján.
Rockbook: Térjünk át a friss megjelenésre: mit jelent a „11-es a nyakban” cím, és milyen történet vagy szimbólum rejlik mögötte?
Pityesz: A hivatalos megjelenés előtt jelent meg Szénégető Ricsi barátunk podcast műsora is, ahol beszélgettünk körülbelül 45 percet a Beton-ról. Ott az adás végén elmeséltem a történetét és a jelentését annak, hogy mit is jelent az, hogy „11-es a nyakban”. Azóta mégis mindenféle verzió szárnyra kelt, szóval akkor itt és most legyen meg hivatalos verzió is. Volt nekem egy drága dédnagypapám Kiskunlacházáról, ez az Ő mondása volt. Isten nyugosztalja, már nem él sajnos, de gyönyörű 90 év feletti kort élt meg. Anyai ágon amúgy Kiskunlacházán és környékén a legerősebb családfánk. Gyerekként sokat jártunk le a dédihez és egyszer beszélgettek Édesanyámmal és a Nagymamámmal egy közös ismerősükről, aki hosszú ideje nagyon rossz bőrben volt már, koránál fogva. Ezt jegyezte meg a Nagymamám, mire a dédnagypapám, azt válaszolta: „Igen-igen, nincs jó bőrben az öreg, nézzétek, már benne van a 11-es a nyakában!”
Azok a szikár parasztemberek, akik a XX. század elején születtek, azok a kétkezi munkások, akik földet műveltek, szóval az igazi parasztemberek jellegzetessége a vékony, de kemény testalkat. És amikor már az élete végén jár az ember, akkor bizony a bőr erősen elenged úgymond megcsoffad. És a nyaki résznél is igaz ez. Ezáltal a nyaki részen a két tartóizom jobban kiugrik, jobban látható lesz. És ez olyan, mint két darab nagy, mondjuk római egyes. A kettő együtt meg 11. Tehát ez egy vidéki, legendás mondás. Fura, mert én azt hittem, ezt sok vidéki barátom tudni fogja és érdekes, szinte senki nem tudta. A szöveg így sarkítva: „Egyszer majd mindenki megdöglik a francba. Főleg azok is, akikről szól az egész szöveg, de ezt hagyjuk, ezt mindenki fejtse meg most már magának. 
Rockbook: A dal zeneileg is elég súlyos lett – hogyan született meg, milyen alkotói folyamat eredménye volt?
Pityesz: Nagy kedvenc a 11-es nálunk is. Az biztos, hogy hallható lesz, szinte minden egyes pillanatban az albumon, hogy mennyire zsigerből jönnek ezek az ősi metal/thrash/HC témák, tempók. Az alkotói folyamatról már nagyon sokat interjúztunk az elmúlt hónapokban, így csak röviden válaszolnám meg.
A Beton zenekar története durván egy egy évtizedes történet. A zenekar megálmodója és a nyár végén megjelenő “Önazonos” album alkotója Kindák Márk, azaz a gitárosunk. A dalok alapjait Karsheh Nabilel a dobosunkkal rakták össze durván 10 éve, aztán szanaszét fújta Őket egymástól a szél. Hozzám már az album demóverziója jutott el, amely koncepciójában készen, de csak dob és gitárfelvételből állt. Jakab Viktor basszusgitáros elsőként a háttérben, mint lelkes “mentális mentor” támogatta Márkot. Engem pedig elsőre elkapott a zene és 2 heti rendszerességgel szállítottam a dalok énekfelvételeit. Jozzyt pedig már a felénekelt demóverzió ragadta meg úgy, hogy nem bírt nem csatlakozni hozzánk!
Így a válaszom az, ami az összes dalra is igaz, hogy ezek Márk és Nabil által felépített, megírt dalok, amelyekre írtam szöveget, éneket, Viktor basszust, Jozzy szólót. A második album is készen van már nagyjából Márk jóvoltából. De azokat a dalokat már közösen formáljuk meg.
Rockbook: A klipben a zenekar tagjain kívül feltűnik benne a fiad is. Kinek az ötlete volt a koncepció, és mit szerettetek volna közvetíteni vele?
Pityesz: Az első 2 klipet (kisfilmet) is én készítettem, de azoknál sok ingyenes jelenetet használtam fel. A 11-esnél úgy gondoltam még egy hasonló verzió már unalmas lenne. Amúgy volt egy grandiózus image klip ötletem erre a dalra, helyszínekkel, közönséggel, de ez az időnkbe sehogy sem fért bele, esélytelen volt a megvalósítás. Így megkértem mindenkit, hogy csináljon 4-5 db, 10 másodperces hétköznapi videót, amelyben teljesen egyszerű dolgokat csinálnak. Szabad kezet kaptak, illetve annyit kértem csak, hogy a refrént egyszer valahogy énekeljék fel. Minden egyes klip, amelyet eddig készítettem (3 db Sonic Bear Punch, 1 db Wendigo és 3 db Beton) teljesen improvizatív módon, a nagy nulláról indult mindig. Munka közben alakult ki a megjelenése, a színvilága, az effektezése, a vágásai stb. Ezzel a klippel nagyon szerettem volna megmutatni magunkat valamennyire “imidzsileg”, de nem a szokványos beállított, tipikus image klip módon. Nagyon örülök, hogy bekerülhettek barátok, gyerekek, családtagok, illetve otthoni vagy éppen belső családi pillanatok a klipbe, mert szerintem sikerült átadni önmagunk hétköznapi “mivoltát”. Teókám meg az összes klip alkotási folyamatában részt vett, mint “néző” a kezdetektől kezdve. Épp ezért Ő is legalább 300x hallhatta az előbb említett klipek dalait, apró részleteiben. És hát örökölt az apjától valamit, mert elképesztő dallamtapadása van, bármikor énekel Wendigo: From within-t vagy Sonic Bear Punch: Lost Giant-et. De az új kedvence az a “11-es a nyakban”, amit Ő “Életemben”-nek hív és a klip végén el is énekli cukin a refrént. Persze mindezt magától csinálta, mi meg olvadtunk otthon, no meg a srácok is, amikor elsőre látták. Koncepció szempontjából is megállja a helyét, ahogy egy gyermek énekli a refrén üzenetét!
De az új kedvence az a “11-es a nyakban”, amit Ő “Életemben”-nek hív és a klip végén el is énekli cukin a refrént. Persze mindezt magától csinálta, mi meg olvadtunk otthon, no meg a srácok is, amikor elsőre látták. Koncepció szempontjából is megállja a helyét, ahogy egy gyermek énekli a refrén üzenetét! Rockbook: Eddig három számot ismerhetünk tőletek – Féreg, Elásom önmagamban, és most a „11-es a nyakban”. Mennyire tükrözik ezek az egész album hangulatát?
Pityesz: Tökéletesen felépített terv volt ez így, hiszen mind a három dalban van valami olyasmi, ami különbözik a másik kettőtől. 3 dal, 3 különböző tempó és valamennyire stílusukban is másképpen erősebbek a dalok egymáshoz képest. Annyira sajnáljuk, hogy technikailag nem tudtuk tartani a júniusi albummegjelenést, mert az lett volna tökéletes “marketing”, ha a negyedik lépés az album maga. De nem árulok el nagy titkot azzal, hogy bőven lesz még csemege az albumon! Nagyjából ugyanarra a groove-os, gyors vagy épp középtempós, nagyterpeszes bólogatós és “circle pit-es breakdown-os témákra számíthat mindenki, itt-ott még súlyosabban. Az eddig megszokott “verselés” is marad, de azért a szövegekben lesz még meglepetés. Néhol kicsit elengedtem a gyeplőt abban, ami kikívánkozott belőlem.
Rockbook: Hol tart most az Önazonos című lemez munkája? Mikorra várható a megjelenés?
Pityesz: A keverési folyamatok zajlanak már. Egy dallal kell még külön foglalkoznunk, de azt igazából Jozzyval kettesben kell “leproducálnunk” egymás között. Ugyanis az egy teljesen más hangulatú dal. Egy emlékdal, amely az elhunyt ismerőseink, szeretteink emlékére és tiszteletére készült. Ez lesz az egyetlen nyugodt pont az albumon. Az aktualitása és a mondanivalója által szomorkásabb vizekre is evezünk vele. A nyári “holtszezonnak” köszönhetően az album megjelenését szeptember elejére, mondjuk úgy, hogy iskolakezdésre toltuk el.
Rockbook: A szövegeitek gyakran foglalkoznak belső küzdelmekkel, sötét témákkal – tudatos ez az irány, és mit szeretnétek ezekkel üzenni?
Pityesz: A tudatosság a szövegekben az az, hogy én írom a szövegeket ezért nem szabtam magamnak korlátokat és kiírtam rengeteg dolgot magamból, amit eddig nem tehettem meg. Durván 30 év zenei pálya adott rengeteg rosszat, s jót az életemben, amelyeket sikerült az esetek többségében vagy szarul, vagy magamba fojtva lereagálni. A jó dolgokat nem kell magyarázni, csak meg kell élni. Persze néha nekem sikerült azokat is tök hülyén megélni. De az biztos, hogy rengeteg dolog maradt bennem, amelyet nem tudtam az adott helyzetben sem megbeszélni, sem megoldani vagy éppen az élet hozta úgy, hogy akinek járt volna a “bünti” az megúszta, ellenben én duplán - hogy is mondjam- cumiztam. Az élet adott rengeteg lehetőséget, mégis volt olyan, aki jobban “profitált” mindenből nekem köszönhetően, miközben hátra csak újabb küzdelmeket hagyott nekem. De ugyanúgy - mint ahogy ezt Pócsi Pisti “Short form rocks” podcast műsorában önmagam marcangolva elmeséltem - tisztában vagyok a saját bűneimmel, hibáimmal, tetteimmel. És ezeket sem rejtem véka alá a szövegeimben. Például az az „összepréselt, gyomorszájon át felöklendezett féreg” ugyebár én vagyok, illetve amikor a szöveget írtam és visszaemlékeztem magamra, akkor ilyennek láttam magam a jelenből visszatekintve. Amúgy szeretem szépen megírni a legocsmányabb dolgot is, tehát nem törekszem az alpári stílusra, de egy két csúnya szó azért becsúszott, mert úgy kívánta meg a szövegkörnyezet. Üzenni nem akarok senkinek, ez az album egy önéletrajzi vallomás is, amely megtalálta a legideálisabb zenei körítését a világon! Mint ahogy az a Pilinszky János vers is, amely mintha csak a versre íródott volna zeneileg. A vers amúgy a „Ne félj!”, amely a költő egyik legsúlyosabb szerzeménye. Régóta szerettem volna ezt a verset „megzenésíteni” és amikor elérkeztem sorban az albumon ehhez a dalhoz, a mélysége és a komplexitása miatt, úgy gondoltam kipróbálom működik-e. A végeredmény hihetetlen lett, ugyanis úgy passzol a dalhoz, mintha tényleg együtt íródott volna. Ez a dal amúgy az album oszlopa, középpontja és egyben az egyik legkiemelkedőbb műve!
De az biztos, hogy rengeteg dolog maradt bennem, amelyet nem tudtam az adott helyzetben sem megbeszélni, sem megoldani vagy éppen az élet hozta úgy, hogy akinek járt volna a “bünti” az megúszta, ellenben én duplán - hogy is mondjam- cumiztam. Az élet adott rengeteg lehetőséget, mégis volt olyan, aki jobban “profitált” mindenből nekem köszönhetően, miközben hátra csak újabb küzdelmeket hagyott nekem. De ugyanúgy - mint ahogy ezt Pócsi Pisti “Short form rocks” podcast műsorában önmagam marcangolva elmeséltem - tisztában vagyok a saját bűneimmel, hibáimmal, tetteimmel. És ezeket sem rejtem véka alá a szövegeimben. Például az az „összepréselt, gyomorszájon át felöklendezett féreg” ugyebár én vagyok, illetve amikor a szöveget írtam és visszaemlékeztem magamra, akkor ilyennek láttam magam a jelenből visszatekintve. Amúgy szeretem szépen megírni a legocsmányabb dolgot is, tehát nem törekszem az alpári stílusra, de egy két csúnya szó azért becsúszott, mert úgy kívánta meg a szövegkörnyezet. Üzenni nem akarok senkinek, ez az album egy önéletrajzi vallomás is, amely megtalálta a legideálisabb zenei körítését a világon! Mint ahogy az a Pilinszky János vers is, amely mintha csak a versre íródott volna zeneileg. A vers amúgy a „Ne félj!”, amely a költő egyik legsúlyosabb szerzeménye. Régóta szerettem volna ezt a verset „megzenésíteni” és amikor elérkeztem sorban az albumon ehhez a dalhoz, a mélysége és a komplexitása miatt, úgy gondoltam kipróbálom működik-e. A végeredmény hihetetlen lett, ugyanis úgy passzol a dalhoz, mintha tényleg együtt íródott volna. Ez a dal amúgy az album oszlopa, középpontja és egyben az egyik legkiemelkedőbb műve!Rockbook: A közelmúltban létrejött a közösségi médiában a nyilvános zenekari oldalatok is? Miért csak most léptetek ki a nagyobb közönség elé?
Pityesz: Ennek pusztán csak “technikai”, illetve “formális” célja volt. A kiindulási pont természetesen a Rockmaraton fellépésünk. A kiadónk jelezte, hogy a koncerttel kapcsolatban sok megjelenés lesz, ahol össze-vissza kell jelölgetnünk, taggelnünk egymást a fesztivállal, a kiadóval stb. Ehhez ugyebár a privát csoportunk technikailag nem volt megfelelő. Amúgy ez is eléggé izgalmasan alakult. Pénteken reggel kiderült, hogy be leszünk jelentve a Rockmaratonra és ehhez nagyon kellene ez meg az. Aztán Kiss Attila, a kiadó sajtósa - akivel folyamatosan tartjuk a kapcsolatot és rengeteget segít a megjelenésekben - hívott, hogy “basszus, ez így nem lesz jó, mert, hogy a megjelenésekhez kellene valami, akármi, bármi, amihez tud kapcsolódni a kiadó és a fesztivál is!” Egy hétvégényi idő volt arra, hogy az alapoktól felépítsünk egy nyilvános oldalt. Péntek estére kész lett az oldal, aztán megindult a hétvégén az oldal taglétszáma, mi pedig ismét csak lestünk, hogy mi történik. Hétfőre már 500 felett jártunk, így mindenki boldog volt, boldog lett.
A privát csoportot ugyanúgy megtartjuk, hiszen onnan indult el minden, tehát ott ugyanúgy előbb lesznek a premierek, de készülünk az albumhoz közeledve egyéb meglepetésekkel is! "Beton: Önazonos" ezt a csoportot keresd, ha olvasod és még nem csatlakoztál, de szeretnél.
Rockbook: A Beton név elsőre egyszerű, de erőteljes, és összhangban is van az erőteljes, nyers energiát hordozó zenétekkel. Miért ezt választottátok, és mit jelent számotokra ez a név?
Pityesz: A demón, amit kaptam Under Siege név szerepelt. Aztán magyar szöveg lett indulásként. Az első dal, amit megcsináltam az az “Elásom önmagamban” volt. Így egyértelmű volt, hogy valami magyar zenekarnév kellene. Milyen a zenénk? Kemény, konkrét (concrete: magyarul beton), üt, mint a beton. De ugyebár volt egy Beton zenekar Magyarországon a 70-es években tehát ennek utána kellett járni. Nem volt egyszerű, de nagy nehezen és sok segítséggel sikerült elérnem az eredeti Beton zenekar még ma is élő tagjait Lippényi Gábort és Major Jánost, akik eszméletlen kedvesek voltak és mindenfajta hivatalos papírozgatás helyett teljes egyetértésben az utunkra engedtek minket. Hivatalosan, dal lejelentésnél például, mi a nagybetűs Beton vagyunk, Ők meg a nagybetűvel kezdődő.
Rockbook: Mennyire tudatos nálatok a zenei irány kialakítása? Ösztönből zenéltek vagy inkább felépített a koncepció?
Pityesz: Ezek a dolgok csak piaci, illetve pozicionális szempontok miatt lehetnek fontosak. Főleg azoknak, akiket ez érdekel. Minket azonban ez egy cseppet sem. Folyamatosan összehozzák velem kapcsolatosan, hogy ez olyan, mint az X vagy olyan, mint az XY zenekar. És érdekes, ha felsorolok az eddigi pályafutásom során bizonyos kevésbé ismert zenekarokat, akkor csak csodálkozás van, hogy ilyen is volt? Ez egy őszinte, egyszerű, de nem buta, azonban néha ösztönösen tufa, de nem 2 akkordos kis szirszar, fisfos zene, amit akárki el tud játszani. És ezt nem nagyképűségből mondom. Hanem mert tudom, hogy Márknak ezek a riffek kigurulnak csak úgy - hangsúlyozom, Csak úgy! - a kezéből. Amíg mások megszerkesztik a dolgaikat dalilag, addig itt minden ösztönszerűen születik. Például: A “Féreg” záró részével mi van? Aaaaaaz mi? Amikor először meghallottam letérdeltem. Atttyaúristen gondoltam! Még egy böfögést sem akartam abban nyomni. Csak a kezdésre. Elképesztő riffelés és groove! És hogy pusztít élőben... Na, majd meghalljátok!
De visszatérve: Márk megírta, Nabil felpüfölte, Pista megsüvöltötte, Viktor megalapozta, Jozzy megszólózta, mint állat. Mindenki profi a saját hangszerén és együtt döbbenetesen erősen, koherensen működünk zeneileg! Miben vagyunk mások? Hogy ezek mi vagyunk és nem mások!
Amúgy valamennyire hiánypótlónak tartom a zenénket!
Rockbook: Mik a hosszabb távú terveitek? Terveztek turnét, albumon túli projekteket, esetleg külföldi megjelenéseket?
Először is szeretnénk megköszönni Nektek, hogy hosszú hetek türelme után, Nálatok, a Rockbook-on jelenthetünk be hivatalosan dolgokat, illetve beszélhetünk elsőként bizonyos dolgokról a zenekarral kapcsolatban!
Köszönjük, és akkor jöjjön sorrendben és hivatalosan:
- Június 21-én jelenik meg a “11-es a nyakban - 360° live session“, amely több szempontból is exkluzív megjelenés lesz. Elsőként technikailag: ez egy 360°-os kamerával rögzített felvétel, amely azt jelenti, hogy a néző a telefonját forgatva vagy önmaga körbeforgásával megnézheti, ahogy eljátsszuk élőben ezt a dalt. Mindezt részletesen megteheti, megnézheti, ki milyen pedálokkal játszik és hogyan, mit fog le, mit üt a dobos, mit énekel az énekes stb. Igazából 5x biztosan meg lehet nézni ezt a verziót, hiszen egyenként/egyénenként végig lehet nézni ki, mit csinál! Kipróbáltuk nagyon jól néz ki. Reméljük tetszeni fog.
Másodszor: Egyszer játszottuk el a dalt, nem utómunkáztunk, direkt benne hagytuk a bakikat, végülis élő felvétel vagy mi a bánat. 
Harmadszor: június 21-e a Zene Világnapja és nyári napforduló is, ennél szebb megjelenést nem is kívánhatna magának az emberfia.
- Július 2-án ugyebár az első Beton koncert a Rockmaratonon a 3. színpadon 22:50-től. Ezzel kelünk, ezzel fekszünk, készülünk, gyakorlunk, nagyon várjuk, hogy ott legyünk már. És reméljük, jó sokan is leszünk, mert úgy lenne igazán csodálatos az egész.
- És szeptember eleje - szerintem 5-e, de nem szeretném már nagyon elcseszni a hivatalos dátumot - “Önazonos” album megjelenés. Természetesen lesz majd előrendelés, meg lesz csomag pólóval, meg póló is lesz külön, meg betonkeverők vonulnak ki majd az utakra országosan, persze nem, de már jó lenne ott tartani és kézben tartani az albumot. Az albumhoz hozzátartozik még, hogy az anyagot Farkas Zsombor keveri, a grafikai munka pedig Schiszler Ádám munkája. A további élő fellépésekkel kapcsolatban pedig szerveződünk, azért egy lemezbemutató koncertecskét csak összerittyentünk ősszel! A külföldi megjelenés realitása a magyar szöveg miatt sokkal korlátozottabb, de jó lenne magyar nyelvű területeken koncertezni Magyarországon kívül.
Gede Norbert
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
