Bejelentkezés

x
Search & Filters

Bluesos alapokon nyugvó, minőségi rockzene: The Butchers – 'Wounds/Hope' lemezkritika



A somorjai The Butchers története már tíz évre nyúlik vissza, azonban ha valaki hozzám hasonlóan elkerülte volna eddig a zenekart, a nemrég megjelent Wounds/Hope dupla album tökéletes bekapcsolódási pont lehet mindazoknak, akik szeretik a helyenként bluesos alapokon nyugvó minőségi rockzenét, és nem áll tőlük távol a Black Stone Cherry vagy éppen a Velvet Revolver világa.
 
A friss dupla album mellett volt szerencsém megismerkedni a 2013-as Train to Freedom lemezzel is, és bár azt azért túlzás lenne állítani, hogy a banda a felismerhetetlenségig megváltozott, az kétségtelen, hogy bizonyos stílusjegyek előtérbe kerültek, míg mások háttérbe szorultak azóta. A Train to Freedom-on még egyértelműen a bluesos, rockabillys elemek domináltak elsősorban, a címadó dalról nekem például egyenesen Elvis Presley jutott eszembe, míg az In Love with Fire a Red Hot Chili Peppers funkysabb megmozdulásait idézte egy csipetnyi Kispál és a borzzal fűszerezve. Az ötlet nem volt rossz, és összességében kifejezetten kellemes hallgatni való az egész album, én azonban egy kicsit mégis egyhangúnak éreztem, és úgy gondoltam, ennél több is van a zenekarban, amit a Wounds/Hope-pal be is bizonyítottak.
 
 
A borítók tanúsága szerint a felállás némileg módosult az évek során, a banda gerincét azonban továbbra is Hushegyi András, Hushegyi János és Bartha András alkotja, akik mellett Mucha Attila játékát hallhatjuk a két lemezen. Ha már a borítónál tartunk, rögtön álljunk is még néhány szóra Virág Anita munkája mellett, ami kifejezetten igényes és ötletes munka: a Wounds oldal fehér alapszínen fekete csíkokat tartalmaz, a Hope pedig ennek épp az ellentéte, és magukon a korongokon is fordított a felállás. A CD-k számozásából kiderül, hogy a banda szándéka szerint a Wounds-zal érdemes kezdeni a hallgatást, amiben van valami szimbolikus, hiszen az életben is gyakorta megesik, hogy előbb Sebeket kell szereznünk ahhoz, hogy aztán megtapasztalhassuk a Reményt.
 
Persze – folytatva a rossz szóviccek vonalát – a Wounds a legkevésbé sem fájdalmas anyag – épp ellenkezőleg: egy igazán ütős és kidolgozott lemez. Talán van abban valami sorsszerűség, hogy a Time Will Heal indítja az albumot és éppen ez volt az első dal, amit hallottam a The Butchers-től még az albumok beszerzése előtt. Talán ennél a nótánál érződik a leginkább a fentebb említett Velvet Revolver hatása, amit a karcos, mégis fülbemászó ének tesz teljessé. A pontos felosztás nem derült ki számomra, de az biztos, hogy végig a Hushegyi tesók hangját halljuk, akik remekelnek ezen a területen (is). A dal szólója is kifejezetten jól megmunkált darab, ráadásul a második-harmadik hallgatásnál már azon kaptam magam, hogy együtt énekelem a refrént a fiúkkal.
 
 
A When I’m On My Knees-nél jön be az a tematika, ami akár egyfajta koncepciónak is tekinthető a két lemezen: megjelenik a szövegekben egy bizonyos valaki, akit akár a Nagy Ő-nek is nevezhetünk, vagy legalábbis annak az embernek, aki a legnagyobb hatással van ránk és a leginkább inspirál minket. Ez a személy bárki lehet, és valószínűleg mindenki valaki másra gondol majd a dalok hallgatása közben az olyan soroknál, mint például „In my darkest hour you're the only one who still believes in me”. A szövegek egyébként kivétel nélkül angol nyelvűek, és bár ez nem minden magyar bandánál sül el jól, a The Butchers ügyesen és frappánsan fogalmaz, és ehhez a zenei stílushoz egyébként is jobban passzol az angol.
 
A Sunrise a teljes duplaalbum egyik csúcspontja: egy olyan laza és dallamos szám, ami a Black Stone Cherry-nek is becsületére válna. Hangulatilag és zeneileg is igazi telitálat Bartha Tamás remek basszustémáival és egy fantasztikus szólóval megfejelve. Egy olyan nóta, ami után tényleg mindenki megnyalja mind a tíz ujját. Ezután egy dobokra épülő bevezetővel úszunk át az Everything-be, ami több izgalmas tempóváltást is tartogat és alighanem koncerteken is tökéletesen megállja a helyét. A Because of You gyakorlatilag egy óda ahhoz a bizonyos múzsához, akit a When I’m On My Knees-ben már megszólított a zenekar, és aki miatt érdemes önmagunknak lenni, vagy éppen változni és jobb emberré válni.
 
 
A lemezt végül a WTFAYSMA zárja, ami a What the Fuck Are You Still Messing Around betűszava, ami ennek megfelelően egy gyors, lendületes, odamondós nóta. Ezután még három dal, a Time Will Heal, a When I’m On My Knees és a Because Of You kislemezes verziója következik egyfajta bónuszként. Az eredeti változatokhoz képest ezek valamivel rövidebbek és talán a hangzásuk is nyersebb egy kicsit.
 
CD 1 – Wounds:
 
01. Time Will Heal
02. When I'm On My Knees
03. Sunrise
04. Everything
05. Because Of You
06. WTFAYSMA
 
Bónuszdalok:
 
07. Time Will Heal (single version)
08. When I'm On My Knees (single version)
09. Because Of You (single version)
 
 
Ezt követően ráfordulhatunk a Hope című második korongra, amely az elsőhöz hasonlóan hat dalt tartalmaz, valamint két bónusz is került rá, ami két további kislemezes verziót jelent. Az Open Your Eyes a teljes duplaalbum egyik leghosszabb szerzeménye a maga közel öt és fél percével, ennek ellenére mégis lendületes kezdést jelent, amit aztán továbbvisz a Let Me Stay, amiben egy újabb remek szólót is hallhatunk.
 
A Don’t Look Back első hangjaitól egyenesen a vadnyugaton érezhetjük magunkat, utána pedig kellemes középtempós lüktetéssel halad tovább, elsősorban a dobra és a basszusra építve, a szöveg pedig a változás szükségességének témáját járja körül. Az ezt követő Feel Your Love klipet is kapott, és nem véletlen, hogy épp erre esett a banda választása, hiszen egy ütős, ügyes tempóváltásokkal tarkított nótáról van szó, amelyben egy kicsit újra visszaköszön a Black Stone Cherry hatása, még ha nem is annyira, mint a Sunrise-nál. Az különösen tetszik a dalban, hogy a refrén és az azt megelőző átkötő rész többször is visszatér különböző „fordulatszámon”.
 
 
Az I Hope-on érződnek leginkább a The Butchers bluesos gyökerei: a fő dallam és a szóló is ezt idézi, a szöveg pedig egy optimista merengés a remélhetőleg valóra váló álmokról. A Come Home ezzel szemben keserédes és szinte már balladai, ugyanakkor az akusztikus hangszereléssel együtt is átütő erejű dal. Igazi érzelmi csúcspont és egyúttal tökéletes lezárása a teljes duplaalbumnak. Ahogy már említettem, ezután jön még két dal kislemezes verziója, de ezek egyike szintén éppen a Come Home (a másik az Open Your Eyes), így bárhogyan is nézzük, mindenképpen ezzel ér véget a lemez.
 
A borítóról és a dalokról már esett szó, a stúdiós munkáról azonban még nem, pedig ez is mindenképpen említést érdemel, ugyanis Szabó „Gila” Ádám maximálisan odatette magát a keverés és a maszterelés terén. Egy szakmabeli barátom szerint egy album hangzása akkor igazán jó, ha egyformán élvezhető mindenféle eszközön, a The Butchers duplalemezével kapcsolatban pedig ez maximálisan igaz, ugyanis számítógépen, autóban, sőt, még a konyha mélyéről előásott CD-s rádióban is lepörgött az anyag, és minden esetben ugyanolyan tökéletes volt. Ez a fajta zene egyébként is fizikai hanghordozón érvényesül igazán, valahogy attól lesz teljes az élmény és a varázs, hogy hallgatás előtt be kell lökni a korongot a lejátszóba, de persze ha valaki mégsem vesződne ezzel, a lemez a streamszolgáltatók kínálatában is megtalálható.
 
Sajnálom, hogy eddig kimaradt a The Butchers az életemből, annak viszont örülök, hogy ezzel a duplaalbummal ismerhettem meg a zenekart és már csak az van hátra, hogy élőben is minél előbb  meghallgathassam ezeket a remek dalokat.
 
CD 2 – Hope:
 
01. Open Your Eyes
02. Let Me Stay
03. Don't Look Back
04. Feel Your Love
05. I Hope
06. Come Home
 
Bónuszdalok:
 
07. Open Your Eyes (single version)
08. Come Home (single version)
 
 
Tóth Mátyás
 
A The Butchers elérhetőségei: WeboldalFacebook, Instagram, YouTube