Bruce Dickinson és társai lenyűgözték a budapesti közönséget (koncertbeszámoló) - 2024.06.01., Barba Negra Red Stage

Search & Filters

Koncertnaptár

szeptember

h	k	s	c	p	s	v
						1
2	3	4	5	6	7	8
9	10	11	12	13	14	15
16	17	18	19	20	21	22
23	24	25	26	27	28	29
30

Bruce Dickinson és társai lenyűgözték a budapesti közönséget (koncertbeszámoló) - 2024.06.01., Barba Negra Red Stage

Bruce Dickinson, DivideD - 2024.06.01., Barba Negra

Egy ideje már tudni lehetett, hogy 2024 izgalmas év lesz Bruce Dickinson számára, hiszen az Iron Maiden karizmatikus frontembere közel húsz év után új szólóalbummal jelentkezett, ami tökéletes indok a turnézásra is, az énekes pedig útra is kelt és június 1-jén megérkezett a Barba Negrába is.

A budapesti koncerten magyar vendégzenekar bizonyíthatott Dickinson előtt, a választás pedig a DivideD-ra esett. A fiúk a közelmúltban nem voltak túl aktívak, de nemrég arról számoltak be, hogy már dolgoznak a harmadik albumukon, és egy ilyen felkérés kedvéért nyilván a színpadra is szívesen visszatértek. Nem titok, hogy a zenekarhoz közel áll Bruce munkássága, hiszen énekesük, Jósa Tamás többek közt a hazai Iron Maiden tribute banda, az Iron Maidnem frontembere is. A zenekar az eddigi két albumáról, a Modulus-ról és a Behind Your Neon Eyes-ról válogatta össze a legjobb dalokat, ráadásul akik időben érkeztek a már ekkor is szinte telt házas Red Stage-hez, meg is kapták ajándékba a CD-ket. A buli elejét ugyan megtréfálta egy kicsit a technika ördöge, ezután azonban már minden rendben volt, a zenekar pedig rutinosan és láthatóan nagy örömmel és lelkesedéssel vezette elő az elektronikus elemekkel is megtűzdelt nótákat. Bár mindössze fél óra jutott nekik ezen az estén, ebből sikerült kihozniuk a maximumot.

Bruce Dickinson alighanem otthonosan mozog már Budapesten, hiszen jó párszor tiszteletét tette itt az Iron Maiden-nel – legutóbb szinte napra pontosan két évvel ezelőtt a Groupama Arénában –, 2019-ben pedig zseniális előadását is láthattuk a Kongresszusi Központban, ahol megbizonyosodhattunk róla, hogy történetmesélőként és komikusként is elsőrangú. Ezúttal azonban a szólómunkássága került terítékre, és bár sajnos állandó alkotótársa, Roy Z Ramirez személyes okok miatt nem tudott vele tartani, így is nagyszerű zenekar jött össze a frontember körül: Mistheria, Dave Moreno és Chris Declercq már az album elkészítéséből is kivették a részüket, Tanya O’Callaghan neve pedig többek közt onnan lehet ismerős, hogy 2021-ben ő lett a Whitesnake első női zenésze.

Tanya O’Callaghan, Mistheria

Mint kiderült, az énekes – valamint a későbbi tájékoztatás szerint a banda és a stáb több tagja is – valamiféle vírusos megbetegedéssel küzdött, ami miatt a június 3-ra tervezett bukaresti koncert el is maradt, de szerencsére a budapesti buli még gond nélkül lezajlott és kaptunk egy másfélórás bemutatót Dickinson szólóalbumainak legjavából. Bár a The Mandrake Project lényegében egy konceptalbumnak tekinthető, a tíz dal összesen majdnem egy órát tesz ki, így borítékolható volt, hogy ennek csupán a töredéke fér bele a koncertprogramba. Ez végül is három dalt jelentett: a két klipes nóta, az Afterglow Of Ragnarok és a Rain On The Graves mellett megkaptuk még a Resurrection Men-t is.

A setlist többi része igen vegyes volt, és bár a Tattooed Millionaire és a Skunkworks lemezek teljesen kimaradtak, ezeken kívül minden Dickinson-albumról előkerült két-két dal, sőt, a The Chemical Wedding-ről négy is, de a legnagyobb ováció egyértelműen a Balls To Picasso album slágerét, a Tears Of The Dragon-t kísérte. Bruce frontemberi kvalitásai vitathatatlanok: ezúttal is a tőle megszokott magabiztossággal és lazasággal kommunikált a közönséggel, valamint gondoskodott róla, hogy a hátul állók se maradjanak ki a tapsból és az ugrálásból. Emellett emlékezetes pillanatokat okozott a The Edgar Winter Group féle Frankenstein feldolgozása is, melynek során Dickinson először ütőhangszeresként csatlakozott az instrumentális őrülethez és még egy dobpárbajt is vívott Dave Moreno-val, majd pedig a tereminjéből csalt ki különféle elképesztő hangokat.

Ez az este nem a Maiden-ről szólt és nem is a zenekar népszerűségét próbálta meglovagolni, noha a közönség soraiban nyilván szép számmal képviseltették magukat a banda rajongói. Ezen a turnén ennek ellenére tényleg kizárólag Bruce Dickinson szólókarrierje kerül a középpontba, ami önmagában is figyelemre méltó, egy ilyen zenekarral előadva pedig végképp olyan élménynek számít, amit kár lett volna kihagyni. Az énekes és társai teljesen magukkal ragadták és lenyűgözték a budapesti közönséget, és mivel Dickinson a Maiden-beli kötelezettségei mellett nem sűrűn tart szólóturnékat, ezt a bulit minden bizonnyal még sokáig emlegetni fogjuk.