Bejelentkezés

x
Search & Filters

Carcass - Surgical Steel (2013) lemezkritika

Minden stílusnak van néhány zászlóvivője, amelyek az első vonalban állva irányt mutatnak, inspirálnak és újabb szintekre helyezik a műfaj adott ágát egy-egy mesterművel. Ezért is fájdalmas, ha kidől közülük egy. A death metal legszűkebben vett elitjéhez tartozó Carcass úgy érezte, hogy ez már nem az ő szerepük és 1996-ban feloszlatta magát. A tudatosan búcsúalbumnak szánt Swansong meg is osztotta a rajongókat, minden korábbinál dallamosabb mivoltával. Talán akkor sokan gondolták, hogy jobb a csúcson abbahagyni.

Közel tíz év után újra összeálltak koncertezni, új albumrólhivatalosan szó sem volt, bár mindenki reménykedett. Ilyenkor rögtön felvetődik a hakni és a pénzéhség, mint szitokszavak. (Valljuk be, a korábban egymás után kiadott három válogatás lemez egy öt lemezes bandától erősítette ezt a gyanút) Az évek teltek, a banda koncertezett, a fesztiválokon gyakran headliner pozícióban, ami azt mutatta, hogy a brand még mindig értékes.

 

Amikor már mindenki belenyugodott a helyzetbe akkor robbant a bomba: jön az új Carcass! Professzionálisan felépített kiéheztetés volt, de a NuclearBlast istállóval a hátuk mögött nem is meglepő.

Engedtessék meg egy bekezdés az üzleti rész elemzésére. Kétség nem fért hozzá, hogy a nép viszi majd a lemezt, mint a cukrot és mégis mi történt? Miután az étvágygerjesztőnek kiadott Captive Bolt Pistol tisztázta, hogy itt mészárlás lesz, maga a kiadó feltette a teljes lemezt a Youtube-ra, megjelenés előtt!(azóta levették, de a gesztus megtörtént) Igen, ők tudták, hogy ha kiszolgálják azokat, akik szeretnék támogatni a zenekart, akkor nem kell kényszeríteni a vásárlásra. Csak meg kell adni nekik, amit szeretnének. Az album természetesen elérhető iTunes-on, aki viszont ragaszkodik a fizikai formátumhoz az is el van kényeztetve. Az kezd megszokottá válni, hogy az újabb anyagok is megjelennek „bakeliten” (igen, valójában vinyl, de itthon ez már csak bakelit marad), de hogy a különböző cd verziók mellett még kazettán is elérhető, az elég nagy beintés a trendeknek.

 

Carcass - Captive Bolt Pistol

 


 

A borító kifejező. Pedáns rendben orvosi szerszámok, hideg, csillogó makulátlan tisztaságú mind. Ezzel üzennek nekünk, nincs kímélet, fel leszünk aprítva. Maga a motívum ismerős, a Necroticism album cdje hasonló mintával bírt, nem véletlenül. A Necroticism – Heartwork páros közé igyekeztek pozícionálni az új irányt és dőreség is lett volna, ha nem ezt teszik.

 

Valószínűleg leragasztották a potmétereket a keverőn a 90-es években, mert a hangzás visszarepíti a hallgatót 20 évvel. Szerencsére nem csak a hangzás, hanem a hangulat is hasonló. Jeff Walker az egyik legfelismerhetőbb orgánummal rendelkezik a death metal színtéren. Nem a hagyományosnak mondható pincéből jövő halálhörgés mestere, de az a dühödt harsogás, amit ő tud az én fülemnek mindig kedves volt. A gitártémák már az első másodpercekben kiegyenesítik a kérdőjeleket. Semmi öncélú kísérletezgetés, vagy ripacskodás.  Remekül eltalált riffek, amelyek nem ötletszerűen jönnek egymás után, hanem szépen kidolgozva épülnek egymásra. Jeff hangja változatlan, ha nem jobb.

 

Az album egy hangulatos kis intróval indul, majd egy ennél alig hosszabb zúzás következik. A szöveg nem túl bonyolult, de tempós, harapós és még meglepő, hogy egy komplett nótányi témát bele tudtak zsúfolni ennyi időbe. Ezután kapunk egy kis heartwork-ös ízt a Cadaver Pouch Conveyor Systemmel és beáll a 4 perc körüli átlagos számhossz. Végig jellemző a tempóváltogatás, de nem matekmetálosan, csak ahogy a téma megkívánja, így nehéz kiválogatni a gyors, belassulós és középtempós számokat. A The Master Butcher's Apron-ban pl. annyi téma van, amiből egy fél lemezt össze lehetne rakni. Az egyik percben még derékból megy a headbang, utána nem sokkal valami szélvész gitárnyűvés következik. A The Granulating Dark Satanic Mills nagyon fogós dallamot visz végig, talán ez a legkevésbé durva szám az albumon. Majd vissza is zökkenünk a boncasztalok világába, de főleg a szövegvilággal és néhány nagyon odataposó témával, de a rafinált gitárfutamok itt is jelen vannak. Sőt az egész lemezen következetesen, minden számban. Ezeknél a részeknél volt olyan érzésem, hogy inkább a Heartwork-Swansong közé érkezett a végén a lemez. Nem mintha én ezt rossz eredménynek tartanám.

 

Carcass - Surgical Steel

 

 

A már mindenki által rongyosra „youtubeozott”Captive Bolt Pistol után a záró több mint 8! perces tétel igazi monumentális hangulattal indul. Talán egyedül itt volt egy kis hiányérzetem, valami igazán katartikusat vártam, de ez is „csak” egy jól sikerült szám lett.

Többszöri hallgatásra se tudnám megnevezni a kedvencet. Ez egy nagyon egységes, roppant jól összerakott, kiérlelt, sokszor hallgatható album, tele jó riffekkel és szólókkal. Mint album jól működik, nincs rajta gyenge pont. Nincs slágernek írt szerzemény, gyakorlatilag bármelyik lehetne. Néha talán még a Swansong könnyedebb vonalába is belekarmolnak, de az egész albumra jellemző, hogy a legkisebb erőlködés nélkül épülnek a témák. Folyamatosan az volt az érzésem, hogy remekül érezték magukat zenélés közben. Persze néhol rájátszottak kicsit a sebészeti vonalra. A szövegek elemzéséhez nem árt egy orvosi szótár és arra is kíváncsi lennék koncerten hányan követelik majd ordibálva a Noncomplianceto ASTM F899-12 Standard című nótát.

A véleményemmel nem akarok vitát gerjeszteni, mert a korábbi albumok jelentősége megkérdőjelezhetetlen, de én azt mondom, ez a legjobb Carcass lemez eddig!

 

10/10

 

vtb
 

Címkék: 
Carcass