Bejelentkezés

x
Search & Filters

Dallamos hard rock Svédországból - Eclipse: Momentum (2017) lemezkritika

A svéd dallamos hard rock ügyeletes kedvenceinek is meg kellett küzdeni a népszerűségért, a (csöppet sem érdemtelen) sikerért, a státusz-értékű Frontiers szerződésért. Ez azonban nem jelenti azt, hogy korábban gyöngén muzsikáltak volna. Korántsem! A 2014-ben remaszterelve kiadott 2008-as "Are You Ready To Rock" effelől minden kétséget eloszlatott. Mégis úgy tűnik – az ún. szakmai közmegegyezés is ez –, hogy a 2012-es "Bleed & Scream" jelentette számukra az igazi áttörést, akkor találták meg igazán a korábbinál kicsit keményebb, tuti hangzást. Erik Mårtensson vokális teljesítménye is erre az időszakra érett be.

Az "Armageddonize" (2015) ezek után logikus fejleménynek tűnt, most pedig egy új "Momentum"-mal leptek meg minket, ami természetesen annak rendje-módja szerint el is kapott bennünket. Igen, méghozzá azért, mert szédületes, fergeteges, magával ragadó album, a skandináv melodikus rock egyik csúcsteljesítménye. Egyedi? Egyedülálló? Korszakalkozó? Nem! De amint azt már számtalanszor kifejtettem, és Túrisas kolléga is meggyőzően elmagyarázta az "Are You Ready To Rock" megjelenése kapcsán írott eszmefuttatásában: ezek fontos és értékes tulajdonságok, de nem előföltételei sem a szerethetőségnek, sem a minőségi szórakoztatásnak, sem a sikernek, sem – horribile dictu! – a maradandóságnak.

 

 

Újra ki kell emeljem Erik Mårtensson tiszteletet parancsoló képességeit és bámulatos tehetségét: ennek a formációnak nem csak énekese, gitárosa, billentyűse, de producere, sőt hangmérnöke is. Így a minden korábbinál frissebb, bikább megszólalás is az ő érdeme: mind énekesként, mint a sound fő felelőseként. Külön dicséret illeti a "Black Rain" című nótáért, ami talán a banda eddigi legszikárabb szerzeménye. Jó néha kilépni ennek a skandináv pop-rock diszkónak könnyen egyhangúvá váló alapritmusából. A "The Downfall Of Eden" is üde színfolt a maga már-már Black Star Rideres, kelta hangulatával, amit a japán kiadás bónuszaként elsütött akusztikus változat csak fölerősít.

Persze igazságtalan lennék, ha nem említeném meg az együttes másik aduászát, Magnus Henriksson gitárost, aki úgy kíséretben, mint szólóban folyamatosan brillírozik. Itt is belead apait-anyait, ami kell is ahhoz, hogy ez a hard rock táncfesztivál ne váljon túl "züszivé", szirupos toborzójává a rock koncerteken alulreprezentált nőnemű hallgatóságnak. Ha találomra meglepnének egy Eclipse nótával, nem biztos, hogy meg tudnám mondani melyik albumon van, de itt az egyneműség, az egyenletes színvonal nem szitokszó, vagy lekicsinylő értékelés, hanem inkább promóciós ajánlat...

 

Az album dallistája:

 

01. Vertigo
02. Never Look Back
03. Killing Me
04. The Downfall of Eden
05. Hurt
06. Jaded
07. Born To Lead
08. For Better or for Worse
09. No Way Back
10. Night Comes Crawling
11. Black Rain

 

 

Tartuffe

Forrás: Dionysos Rising