Egy furcsa split, azaz megosztott lemez lesz a mostani recenzió tárgya, melyen két előadó művész, név szerint – a veszprémi illetőségű Nagaarum, illetve Illés András (ki egymagában alkotja a D.A.D.-t) mutatja be sajátos értelmezésben zenei elképzeléseit. A hazai underground körökben jártas emberek számára nem csenghet ismeretlenül a Nagaarum név, aki egyben a szintén veszprémi, pszichedelikus extrém metálban utazó GuilThee zenekar tagja is. Illés András munkásságával ez idáig még nem találkoztam, így hát, Nagaarumhoz hasonlóan (ahogy ezt a cd borítójából megtudtam) Ő is egymaga írta/szerkesztette és játszotta fel a részeit ehhez a közös anyaghoz.

A lemez első három dalát a Dreams After Death képviseli egészen a „Kollidum” című szerzeményig, ami egy közös zenei darab, de erről majd később. Lassú, málházós léptekkel indul meg a D.A.D. zenéje, atmoszférikus doom metálhoz közel álló hangulatokat megfestve. Néhol a My Dying Bride ugrott be, mint hatás, de közel sem annyira mélyen apokaliptikus, depresszív, mint a britek zenéje, a kísérletezős jellegen van inkább a nagyobb „nyomaték”.

A „Gate To The Unknown” hosszan elnyújtott, szinte drone-ba hajló gitár-morajlásai egyfajta furcsa transzba juttatják a hallgatót, miközben egy emelkedett hangulattal bíró szintetizátor téma visz egyre messzebb a kiindulási pontunktól. Nem a gyorsaságé a főszerep. Azért hozzáteszem, csak úgy, mint a Nagaarum, úgy a Dreams After Death zenéjének is szerves részét képzi az ambient és a drone stílus, tehát itt senki ne számítson szélvészgyors tempókra meg feszes tukatukára, mert inkább a merengésen - befelé figyelésen – meditáción van a fő hangsúly.

A fentebb említett „Kollidum” című szám egyik érdekessége, amellett, hogy zárja/nyitja a következő zenei szekciót (amit majd Nagaarum jegyez) ez egyfajta kollaborációs track, amelyben a két zenész által megírt ötletek olvadnak egybe egy furcsa történetté. Érdekes hangulata van.

Nagaarum az „Impakt” című dallal kezd, nem a tőle megszokott módon, viszont annál hatásosabban. Előtérben a teljes hangszerelés, dob-gitár-basszusgitár-ének, illetve szintetizátor összjátékára épülnek fel a nóták, melyek közé szépen integrálódnak a jellegzetes „nagaarumi” életérzést hordozó dallamok.

A lemez második szerkezeti részét teljes egészében Nagaruum dalai alkotják, ami érdekes az eddig általam hallott anyagai és e között, hogy itt sokkal kevesebb ambient-es merengés, filmzeneszerű zaj-szőnyeg van benne, több a „mozgás”, ha lehet ezt mondani. Gondolom szándékosan történt így minden, egy bizonyos zenei koncepció szerint és úgy, hogy kohézióban legyenek a lemez dalai egymással. Apropó zenei koncepció, a mű címe Gerard Peter Kuiper holland származású csillagász nevéhez fűződik, róla egy kisbolygók alkotta övet is elneveztek, az ún. „Kuiper-öv” -et, amely a Naprendszerünkben a Neptunuszon túl levő égitestek kozmikus gyűrűjének is mondható.

A kiadvány minimalista design-ja is ezt hivatott tükrözni, aminek nagyon örültem viszont, az egy kisebbfajta csillagászati „térkép” a belső borítóban. Kár, hogy ilyen kicsiny helyre kellett bepakolni ennyire sok és érdekes információt, szívesen elmerültem volna egy részletesebb és több oldalon szétterülő grafikon rendszernek, ami egyben „vizuális eleségként” szolgál a szemnek miközben a „Kuiper”-t hallgatjuk.

Maga a cd, kézzel számozott, 100 darab jelent meg belőle az orosz GSP-Music jóvoltából, beszerezhető a kiadó honlapjáról, illetve meghallgatható/letölthető a Nagaarum bandcamp oldaláról. Ambient és atmoszférikus doom metál rajongóknak ajánlott az anyag.

Lupus Canis