Nahát, egy újabb Pink Floyd tribute banda! Gondolhatná az egyszeri zenehallgató a zenekar neve hallatán. Persze nem ez a helyzet, ráadásul a zenekar már több mint egy évtizede létezett, mikor az említett zenei alapvetés kiadta hasonló című lemezét.

A zenekarnak ez idő alatt több anyaga is megjelent szerzői kiadásban, de ha jól vettem ki a részletekből csak ez érhető el fizikai formátumban is (vagy a többi elfogyott). Az első még magyar nyelvű volt, majd a másodiknál váltottak angolra. Az új anyag fő része angol, de három korábbi magyar nyelvű dal is helyet kapott a korongon. Nem vagyok anglomán, de szerintem az angol változatok jobban állnak ehhez a zenéhez.

Már az első anyagról is sütött, hogy mennyire tudták mit akarnak játszani. Semmi bizonytalankodás, meg útkeresés nem volt már akkor sem, csak a csiszoltság hiányzott még kis mértékben. Sajnálatos, hogy mindenféle külső körülmények akadályozták őket az alkotásban, mert egész biztos bennük maradt egy-két lemeznyi zene.

Az új anyag igencsak limitált példányszámban jelent meg, bevallottan a gyűjtőknek és promóciós célokra. Így nem is lenne ildomos a CD-R kivitelt számon kérni, főleg úgy hogy nagyon kis példányszámban jelent meg és amúgy egy nagyon tetszetős grafikájú digipackbe csomagolták.

A Sundered Time finoman szólva is hosszan érlelődött. Négy évig készültek a felvételek attól függően, hogy éppen ki tudta felvenni a saját részét az anyagból. De az állhatatosságnak meglett a jutalma egy remek anyag formájában.

Annak ellenére, hogy időben milyen szétszórtan lett rögzítve, sikerült nagyon egységesre keverni az anyagot. Minden a helyén van, jól kiegyensúlyozva. Én a dobból elviseltem volna egy mokkáskanálnyival többet, de ez már csak ízlés kérdése.

Rövidke, keleties hangulatú bevezető után az Every Drop of Blood in Me-vel kellemesen rázúdul az emberre a zúzás. Mint egy nyugodtabb típusú Nile. De alig telik el két perc és már egy zongora téma szól. Az egész dal tele van témaváltásokkal, de nem nyaktörő módon. Szépen át van vezetve egyik a másikba. Nincs az az érzése az embernek, hogy kitaláltak egy csomó témát, de egyiket se akarták kiszelektálni ezért véletlenszerűen egymás után pakolták őket.

Sass Márton hangja nekem nagyon fekszik. Mély, horzsolós, de jól artikulált. És ami fontos, nem kell szurkolnom közben, nehogy elfogyjon a levegője.

A What We Deserve is dúskál az apró kis díszítésekben, de közben komótosan maga alá temet a súlyossága. A gitárszólók ennek ellenpontozásaként progresszív könnyedségűek. A Midwife of New Hope pedig szinte már smooth jazzbe hajlik, persze aztán jön egy blastbeat, hogy tudjuk miről is van szó.

Az instrumentális End of All Days a 90-es évek prog-death bandáira emlékeztet. Majd a következő két dal hasonlóan építkezik. Van egy kellemes, dallamos gitártéma, ami váltogatva átmegy a zúzásba vagy valami pöpec gitár, vagy basszusszólóba.

A szövegek végig amolyan „elmélkedősek”, semmi vérontás, meg hasonlók.

A három magyar nyelvű dal még 2006-ból maradt ránk. Ezek a szerzemények zárják a lemezt mintegy bónuszként. A dalszerkezetek hasonlóan változatosak, de sötétebb hangulatúak. Illetve női vokált is kapunk. Érdekesnek érdekes, de nekem jobban tetszettek az új szerzemények.

A kiadvány mindenképp jelképe lehet az állhatatosságnak. Annak, hogy elkészüljön egyszerűen az volt a célja, hogy kész legyen. A cél maga az út. Ez így szép, de egyben szomorú, hogy egy ilyen többre hivatott zenekarnak a hattyúdalát hallottam, ugyanis ezzel a kiadvánnyal le is zárták a zenekar történelmét.

Az album dallistája:

1. Every Drop of Blood in Me
2. What We Deserve
3. Midwife of New Hope
4. End of all Days
5. Ordinary Day
6. Awakening
7. Civilizáció halála
8. Isten fia
9. Mélybarna avarból

vtb