„Egy zenekar akkor működik, ha mindenki egy irányban húz és megtalálja a szerepét” – interjú Mentes Norberttel
Mentes Norbert neve olyan zenekarokból lehet ismerős, mint a Moby Dick, a Hungarica és a Brazzil, nemrég pedig könyvet is írt, amelyben sok vele kapcsolatos kulisszatitokba beavatja az olvasókat. Norbi a beszélgetésünk során szívesen mesélt az írásról, a zenekarairól, a jövőbeli terveiről és saját kezűleg felépített otthonáról is.
Rockbook: Tavaly jelent meg a "Na, mi van? 40 év Moby Dick" című önéletrajzi könyved. Mi vett rá, hogy megírd?
Mentes Norbert: 2018–ban rendeztük meg a „Mentes 50 – Körhinta 25” című koncertet most, 2022-ben 54 éves leszek. Úgyis fogalmazhatok, már „megettem a kenyerem javát” úgy érzem, ennyi idősen van mire visszatekinteni. Tavaly, 2021-ben negyven éve annak, hogy megalapítottuk a Moby Dicket. Szerettem volna az évfordulóra megjelentetni ezt a könyvet.
Rockbook: Mitől különleges az életrajzi könyved?
M.N.: Ezt nehéz belülről látnom, de nagyon jól eső érzés a sok pozitív üzenet, amit kapok, az, hogy érdekli az embereket, leköti azokat, akik el kezdik olvasni, és vannak olyanok, akik egy délután el is olvasták a könyvet… 
Itt vagy egy külsős vélemény, a Rockinform írása:
„Mentes Norbert igen jól ír. Van stílusa, mondanivalója, arányérzéke. Önéletrajzi könyve képes végig fenntartani az érdeklődést. A „Na, mi van? – 40 év Moby Dick” egy rendkívül jól szerkesztett kötet, melyet a mai felgyorsult világra optimalizált, ideális fejezethosszúságok és a jó érzékkel adagolt, ügyes sorrendben elővezetett, vissza-visszatérő altémaválasztások jellemeznek. A jó értelemben vett ponyva jelleg végigköveti az egész írásművet, így egy rövidebb időre –buszon, vécén, váróteremben- fellapozva, találomra beleolvasva is teljes élményt ad az összesen 136 rövid fejezet bármelyike. Persze a kerek egészet az eredeti sorrendben való végigolvasás jelenti. Amit akár érdemes kétszer is megtenni, ugyanis a könyv elindul valahonnét, magabiztosan tart egy bizonyos irányba és meg is érkezik a végére. Az öltözői jelenet, mint a visszaemlékezés keret-sztorija pedig egyenesen zseniális. De nem kívánom lelőni a poént…”
Rockbook: Megosztanál velünk egy olyan érdekességet, ami a könyvben szerepel, de nem feltétlen tudhatnak róla azok, akik még nem olvasták?
A szüleinktől maximális segítséget kaptunk, anyagilag és lelkileg is támogattak minket – ezért nem is értem azt a szöveget, ami egy internetes oldalon jelent meg, aminek az írója szerint Smici állítólag azt mondta: addig megy a banda, amíg lopkodhatunk a muter bukszájából. Kizárt, hogy ilyet mondott volna, akár viccből is. Az viszont igaz, hogy ez a „támogassuk a zenekart” dolog minden esetben, nem mindegyikünk részéről volt patyolatfehér...
Olvastam Johnny Rotten könyvét, amiben leírta, milyen szennyes kis húzásokkal tartották életben a bandát, amíg fel nem karolták őket a menedzserek. Ismertem egy nagyjából korombeli srácot, akinek úgy harminc éves kora táján, a ’90-es évek közepén volt egy komoly könyvkiadója, Pesten. Elképesztő tervei voltak, ezeket meg is valósította, és rendesen fizette az embereket, a fordítókat, az írókat, a grafikusokat, meg mindenkit, aki a könyvcsináláshoz kell. Viszont a pénzek, mint egyszer elmesélte nekem, nem mindig folytak be időben a könyvterjesztőktől, az árusoktól, akikből akkoriban még rengeteg volt, az utcán alig lehetett lépni tőlük. Ez a srác mesélte, volt olyan, hogy tudta, hétfőn ki kell fizetnie a nyomdát, az embereinek is kell adnia valamit, de leghamarabb csütörtökön kap nagyobb összeget. Fogta hát magát, előző hét pénteken bevágta magát a kocsiba, kiautózott Hollandiába, megvette azt, ami ott legális, itt kevésbé, hazajött, vasárnap eladta az egészet, a pénzből hétfőn kifizetett mindenkit. Nos… A Moby Dickbe tényleg minden pénzt beleöltünk, amivel akkor rendelkeztünk, de egyikünk sem tudott annyit a közösbe dobni, mint Gábor. Márpedig ő mindig betett, akkor is, amikor nekünk éppen nem volt mit.
A Moby Dickbe tényleg minden pénzt beleöltünk, amivel akkor rendelkeztünk, de egyikünk sem tudott annyit a közösbe dobni, mint Gábor. Márpedig ő mindig betett, akkor is, amikor nekünk éppen nem volt mit. Beszéltük is Smicivel egymás közt, milyen rendes a Gábor, hogy vesz egy Volskwagen mikrobuszt, hozza a technikát. Mi akkoriban, itt a nyugati országrészben nem háromévente mehettünk ki nyugatra, hanem, ha volt ilyen schillinges valutaszámlánk, akkor sűrűbben is. Ebből a tekintetből nekünk is, meg például a Lordnak is nagy előnyt jelentett, hogy itt éltünk, közel az osztrák határhoz: könnyebben kijárogathattunk Ausztriába. Elképzelni sem tudtuk, hogyan csinálja. Varázsol? Otthon nyomtatja a bankókat? Hogyan? Aztán évekkel később kiderült, elég furán. Gábor összejött a nővéremmel, aki idősebb volt ugyan tőle, de egy rossz házasságban szenvedett éppen. A nővéremnek megtetszett a srác... Ez a titkos kapcsolat később odáig fejlődött, hogy amikor lehetett, összeházasodtak. Na… A nővérem mesélte el egyszer, hogy a Gábor bevallotta neki, hogy valamikor régen, amikor még kiskorú volt, elkapták valami miatt a rendőrök Németországban, de a szülei érte mentek, és valahogy elintézték, hogy ne legyen komolyabb dolog ebből.
Nem, ő nem „árut” akart hozni, de mint utólag kiderült: a húzások, amikből pénzt szerzett, eléggé… szennyesek voltak. Mint Johnny Rottené. Például. Vagy mint Lemmy-é, a Motörheadből. Vagy mint Slashé a Guns’N’Roses-ból. Ezt a mai napig nem tudom hova tenni magamban. Egyrészt tisztelem az olyan embereket, akik mindent és bármit beáldoznak, bevállalnak egy ügyért – történetesen egy zenekarért –, és az is ott van, ugye, hogy „a cél szentesíti az eszközt”, viszont viszolygok a bűntől. Mindegy, ez is rég volt már, és szó szerint egy másik világban történt. Mind mások lettünk azóta.
Rockbook: Lesz folytatása az írásnak?
M.N.: Nagyon jók a visszajelzések arról, hogy tetszik az embereknek és ha az eladási adatok is ezt alátámasztják, akkor várhatóan lesz folytatás, bővített kiadás, ami kimaradt az első szériából és ami azóta történt, benne lesz.
Rockbook: Miért nem vagy többé a Moby Dick tagja?
M.N.: Ez is megtalálható a könyvben…
Rockbook: Mennyiben más a Hungarica? Mi a zenekar üzenete?
M.N.: Én és Sziva Balázs énekes a zenei világnak a két, egymástól jelentősen eltérő, de végül is azonos gyökerekkel rendelkező tájáról indultunk és a Hungarica gerincét alkotjuk – de kizárólag zenei értelemben, ugyanis a nagy „trió” harmadik tagja a művészetek világának egy egészen más tájáról jött. Ő Pusztai Zoltán, korunk utolsó költőlegendája, aki az dalszövegekért felelős. Ami fontos és ettől hiteles, hogy Sziva Balázzsal egy hullámhosszon rezegnek gondolatiságban. A jelenlegi felállásban kihagyhatatlan szerepe van Kiss Dániel dobos barátomnak és a legendás basszusgitárosnak, Vörös Gábornak, akik a ritmusszekciót alkotják. Jó érzés, hogy élvezzük az együtt zenélést és szeretet van közöttünk, mind a magánéletben mind a színpadon. Ez egy nagyon jó fúzió együtt és ettől egyedi és izgalmas zeneileg a Hungarica.
Rockbook: Március 14-én a Barba Negrában koncerteztek a Romer és Waszlavik Gazember László társaságában. Hogy jött a képbe Waszlavik? Milyen programmal álltok elő azon az estén?
M.N.: A Nemzeti Dal ünnepe rendezvény Sziva Balázs kezdeményezése indult el és már több éves hagyománya és sikere van, a pandémia miatt elmaradt az elmúlt 2 évben. Most bizakodva várjuk a visszatérést és várunk minden érdeklődőt szeretettel. A Hungaricával az első 4 lemez dalaiból és a 2 éve klasszikus felállásban újra együtt játszó zenekar új szerzeményeiből rakjuk össze a műsorunkat. Waszlavikkal már az 1980-as évek elején is együtt játszottunk Beatrice számokat. Gondolatisága is közel van a rendezvény üzenetéhez és idén lesz 70 éves. Facebook esemény itt!
Rockbook: Mi van előbb: a csapat vagy az egyén fejlődése?
M.N.: Én mindig a csapatjáték híve voltam, egy zenekar akkor működik, ha mindenki egy irányban húz és megtalálja a szerepét. Ha minden tag segíti a banda útját.
Rockbook: A Hungaricánál tudsz fejlődni? Egyáltalán, ennyi év zenéléssel lehet még fejlődni?
M.N.: Minél több stílusban, minél több zenésszel játszom, annál többet fejlődőm.
Rockbook: Hogyan érintett a zenei leállás? Mivel töltötted a „felszabadult” idődet?
M.N.: Sajnos, mint sok zenész számára, nekem is kiüresedett a Rock and Roll, de egy alkotó embernek mindig van feladata, ami leköti az idejét.
Rockbook: Honnan jött az ötlet, hogy gitárórákat adj? Mi a véleményed a tanítványaidról? Vannak tehetségek köztük?
M.N.: Több szabadidőm lett és egyben fejlesztem is magam ezzel, hiszen „kénytelen vagyok” az órákra készülni, gyakorolni a srácokkal, így nem lustulok el. Jó érzés, ha valakin látom, hogy szorgalmas és fejlődik. Van tizenéves és 50 éves tanítványom, aki lelkes és egyben tehetséges is.
Jó érzés, ha valakin látom, hogy szorgalmas és fejlődik. Van tizenéves és 50 éves tanítványom, aki lelkes és egyben tehetséges is.Rockbook: Megjelent egy önéletrajzi könyved, játszottál a Moby Dick és a Brazzil zenekarokban, játszol a Hungaricában, kiadtál egy közös albumot Renato Pavesivel. Remek gitáros vagy, szólólemezben gondolkodtál már?
M.N.: Ezen még nem gondolkodtam el, de mint korábban már említettem, én amúgy is jobban szeretek csapatjátékos lenni.
Rockbook: Mikor kapnak a rajongók egy új lemezt? Esetleg egy új dalt bármelyik formációdtól?
M.N.: Jelenleg új Hungarica dalokon dolgozunk, és nagyon élvezzük a folyamatát. Pusztai Zoltán sajnos tavaly ősszel stroke-t kapott, szerencsére már jobban van. Ő mindig előre dolgozik és „látja előre” a történéseket a világban. Rengeteg remek szöveget írt most is a betegsége előtt. Ez a lemez, ami készülőben van, érte is szólni fog…
Rockbook: Ahogy ránéztem a Facebook oldaladra, láttam, hogy tavaly új házat építettél, méghozzá egy gyönyörű rönkházat. Miért döntöttél mellette? Miért ajánlanád másoknak is?
M.N.: Mindig is álmom volt egy „meseház” és most volt lehetőségem rá, hogy ez teljesüljön. Csodálatos érzés benne lakni, a „természetben” érzem magam, nincs lefojtva szigetelőanyagokkal. Nyáron hűvös van a házban télen pedig tartja a meleget.
Édesapjával, aki az első gitárt a kezébe adta
Rockbook: Mennyi időt vett igénybe a ház építése az alapoktól a beköltözésig? Hogy zajlottak a folyamatok?
M.N.: Tavaly márciusban a korábban elkészült alapra 5 nap alatt lettek felépítve a falak, utána a tetőszerkezet cserepezéssel bádogozás egy hónap. A belső munka és a gépészet egy picit több volt, de augusztusban már itt laktam.
Rockbook: Volt már házatvató?
M.N.: A szűk családi körben igen, de az igazi házavató még hátra van.
Rockbook: Elkerülhetetlen kérdés – már csak a rajongóid miatt is -, mik a terveid 2022-re?
M.N.: Egy új Hungarica album már biztosnak látszik és bízom benne jönnek az élő koncertek is.
Mentes Norbert 'Na, mi van? - 40 év Moby Dick' című könyve ide kattintva megvásárolható.
BP
Fotók: Zenefestő, Mentes Norbert (Facebook)
Támogatónk a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Program.
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
