A rajongóknak jó hírrel szolgálhatok: nagy valószínűséggel nem fognak csalódni a 2015-ös Ektomorf lemezben. Ha azt vártad, hogy vállalhatatlanul el fogják cseszni ezt a korongot, akkor lehet most el kell szomorítsalak. Azért ha lehet, itt még ne hagyjátok abba az olvasást, 2-3 sornál több gondolatom is van.

A mezőkovácsházi zenekar háttértörténetét szerintem nem kell ismertetni külön, aki pedig jobban belemerülne, azoknak ajánlom Zotya könyvét. A 2015-ös évben is kaptunk új lemezt a srácoktól, az Aggressor formájában. Ami mindjárt keresztülvágtat az ember szemein keresztül az agyához, az a borító. Hogy teszik-e, az egyéni ízlés kérdése, viszont kellőképpen figyelemfelkeltő, azonnal felismerhető, még ha messziről is látja az ember, vagy kicsiben. Miután a szemünk kigyönyörködte magát, dolgoztassuk most meg a füleinket is.

A hangzásért (mily meglepő) most is Tue Madsen felelt, szóval kapjuk szépen a papírformát ezen a téren. Ami újdonság, azok a jó előre beharangozott új, 8 húros gitárok. Nos, én ezen a ponton egy nagyon picit csalódtam. Mármint olyan téren, hogy valóban mélyebb lett a hangzás, illetve a 8 húros valóban sokkalta masszívabban képes visszaadni ezeket a mélyeket, viszont én mélyebbre számítottam. Olyas valamira, mint amit újabban csinál a Fear Factory néhány dalban (pl. Soul Hacker), és valami ilyesmire számítottam én is. Érdekes új színt vinne az Ektomorf hangzásába az az alsó F#, na de ennyi elég is lesz szerintem a szőrszálhasogatásból.

A dalokban röviden fogalmazva: benne van a groove. Én is csak azt mondhatom, mint előttem sokan, hogy a lemez mintha egy továbbgondolt „Instinct” és az „Outcast” szerelemgyermeke lenne. Néhol nekem pl. kimondottan megidézte a kora 2000-es évek Soulfly-ját (főleg a Move On). Az intro után az első dal az I, tipikus Ekto nóta, mintegy kellemesen megágyaz a címadó dal tempózásának, hogy aztán a Holocaust kicsit visszább vegye a tempót, majd kapjuk a már említett, Soulfly-osan groove-os, kellemesen ugrálós Move On-t. A Cannibal Corpse frontember George Fisher közreműködésével készült Evil By Nature kétségtelenül a lemez legjobb dala, és egyben csúcspontja is.

Ettől a ponttól kissé visszább vesz a tempóból az Aggressor, és ugyan kapunk jó ötleteket, pédául az Emotionless World dallamos refrénje, illetve kicsit a Korn-ra emlékeztető húzása, valamint a Damned Nation is roppant jó kísérője lehet egy teadélutánnak. Mondjuk a csészék meg az asztal a falhoz lesznek vágva, hogy legyen hely mosholni. Az utolsó előtti dal, a You're Not for Me szeletelése kicsit a Don Gatto-t idézi, persze a záróakkordokat leszámítva, ami szépen vezeti fel a záró tételt, az akusztikus Memento-t.

Összességében tehát elmondható, hogy aki eddig is Ektomorf rajongó volt, annak valószínűleg be fog találni a lemez. Nekem kicsit emésztősebb volt, többször meg kellett hallgatnom, nem talált be azonnal. Ez másokat persze elriaszthat, de lehet csak az én készülékemben van a hiba… Mindenesetre tegyetek vele egy próbát, viszont aki csak most ismerkedik a zenekarral, az pörgesse át előbb a Destroy – Instinct – Outcast hármast, mielőtt nekiállna az Aggressor-nak.

Az Ektomorf 'Aggressor' dallistája:

01. Intro
02. I
03. Aggressor
04. Holocaust
05. Move On
06. Evil By Nature (feat. George "Corpsegrinder" Fisher - Cannibal Corpse)
07. You Can't Get More
08. Emotionless World
09. Eastside
10. Scars
11. Damned Nation
12. You Lost
13. You're Not For Me
14. Memento

Ozzi