„Értekezés az emberi lét törékenységéről” - Adolphobitch: Broken Wings lemezkritika
Az eddigiektől kicsit eltérő vizekre evezünk. Biztos vagyok benne, hogy sok olvasónktól oly rettentő távol állnak bizonyos underground stílusok, úgymint a kísérleti elektronika, a rettenetes HNW, a sötétlő ambient drone vagy az acid doom jazz, mint ide a Szevernaja Zemlja. Nyilván ki mit szeret, illetve mennyire szereti forrón enni a kását, ha zenei extrémitásokról esik szó. Táguló spektrumunk határmezsgyéin néha azért igen izgalmas formációkat fedezhet fel az ember.
A totális ismeretlenség homályába burkolózó Adolphobitch projekt - pontosabban szónikus csapásmérő eszköz - debüt albumát tartom a kezemben, mely a műfaji követelményeknek megfelelő, tetszetős kollázs-designnal ellátott digipakba van csomagolva. 5 brutális, kevésbé sűrű szövésű HN/PE azaz „harsh noise / power electronics” - szerzemény található a lemezen, melyekre logikusan felépített strukturáltság a jellemző. Laikusok számára talán kontrollált, indusztriális-ipari zajként tudnám a legegyszerűbben definiálni az AB zenéjét, akik előtt pedig ez nem ismeretlen territórium, azok úgyis tudni fogják, hogy mitől tud szép s élvezetes lenni a durván széttorzított, több rétegben egymásba ívelő, irányított hanghullám. Mondjuk a mi esetünkben, elsőre hang-orkánra emlékeztet, ami folyamatosan változtatja a formáját: néhol karakteres ambient, majd némi billentyűs elemekkel bővül, néhol pedig tradicionális PE-üvöltözős részek vannak benne. Olykor átmegy színtiszta harsh noise-ba vagy Merzbow-féle formai statikusságot sugároz. Nos, ennél azért sokkal többről van szó - a kulcs pedig a kompozícióban van. Megítélésem szerint koncepcionális; intenzív hang-installációkon keresztül tudjuk egy ember, szenvedéssel és fájdalommal teli útját (Tachycardia, Falling Down, Tears) a transzformáción, tudatmódosuláson át (Broken Wings) nyomom követni, a valami furcsa, megmagyarázhatatlan ismeretlenig (Hypnos) eljutva, ha figyelmesen végighallgatjuk ezt a közel 50 percet. Inkább düh, félelem és kétségbeesettség itatja át a dalok nagy részét (az V. kissé kilóg, de szándékosan) a műfajra jellemző agressziónak, radikális megoldásoknak szinte nyoma sincs.
Analógia szempontjából a Pharmakon bizonyos pillanatai jutottak eszembe, például a Bestial Burden album, ami Margaret Chardiet műtét utáni megélt pszichotikus élményeit hivatott feldolgozni, a megváltozott test/tudat tükrében. Csak az alkotó tudhatja igazán, hogy mi zajlódott le benne, kritikánk tárgya létrehozása közben, de valahol nagyon átjön a hangulat: az utolsó trackben megjelenő érzelmek iszonyatos erővel telepednek a hallgatóra. Ez amúgy a kedvencem a lemezről, zseniális dal, változatos ambient-drone merengés, ami egy melankolikus zongora-loopra épül, és amit különböző, kétségbeejtően fura effektek, zörejek egészítenek ki. A kezdeti elektrosokk (I.-IV.) után igazi felüdülést jelent a (kruciális jelentőséggel bíró) záró opus, mégis marad utána valami, amit nem tudok és nem is akarok nagyon megmagyarázni. Üresség? Vagy megnyugvás? Hogy milyen törékeny az emberi lét? Hogy valójában mindannyian gyarlók vagyunk? Talán. Legyen annyi, (ha megoldható) hogy érdemes a legelső „ismerkedésnél” a külvilágot kizárni, hogy csak a zene kerüljön előtérbe. Hagyni kell, hogy vigyen. Fura, amit mondok, de van valami sajátosan intim, bensőséges atmoszférája a korongnak, ami semmi máshoz nem hasonlítható.
Ami még nagyon tetszik, a kiváló kísérleti megvalósítások mellett, az a hangzás. Tömör, tiszta és egységes, nem az a rideg, digitális, élettelen sound. Nem tudom, hogyan lett rögzítve, de sokrétegű a hangkép, remek illesztési pontokkal, ehhez hasonlót Ben Frost illetve a Haxan Cloak albumokon hallottam. Érződik, hogy foglakoztak az anyaggal a keverésnél és a felvételnél is.
Minden elismerésem az alkotónak, rég hallottam ennyire felkavaró, mély és elgondolkodtató lemezt. Várom a folytatást!
Az osztrák székhelyű TORMent. kiadó oldaláról tudjátok beszerezni.
Dallista:
I. Tachycardia
II. Falling Down
III. Tears
IV. Broken Wings
V. Hypnos
Elérhetőségek: Adolphobitch Facebook, TORMent. Facebook
Lupus Canis