A Deftones egy igazi alapbanda. A Korn mellett ők voltak a késő '90-es/kora 2000-es évek legmeghatározóbb, stílusteremtő zenekara, akik azután is képesek voltak a felszínen maradni, hogy a metál egy újabb generációja lépett előre a rivaldafénybe.

Annak idején, tizenéves fejjel találkoztam velük először, és szinte azonnal a hatásuk alá kerültem. Egy borzasztó egyedi, semmihez sem hasonlítható atmoszférát képesek teremteni az amúgy egyszerű dalok, kombinálva Chino Moreno velőtrázó sikolyaival. Szó szerint a szőr felállt akkor a hátamon (hát még a szomszédékén).

Nemrég, április 8-án jelent meg jelen írásom tárgya, a legfrissebb Deftones album, a „Gore”. Van az a közhely, hogy a srácok nem tudnak rossz lemezt csinálni, ami ezúttal is beigazolódott. Emberek, ez nem metállemez, hanem dimenziókapu! Borzasztó szállósra sikeredett, érezhetően egy bizonyos hangulatot akartak közvetíteni felénk a srácok, és ez maradéktalanul sikerült is nekik.

Moreno egy állat. A szakma egyik legmeghatározóbb torkával bír, és így a sokadik Deftones korong után is még mindig kiráz a hangjától a hideg, nehéz róla nem szuperlatívuszokban beszélni. Stephen Carpenter változatlanul jól teljesít gitáron, van itt 8 húrostól kezdve sok minden, de talán most érzem először egy kicsit fantáziátlannak a játékát. Rendben van, de kevés az igazán karakteres gitárriff a lemezen. Inkább csak szépen kiegészíti a többi hangszert, biztos alapot adva az éneknek, na meg magának a fílingnek.

Zúzósabb, pörgősebb tétel nem sok akad a „Gore”-on („Doomed User” és a címadó), szinte végig a szállósabb témák dominálnak. Azok közt is kiemelkedő a nyitó „Prayers/Triangles”, az album közepetáján felcsendülő „Hearts/Wires”, valamint kicsit mozgalmasabb, de még mindig inkább atmoszférikus hangulatú „Rubicon”. Jut eszembe, az utolsó előtti dalban („Phantom Bride”) mlg gitárszóló is van, ami szokatlan a srácoktól, de annál kellemesebb meglepetés! Egy kellemes hangulat (már amennyire beszélhetünk ilyesmiről a Deftones esetében) járja át elejétől végéig a korongot, melyet csak éppen annyira tör meg a fentebb említett két kicsit zúzósabb dal, hogy ne akarjunk teljesen a földtől elszakadva lebegni.

Összességében megint kaptunk egy remek hallgatnivalót a Deftones-tól, ami hozza a zenekarra oly jellemző hangulatot, aki viszont a zúzósabb irányvonalukat szerette, annak talán nem lesz első hallgatásra instant kedvenc (nekem is le kellett pár kört futnom vele). Fanoknak kötelező, a csapattal most ismerkedők is tehetnek vele nyugodtan egy próbát, bár kezdeni talán még mindig valamely régebbi kiadványukat javasolnám.

Értékelés: 4 és fél csillag, de elképzelhető, ha még párszor lemegy az album, megkapja azt a hiányzó felet is.

A "Gore" album dallistája:

01. Prayers/Triangles
02. Acid Hologram
03. Doomed User
04. Geometric Headdress
05. Hearts and Wires
06. Pittura Infamante
07. Xenon
08. (L)MIRL
09. Gore
10. Phantom Bride
11. Rubicon

Az album megvásárolható a Magneoton webáruházában. Klikk ide!


Ozzi