„Ezek azok az emberi drámák, amelyek érdemesek arra, hogy foglalkozzunk velük” – Neverfell interjú
Augusztus végén jelent meg a Neverfell bemutatkozó EP-je, a The Pendulum Monument, amelyen kifejezetten komoly problémákat dolgoz fel a zenekar. A banda tagjaival a 4+1 dalos anyag mellett beszélgettünk a kezdetekről, a klipforgatáson szerzett élményekről, az együttműködésekről és a további terveikről is.
Rockbook: 2021-ben alakult a zenekar, szinte a pandémia kellős közepén. Milyen indíttatásból és célokkal álltatok össze?
Martina: Világuralom!
Norbi: A zenekar alakulását onnan tartjuk számon, amikor Tomi csatlakozott hozzánk 2021-ben és így lettünk teljesek a jelenlegi felállással. Nem volt konkrét elképzelés, persze azon felül, hogy eszeveszettül híres rocksztárok szeretnénk lenni, adott volt egy jó csapat, akikkel jó volt együtt zenélni és lenni is. Megtaláltuk a közös hangot, nem csak, mint zenészek, hanem mint társaság és barátok is. Mindannyian hasonló korban járunk, hasonló elképzelésekkel.
Rockbook: Mutassátok be kérlek a zenekar tagjait!
Marci: Frontemberünk, Mikula Tamás, aki kifejezetten kreatív vokáljaival és szövegeivel, illetve szervezőképességével járul hozzá a munkánkhoz. Aztán Berencsi Zsolttal folytatnám, aki eszméletlen ütemben ontja magából a dalötleteket és pörgeti ezzel a munkánkat. Következőleg Várszegi Martinát mutatnám be, aki a világ legjobb basszerosa a szememben és őrület, hogy milyen bassline-okat ír, és akkor a szövegeiről még nem is beszéltem. A gitárszólók királya jön a sorban, László Norbert, aki szintén bőségesen kiveszi a részét a dalírási folyamatból és mindig hozza a hangulatot a próbákra. Végül, de nem utolsó sorban pedig én következem, a ritmusszekció másik tagja, Bénik Marcell, a breakdown-függő dobos, aki nem csak magát nem kíméli, amikor játszik, de utána a többieket sem a dadjoke-jaival, amiket be kéne tiltani valószínűleg. Így alkotjuk öten a Neverfell zenekart.
Rockbook: Mit jelent számotokra a Neverfell név?
Tamás: Neverfell egy brit szerző regényének a főhőse, egy olyan meseszerű világban él, melynek lakói nem fejezhetik ki, nem is tudják kifejezni az érzéseiket, ellentétben a címszereplővel.
Norbi: Mindenkinek megtetszett ez a sztori és így lett a név, párhuzamot vonva azzal, hogy a zenén keresztül szeretnénk közvetíteni a Világ felé.
Marci: Ha magára a bandára gondolok, mivel évek óta együtt vagyunk már, és sok nehéz helyzetben voltunk egymás mellett, szinte második családomként tekintek rájuk, örülök, hogy velük zenélhetek.
Rockbook: Az önpusztító életmóddal és egyéb komoly témákkal foglalkoztok a dalaitokban. Honnan merítetek ihletet ezekhez?
Norbi: A tragédia a művészetek melegágya. Ezek nem olyan elrugaszkodott témák, ha kicsit kitekintünk a buborékból, amiben élünk, egyből találunk olyan embereket, akik problémái számunkra felfoghatatlanok, nekik pedig abból áll minden napjuk.
Tamás: Az emberek ezen drámái azok, amelyeknek tétje és súlya is van, érdemesek arra, hogy foglalkozzunk velük, mert tanulságot és katarzist hordoznak, de közben sok rétegük is van. Pl. az önpusztítást a klipben is több dologgal próbáltuk szimbolizálni, mert nemcsak a drog vagy az alkohol alkalmas erre, hanem számos nagyon hatékony eszköz és módszer van arra, hogy valaki szisztematikusan rontsa a saját sorsát, hogy szabotálja a saját életét, és ha ebbe egyszer belekezd, a fonalak úgy összekuszálódhatnak, hogy már nagyon nehéz őket kibogozni.
Martina: Azért írok szövegeket, hogy kiadjam magamból a negatív érzéseimet, ettől lesznek olyan sötét hangvételűek. Miután elkészült az első két szövegem (az Impatient és a Count to Ten), koncepcióba akartuk őket foglalni, és ezt a történetet Tomi hozta létre, sci-fi regényekből is inspirálódva. Ezután a másik kettőhöz már a fantáziámat használtam, de pl. a The Monument írásakor másnapos voltam, és körülbelül az FTW születésekor jöttem rá a stresszevés függőségemre is. Ezek persze eltörpülnek a problémák mellett, amikről a dalok szólnak.
Rockbook: Kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy angol szövegeitek lesznek? A későbbiekben sem terveztek magyar dalokat?
Martina: Nem, sőt volt próbálkozásunk magyar nyelven a kezdetekkor. Elmentünk nyaralni a Balatonra, de nem mentünk a strandra, mert a klíma jobban esett, ezért a szálláson közös szövegírásba fogtunk. Valamiért az összes sor végi szóra csak hülyeségek rímeltek, és szenvedtünk vele, hogy ne legyen bugyuta a végeredmény, végül 5 óra alatt megszületett, Könnyek címmel. Valószínűleg ez a dal sosem fog megjelenni, ezután egy időre elengedtük a magyar nyelvű alkotást, mert nagyon nehéz jól csinálni. De bevallom, hogy most is keményen gyakoroljuk! Nekem is vannak még magyar kezdeményeim és mind nyitottak vagyunk arra, hogy talán a nem is olyan távoli jövőben megjelenhessen magyarul valamelyik dalunk.
Rockbook: Hogy zajlik az alkotás nálatok? Van fő dalszerző vagy mindenki kiveszi a részét a munkából?
Zsolti: Főként az én fejemből pattannak ki a dal alapjainak ötletei és később akár közösen, akár még magamban írom úgymond „véglegesre” a dalokat, mielőtt eljutna a producerünkig. Maga a dalszerzés többféleképpen szokott kezdődni nálam. Van, hogy csak beugrik egy dallam vagy riff ötlet és azt feldúdolom a magam otromba módján egy hangjegyzetbe a telefonomra, de van, hogy csak leülök a gép elé és vagy egy érdekes szintiből vagy egy random gitározásból született ötlet fogja elindítani az írás folyamatát. Sajnos rengeteg dalkezdemény jut a fiók aljára, de ezek előbb vagy utóbb mindig előkerülnek, vagy az eredeti formájukban, vagy akár egy teljesen új megvilágításban újra írva.
Tamás: Zsolti nagyon jó dallamvilággal rendelkezik, ezt onnan is tudom, hogy amikor a véglegeshez közeli alapokra énekdallamokat próbálok farigcsálni, akkor olykor szinte maguktól jönnek a dallamok. Néha azért megizzaszt az agyafúrtabb, többszólamú részekkel, amelyek már elsőre is sok dallammal vannak telítve. 
Rockbook: Május végén jelent meg a The Monument klipje. Hol, hogyan és kik közreműködésével zajlott a forgatás? Várható még videó valamelyik dalhoz?
Norbi: Az Installáció Fotóstúdióban béreltünk ki egy termet. Ez volt az első ilyen, amit csináltunk, és sokat tanultunk belőle. Nem fért bele minden az időbe, amit szerettünk volna és a cola, banán és kávé kombó nem egy szerencsés választás egy egész napos forgatásra. Ennek ellenére imádjuk a klipet, mely Bikali Sándor, Réthelyi Botond és Mirtse Kori keze munkáját dicséri.
Tamás: A közeljövő víziói között szerepel egy live session videó az EP egyik dalára forgatva.
Rockbook: Az FTW című dalban a Tiansen énekesnője, Radó Éden működik közre, aki producerként is dolgozott veletek. Hogy kezdődött a közös munka?
Tamás: A többiek unszolására szegődtem el Édenhez, mint énektanítvány és a dalok véglegesítésében is részt vett onnantól, mint producer. Egy alkalommal, amikor az FTW-n dolgoztunk és meghallottam a dal egyes részeit az ő interpretálásában, beugrott, hogy nagyon jó dinamikát adhatna a nótának, ha az ő hangja váltakozna az enyémmel. Megkérdeztem, hogy lenne-e kedve egy duetthez és szerencsére volt.
Rockbook: Minden eddigi dalotok felkerült a The Pendulum Monument-re, vagy vannak olyan szerzemények, amelyek fiókban maradtak?
Martina: Igen, sok kezdemény van, olyanok, amik még nem teljes dalok, hanem pl. csak egy intro vagy egy verze+refrén, de ötletként fenn vannak a közös drive-unkban. Most még 4 dal van készülőben, amelyek közül 3-at már hallhatott a közönség, élőben a legelső koncertünkön, a negyedik vadonatúj, és megsúgom, hogy az én személyes kedvencem jelenleg.
Rockbook: A dalszerzés, a stúdiózás és a koncertezés mellett manapság az internetes jelenlét is elengedhetetlen a zenekaroknál, és ti is jelen vagytok több közösségi oldalon, az EP pedig számos streamszolgáltatónál elérhető. Mennyi munkát és tervezést igényel az online dolgok intézése?
Martina: Nagyon előre kell gondolkozni, akár hónapokra is. Öten vagyunk, ötféle különböző időbeosztással, így azt is át kell gondolni, hogy mikor fogjuk felvenni a videókat. Másfajta tartalomban már nem érdemes gondolkozni, mert nem köti le az emberek figyelmét. Maga a felvétel gyors és szórakoztató folyamat általában. Nekem az a legnehezebb, hogy akkor is eszünkbe jusson dokumentálni az eseményeket, amikor másra koncentrálunk, pl. stúdiózunk, vagy próbálunk. Ezek a spontán felvételek közelebb hozzák a nézőket és a legkézenfekvőbb tartalmak lehetnének, ha időben eszembe jutna kamerázni. Sajnos, aki nem rak ki semmit minimum 3-4 naponta, arról megfeledkeznek. Emiatt sok alapanyagra van szükségünk, amiből tudunk vágni rövid videókat. Nekünk sem mindig sikerül ezt betartani, de egyre jobbak leszünk ebben is.
Tamás: Egészen sokat, nekem olykor az az élményem, mintha egy másodállásom lenne, meetingeket tartunk, ahol átbeszéljük a social content stratégiát és a megvalósítást. Előre gondolkodva próbáljuk az adott megjelenésekhez kapcsolódó kampányokat felépíteni, ahhoz a kreatívokat, grafikákat is mind mi készítjük. Vezetjük a költségeket. És közben folyamatosan tanuljuk is a social media működését, melyik hirdetés a hatékonyabb stb.
Rockbook: Nem titok, hogy szeretnétek egy EP bemutató koncertet. Mire számíthat a közönség? Mivel készültök a The Pendulum Monument dalai mellett?
Tamás: A buli november 16-án, a Turbina kistermében lesz.
Martina: Kibővitettük a műsorunkat, lesznek meglepetések és persze el fognak hangzani a már említett, jelenleg stúdióban lévő dalaink is.
Norbi: Faszágyú és konfetti!
Rockbook: A koncerten kívül milyen egyéb terveitek vannak a közeljövőre?
Marci: Dalírás ezerrel, ez zajlik és fog is, jövőre kis és nagy terveink is vannak, érdemes lesz résen lenni 2025-ben is!
Martina: Világuralom!
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
