„Ezúttal sem okozott csalódást a Deep Purple a magyar közönségnek” (koncertbeszámoló) – 2023.07.16., Budapest Aréna
Deep Purple, Mother’s Cake – 2023.07.16., Budapest Aréna
Július 16-án ismét Budapesten lépett fel a Deep Purple, és bár csak pár év telt el a legutóbbi magyarországi koncertjük óta, nemrég komoly változás történt náluk, hiszen Steve Morse helyére Simon McBride érkezett.
Vendégként a Mother’s Cake melegített be a rocklegendák előtt, akik szintén ismerősek lehetnek a magyar közönségnek, mivel többször játszották már Budapesten, például tavaly márciusban is, amikor a Dürer Kertben léptek fel. Az osztrák banda 2008-ban alakult, a zenéjük alapján azonban akár a 60-as, 70-es évek óta is létezhetnének, mivel dalaikban elsősorban a korabeli pszichedelikus és progresszív csapatok hatásai érezhetőek, de bőven merítettek a Red Hot Chili Peppers és a The Mars Volta munkásságából is. A jó dalok és a tehetség adott, az elhivatottsággal szintén nem lehet gond – Yves Krismer, Benedikt Trenkwalder és Jan Haußels a 15 évvel ezelőtti megalakulás óta együtt játszanak – így szép jövő állhat a Mother’s Cake előtt, akiket alighanem a továbbiakban is láthatunk majd időről időre hazánkban.
A Deep Purple-t gyakran éri az a kritika, hogy 55 éves fennállásuk ellenére csupán az impozáns diszkográfiájuk egy igen szűk szeletéből válogatnak dalokat a koncertekhez, és ezzel elég nehéz is lenne vitatkozni, mivel kétségtelen, hogy Ian Gillanék nem azok közé tartoznak, akik estéről estére, vagy akár csak turnéról turnéra is alaposabban felforgatják a setlistjüket. Kettős dolog ez, hiszen egyrészt nyilván sok rajongó szívesen hallana egy-két meglepetést – vagy legalább a régóta hiányolt Child In Time-ot, ami borítékolhatóan sosem lesz már újra a koncertprogram része – másrészt viszont az is érthető, hogy a zenekar biztosra megy, és azokra is gondolnak, akik csak a legnagyobb slágerek miatt nézik meg őket, vagy éppen a másfél órából nagyjából 85 percig arra várnak, hogy mikor jön már végre a Smoke On The Water.

Ian Gillan
Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy mégis miért érdemes akkor mégis megnézni 2023-ban (is) a Deep Purple-t? Nos, azért, mert a zenekar több mint öv évtized után is maximálisan komolyan veszi a koncertjeit, és nem engedik meg maguknak, hogy félgőzös, hakniszagú bulikat adjanak, a veterán tagok továbbra is remek formában vannak, és persze ott van a már említett Simon McBride is, aki – bármennyire is kötelezően puffogtatott klisének hangzik ez egy-egy tagcserénél – valóban minden jel szerint új lendületet adott a legendás bandának, amelynek összes többi tagja akár az édesapja is lehetne a kora alapján, hiszen míg az északír gitáros áprilisban töltötte be a 44-et, Ian Gillan, Ian Paice, Roger Glover és Don Airey már mindannyian 70 felett járnak. Ez a jelentős korkülönbség azonban láthatóan nem okoz semmiféle problémát vagy fennakadást, hanem csupán annyit jelent, hogy a csapat immár nemcsak közönségét, hanem legénységét tekintve is többgenerációs.

Simon McBride
Ami a setlistet illeti, a Highway Star és a Pictures Of Home már 2019-ben is üzembiztos kezdésnek számított, ezeket pedig egy viszonylagos újdonság, a No Need To Shout követte, amely egyedüliként képviselte a Purple legutóbbi sajátdalos nagylemezét, a 2020-as Whoosh!-t. Ezenkívül említést érdemel még a When a Blind Man Cries, ami a tavalyi turnét megelőzően 2012-ben – plusz egy 2014-es Jon Lord emlékkoncerten – szerepelt legutóbb a programban, vagy éppen az Anya-t, ami 1995 után vált ismét az élő repertoár részévé tavaly. Meglehet, hogy nem a világ legnagyobb meglepetései ezek, de azért némileg mégis üdítő változást jelentenek, ráadásul az Anya révén a zenekar 90-es évekbeli munkássága is megidézésre kerül, még ha csak néhány perc erejéig is.

Ian Paice
Természetesen a szólók sem hiányozhatnak, amelyek közül megint csak a McBride-hoz köthető gitárszólót kell kiemelni, már csak azért is, mert éppen az Uncommon Man előtt hangzott el, amit Jon Lord tiszteletére írt a zenekar, a nagy hatású billentyűs pedig éppen a budapesti koncert napján hunyt el 2012-ben, és ez a gesztus kétségkívül egy újabb jó pont a Deep Purple javára.

Don Airey
A koncert vége pedig a jól megszokottnak mondható módon zajlott: a „rendes” program lezárásaként menetrendszerűen érkezett a Smoke On The Water, amit az egymilliomodik alkalommal sem lehet megunni, és ezúttal is mindenkinek fülig ér a szája jól ismert riff hallatán, ami nem véletlenül lett az egész rock műfaj egyik örökérvényű alapvetése. A ráadásra pedig a Hush és a Black Night maradt, amelyek közé még Roger Glover basszusszólója ékelődött be.

Roger Glover
Kiszámíthatóság ide vagy oda, a Deep Purple ezúttal sem okozott csalódást a magyar közönségnek, és csak örülhetünk annak a ténynek, hogy egy ilyen kaliberű zenekar immár 18. alkalommal lépett fel nálunk. Azon persze el lehet gondolkozni, hogy vajon összejön-e a 19. és a 20. budapesti koncertjük is, de egyelőre semmi sem utal arra, hogy bárki is fáradna a csapatból és ne akarna addig turnézni, ameddig csak lehetséges, így pedig minden bizonnyal az újabb magyarországi látogatásaiknak sem lesz semmi akadálya.
A koncerten elhangzott dalok:
01. Highway Star
02. Pictures Of Home
03. No Need To Shout
04. Into The Fire
05. Uncommon Man
06. Lazy
07. When A Blind Man Cries
08. Anya
09. Perfect Strangers
10. Space Truckin’
11. Smoke On The Water
Ráadás:
12. Hush
13. Black Night

Tóth Mátyás
Fotók: Máté Évi