Falakat rengetett a „jégertej” illatú Aurevoir. új korongja – Forduló lemezbemutató
Aurevoir., Ethnofil – Akvárium NagyHall, 2019.01.11.
Teltház előtt mutatkozott be a zsámbéki gyökerű „jégertej” illatú ethno-beat brigád legújabb korongja, a Forduló. A szeszgőzös, táncos produkcióhoz való teljes átszellemülést pedig az Ethnofil biztosította. Az ünnepi hangulatú bemutatónak az Akvárium NagyHallja adott otthont, és az biztos, hogy ha valóban laknának ott halak, nem lett volna eseménytelen estéjük.
Manapság talán már nem is olyan meglepő, hogy nem csak a 20-30 éves, illetve a média által – sokszor méltatlanul – túlhype-olt zenekarok koncertjei töltenek meg koncerttermeket, hanem csurran-cseppen valami a fiatalabbaknak, és a tucat kategóriától távol álló csapatoknak is, de az biztos, hogy ami múlt héten szombaton történt az Akvárium NagyHalljában, arra senki sem volt felkészülve. Jó és rossz értelemben is, de majd mindent a maga idejében!
A zenekar már jó előre behirdette az új lemezének bemutatkozó koncertjét, így várható volt, hogy teltház lesz, ezt bizonyítva már egy hónappal a dáré előtt minden jegy elkelt. Később sokan érdeklődtek az esetlegesen felszabaduló belépők után, ami azt is mutatja, hogy az Akvárium NagyHallja is már kicsinek bizonyul az Aurevoir. közönségének. A nagy napon pedig már az sem ért meglepetésként, hogy az elszánt fanatikusok jóval a kapunyitás előtt a helyszínen toporogtak, így esélyt adva maguknak arra, hogy még ha lightosan futva is, de az elsők között vegyék birtokba a koncerttermet - köztük persze én is.
Az este kezdésére való várakozás meglehetősen gyorsan elröppent, az Ethnofil muzsikája pedig olyan kellemesen úszott be az éterbe, és csalta maga felé a jelenlévők figyelmét, amihez foghatót eddig még csak nagyon elvétve tapasztaltam. Aki már hallott róluk, annak mondanom sem kell, hogy egy nem mindennapi utazásra invitáltak minket. Nem csak korongon, hanem élőben is megmutatkozik, milyen dalok születnek a kezeik alatt a különböző, sok esetben élesen eltérő zenei stílusok elemeinek különleges randevújából.
Ez köszönhető a tagok vegyes ízlésvilágának, mindenki hozzáteszi a maga hozományát, aminek eredménye egy sokak elméjét – de mindenkiét másképpen – megérintő trip. Ha kellőképpen nyitott vagy rá, tényleg elhiszed, hogy ez a zene egy másik univerzumból való, és nem csak fejben szabadulsz fel egy kicsit, hanem fizikálisan is.
Bár maga az Ethnofil név, illetve a hozzá párosítható muzsika nem volt ismeretlen, most csíptem el őket először élőben, és kaptam teljes képet arról, milyen az, ha teljesen rájuk bízva magamat hagyom, hogy elvarázsoljanak. Már a koncert közben megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ezt a formációt bizony jó lenne elcsípni még a közeljövőben. A tervek sajnos annyiban átíródtak, hogy mire ez az írás megszületett, a zenekar bejelentette az őket érintő változásokat: több tag búcsúzik, és Odd ID néven folytatják tovább. Ez részben szomorú hír még számomra is, részben pedig egy új út köveinek halvány körvonalait is mutatja. Mindenesetre én nagyon kíváncsian várom, mivel lep meg minket a csapat a későbbiekben!
A kellemes bevezetés után mindenki izgatottan várta a fő produkciót, az Aurevoir. koncertjét. A közönség egy része hangos énekléssel várta a zenekart, ám egyből elhalkult mindenki, amint felcsendült… Nem, nem a nyitódal, hanem az Oroszlánkirály egyik sokak által kedvelt dalocskája, az Érzed már a szív szavát. Ember legyen a talpán, aki nem hatódott meg a jelenettől, amikor már ezt a kedves dalt együtt énekeljük, a zenekar pedig bevonul, kezét mindenki a magasba emelve hullámzik, és egyszer csak „Oroszlánkirály tribute-ből” átváltva megérkezik a színpadra az Alig, ami (a jelenlegi setlist szerint) nem csak a koncertnek, hanem egyébként a Forduló korongnak is a nyitó trackje.
Persze a lemezbemutató nem csak arról szólt, hogy na most akkor szépen bemutatkozik az új korong, ahogyan az várható volt, sok korábbi nóta is elhangzott, így azok is otthonosan érezhették magukat a közönség soraiban, akik még nem hallgatták agyon a Fordulót. Talán páran túlzottan is otthon érezték magukat, ugyanis hamar előkerült a becsempészett bor és pálinka, és egyesek olyan veszetten kezdtek el pogózni – sőt, néha egy kis circle pit is befigyelt–, hogy azokat is berántották, akiknek nem állt szándékában részt venni benne. Volt egy lány, akit ki is húztam a kordonhoz, de többen is szóltak, hogy már rosszul vannak, olyan erőteljesen taszigálták őket. A földre kerülőket taposták, és jó ideig a biztonsági szolgálat nem is kezdett ezzel semmit, mondván békésen pogóznak. Valóban békés dolog másokat berántani, majd taposni, akaratuk ellenére. Sokadik kérlelésre beadták a derekukat, és igyekeztek rendet tenni, utólag is köszönjük szépen! A vadabb hallgatók figyelmetlensége hamar rontotta többünk hangulatát már a negyedik-ötödik szám környékén, és meglehetősen nehéz volt úgy felszabadultan jól érezni magunkat, hogy egyik pillanatban a közönség durvább részének hullámait fogjuk fel a hátunkkal, a következőben pedig a biztonsági őr csimpaszkodik a kordonra a fejünk mellett. Az Aurevoir. közönsége az elmúlt hónapokban jelentős változáson ment keresztül, és sajnos nem a legjobb értelemben, egyre többen viselkednek úgy, mintha nem is Aurevoir., hanem mondjuk Cannibal Corpse koncerten lennének. Mielőtt bárki megsértve érezné magát, fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy nem a pogóval van baj – annak ellenére is, hogy szerintem az Aurevoir. még mindig nem az a fajta zenekar, akinek a koncertjén szét kéne verni egymást –, hanem annak módjával, illetve azzal, hogy nem veszik figyelembe a körülöttük lévőket. Persze azért a pohár -és cipődobáló brigáddal is szívesen elbeszélgetnék a kulturált szórakozás fogalmáról.
Amikor éppen nem az önjelölt pankrátor brigád szabotálta a többség szórakozását, akkor azért nagyon sok kellemes pillanatnak lehettünk tanúi. Nem csak az esti dalcsokor miatt, hanem azért is, mert szép kis vendégsereget sorakoztatott fel a zenekar, akiknek köszönhetően teljesen más hangulatú koncertet kaptunk, mint amilyet eddig megszokhattunk. Kicsit más köntösben hangzott el a Sárgavirág, a Kicsi borsó, a Kőrisbogár, valamint a Hopsza is. A repertoárban helyet kapott egy feldolgozás is, Másik János és Cseh Tamás szerzeménye, a Minden álmomban. Annak ellenére, hogy ez nem saját dal, lassan már szerves részévé válik az Aurevoir. koncerteknek.
Részben az új daloknak, részben pedig az aktív koncertezéssel töltött időnek köszönhetően a megszokott setlist is jócskán átalakult, így aki esetleg túl menetrendszerűnek érezte a tavalyi koncerteket, azoknak ez jelent egy kis változatosságot. Az új dalok közül párat volt szerencsém hallani tavaly novemberben a krakkói Klub Alchemiában, és már ott jelesre vizsgáztak. Akkor még a jelek szerint volt egy kis aggodalom a fiúkban, hogy mennyire fog tetszeni nekünk az eddigi megszokott „Aurevoir.-ízvilág” felturbózása némi extra fűszerrel. Meglátásom szerint a repertoár színesebb lett, és már Krakkóban is ittuk a daloknak minden sorát, ezután borítékolható volt, hogy nem csak korongon fognak hasítani a friss nóták, hanem élőben is kiadós orgazmusban részesülnek a hallójárataink, a hangszálaink pedig nem gyenge tornának lesznek alávetve a sok énekléstől. És ez lényegében így is volt.
Annak ellenére, hogy mindegyik nótát szeretem, és eddig még nem volt olyan, hogy bármelyik csalódást okozott volna élőben, vannak dalok, amik egy-egy koncerten egy hajszálnyival jobban viszik a műsort, mint általában. A lemezbemutatón is akadt pár aktuális „legesleg” kedvenc, ilyen volt például a Diszkó, ami számomra talán a legjobban összefoglalja az új korongról azt a sokoldalúságot, ami a zenekart jellemzi. A zenei sokszínűség mindig is a csapat védjegye volt, és ezt az új dalokkal is megmutatták. A kellemes, lightosan ellötyögős daltól kezdve a kedves szerelmes nótán át a kiadós folk-zúzásig megtalálható minden, amitől igazán szeretjük az Aurevoir.-t.
Kevés olyan hazai zenekar van, melynek koncertjére nem csak a színvonalas muzsika, hanem a nem mindennapi produkció miatt is örömmel járok. Itt most nem arra kell gondolni, hogy mindenki népviseletben, erős tájszólással, pálinkagőzösen énekli a modern alapokba oltott hagyományőrző muzsikát, hanem arra, ami a színpadon valóban lezajlik. Az Aurevoir. egy olyan csapat, ahol a jól működő kémia megmutatkozik, és nem csak akkor, amikor komolynak kell lenni a színpadon, hanem akkor is, amikor belefér egy kis bolondozás, vagy éppen teljesen megőrülnek. Lehet, hogy ez sokaknak fel sem tűnik, de ezt is annyira együtt csinálják, mintha mindannyian ugyanarra az egy szál cérnára felfűzött gyöngyök lennének. Persze csak fából, mert az férfiasabb mint a csillogó kagylógyöngyök!
A koncert záróhármasával méltóképpen búcsúzott el a zenekar a NagyHall színpadától, a Délibáb-Hopsza-Mocsár együttesével még bőven mindenki ki tudta ereszteni a megmaradt felesleges energiákat, és biztos vagyok benne, hogy a többség megkapta azt, amiért szombat esti programnak az Aurevoir. lemezbemutató koncertjét választotta. A Forduló nagyon szépen bemutatkozott, és biztos vagyok benne, hogy több helyen is bizonyítani fog. Bár az idei évből sok publikus dátumot még nem tudunk, de az már 100%, hogy április 25-én a Budapest Parkban a Bagossy Brothers Company előtt többezer embert lesz lehetőségük a fiúknak elvarázsolni! Én ott leszek az első sorban! És te? Gyorsan gondold meg, mert már csak egy maréknyi jegy maradt a koncertre!
A koncert után volt még dedikálás és zenészsimogató, sokan éltek a lehetőséggel, hogy egy-egy aláírás vagy közös kép erejéig találkozzanak a zenekarral, így sokáig az Akvárium előterében szinte moccanni sem lehetett. Nekem persze volt akkora pechem, hogy amikor már majdnem mindenki aláírta a bookletemet, valamelyik fiúka elhagyta azt, de talán legközelebb nagyobb szerencsém lesz. A korábbi kellemetlenségek ellenére is azt tudom mondani, hogy ez egy remek este volt, és amíg nem lesz a koncerten teljes amatőr pankrátorműsor, addig megmaradok visszajáró hallgatója a csapatnak. Attól viszont egy picit tartok, hogy ha még több elvadult önjelölt koncertharcos veszi be a terepet, idővel ki fog kopni a békésebb, éneklős rétege a tábornak, ami felborítaná a már most is megdőlni látszó egyensúlyt.
Amíg viszont élhető a küzdőtér, maradok tisztelettel és rajongással. Lávjú!
Cetti
Fotók: Sinco
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
