Hamarosan megrendezésre kerül a kazincbarcikai Frost  idei első blaszfémiája a Diamond RockClub-ban. Ennek apropójából beszélgettem Mocsnik Ferivel a zenekar alapítótagjával. Kicsit visszatekintettünk az elmúlt évre, kicsit belekóstoltunk az ez évi tervekbe.

Rockbook: Egyszer egy magánbeszélgetés alkalmával meséltél nekem arról, mit is jelent black metalosnak lenni, mit jelent ez az életérzés. Megtennéd, hogy összefoglalod mindezt néhány mondatban?

Mocsnik Feri: Ez nem egyszerű kérdés... A black metal életérzést elég nehéz leírni, ugyanis aki benne van, az tudja, hogy számára mit jelent, mit ad neki, akit pedig nem érint meg a dolog annak nehéz körülírni és így nehéz átéreznie. A black metalt nagy általánosságban a sátánizmushoz köti a laikus, de én akkor rögtön vissza is kérdezek, hogy neki mit takar ez a kifejezés? A black metal egy ezer fejű sárkány, amely ezer arcot tud mutatni annak, aki fogékony rá. Rengeteg felfogásban létezik, amiket az irányzaton belüli stílusok is mutatnak. Persze már abból is viták szoktak lenni a scene-en belül, hogy melyik irányzat valóban black metal és melyik csak majomkodás vagy divat. Én mondjuk ezeket leszarom, mert pont úgy kedvelem pl. a Gorgoroth korai albumait és legutóbbi lemezét, mint mondjuk korai Cradle Of Filth-et. Leszarom, hogy egyesek szerint mi „true” és mi nem. Számomra van jó és rossz zenekar, jó és rossz album. A belső érzésvilágot ami a zenészben, hallgatóban rejlik, nehéz összegyúrni és pár mondatban elmondani. Bennem is több rétű ez a dolog, amely az ősi agresszión, a misztériumokon, okkultizmuson, a régi pogány hitvilágon át az éjimádatig vezet. Sétálj az éjszakai havas erdőben és hallgasd közben az Immortal-Pure Holocaust-ját vagy mondjuk a Limbonic Art-Moon in the Scorpio albumát és hátha történik valami legbelül!  :)

Rockbook: Azt hiszem, ezt kihagynám. Kissé ijedős vagyok. :) Egyébként 2009 óta több bulitokon is megfordultam. A külsőségekben hol így, hol úgy változott az összkép. A kecskekoponya (tudom:bűnbak) elengedhetetlen kelléke a koncerteknek?

Mocsnik Feri: Semmi sem elengedhetetlen. Azt csinálunk amit akarunk. Ez black metal. Szabadság. Senkinek nem kell megfelelni.

Rockbook: Mitől függ, hogy felkerül-e a festék az arcotokra vagy sem?

Mocsnik Feri: Már nem nagyon használunk corpse paintet. Leginkább amiatt, mert a legtöbb klubban nincs meg a megfelelő körülmény ehhez.

Rockbook: Tavaly jelent meg az új albumotok. Milyen volt a visszhangja itthon és külföldön?

Mocsnik Feri: Igen, tavaly sikerült végre rögzítenünk a zenekar 3. nagylemezét, amely a „...From The Dark” címet viseli és 7 tételt tartalmaz. Legutóbbi albumunk, a „Black Shining” 2007-ben jelent meg, úgyhogy bőven ideje volt már egy új anyagnak. A promózás sikerrel járt mind a hazai lapok hasábjain, mind a kiadóknak küldött példányok terén, ugyanis rövid idő elteltével az amerikai Black Plague Records és a Metallic Media records karöltve kiadta a lemezt, aminek a mai világban nagyon kell örülni, ismerve a zenei piac körülményeit. Az albumra minden irányból pozitív visszajelzések érkeztek, néha még túl jók is! Haha!

Rockbook: Ezzel együtt hogyan értékeled a tavalyi évet a zenekar szempontjából?

Mocsnik Feri: A tavalyi év összességében csak annyiban volt más, mint egy átlagos év, hogy kijött a lemez. Egyébként mentek a próbák, volt pár koncert, dalírás, stb. ... Voltak külföldi turnélehetőségeink is, de mivel ezek nagy önköltséggel járnak és szinte mindannyian rabszolgák vagyunk egy-egy gyárban, ahonnan aligha engednek el hetekre, gyakorlatilag kivitelezhetetlen számunkra egy ilyen lehetőség. Sajnos nem szarjuk a pénzt, anyuciék sem milliomosok, többünknek családja van és ez megköt. Na nem mintha a metal zenéből ebben az országban meg lehetne élni. Szóval amit lehetett megtettünk, így nem lehetünk elégedetlenek.

Rockbook: Koncerteztetek szerte az országban. Mit tapasztaltál, mennyire érdekli az embereket napjainkban ez a fajta zene?
 
Mocsnik Feri: Az országban a klubélet siralmas. A klubtulajok sokszor örülnek ha 80 ember vált belépőt egy-egy koncertre, de van ahol csak 40-50 ember jön össze. És ez nem csak a black metalra vonatkozik, hanem úgy nagyjából a rock-metal vonalra. A másik oldala az éremnek a klubok nagy többségében a körülmények. Nincs backstage, öltöző, sokszor fűtés sem, de a pia árak az egekben. A tulajok pedig -tisztelet a kivételnek-, az útiköltséget is csak nagy szájrángatások közepette fizetik ki. Nem akarok hazabeszélni, de eddig egy klub sem közelítette meg ezekből a szempontokból nézve a barcikai Diamond RockClub-ot, ahol azért ideálisak a körülmények minden szempontból. Nem a budiban kell öltözni vagy mosakodni... De mindent összevetve,  ennek ellenére amíg 10 éve egy-egy bulin lehetett 200-250 főre számítani, ma már ezeket az adatokat a valóság meg sem közelíti, vagy csak nagyon ritkán.

Rockbook:  Milyen tervekkel indultok neki az új évnek?

Mocsnik Feri: Jó lenne kicsit többet koncertezni, bár ez nem csak rajtunk múlik. Új dalokat fogunk írni. Nem szeretnénk, hogy a következő hangzóanyagra megint 7 évet kelljen várni. Ezenkívül jövőre lesz 20 éves a zenekar, így biztosan lesz valami nagyobb buli Kazincbarcikán és Budapesten is. Szeretnénk végre egy klipet készíteni, mert az már nagyon hiányzik. Nagyjából ennyi. Aztán még az is lehet, hogy történik valami váratlan ami reméljük nem valami szar lesz, mert abból már kijutott bőven! :)

Rockbook: Konkrétan mire gondolsz?
 
Mocsnik Feri: Egy zenekar életében nem túl előnyös, ha a fennállása során vagy 15 tag megfordul benne, vagy ha különböző városokból kell utazgatni egy közös próbáért, vagy épp ha a 6 tagból 4-en műszakolnak és természetesen különböző időbeosztásban. Aztán szervezz így próbát és koncerteket... Ezek a problémák ugye nem egyediek, más zenekaroknál is előfordulnak, de azért nem törvényszerű, hogy ilyen mértékben jelen kell lennie egy zenekar életében. Vannak persze személyesebb jellegű gondok is, de a panasznap nem az én világom, úgyhogy ezt itt most be is fejeztem.

Rockbook: Akkor lépjünk is túl ezen, mielőtt még teljesen magunkba fordulnánk. Hogyan készülnek a dalaitok? Ki írja a zenét, ki felelős a szövegért? Létezik-e valamilyen „munkamegosztás” a bandán belül?

Mocsnik Feri: A zenei témákat többen hozzuk, a szövegeket Tamás és én írjuk leginkább.

Rockbook: Elmondanád milyen bandákat hallgatsz szívesen, esetleg mik inspirálnak dalírásnál? Csak a black metalt jöhet szóba?

Mocsnik Feri:  Leginkább a black, death és a régi germán thrash metal zenekarok a favoritok, de a kultikus külföldi és hazai heavy metal zenekarokat is szeretem természetesen. Amiken felnőttem, azokat ma is szeretem, mint a Pokolgép, Maiden, régi Metallica, régi Kreator, Sodom, de sokat járok motoros találkozókra is, -mivel én is űzöm az ipart -és nagyon jól tudok mulatozni a barátokkal a régi magyar rock nótákra is! A dalok írásánál nincs különösebb zenei inspiráció. A dolgok maguktól jönnek, valamikor nehezebben, de van amikor 1 nap alatt megvan egy szöveg! Ez inkább hangulatfüggő a dolog!

Rockbook: Köszönöm az interjút!

Az 1996-ban alakult Frost zenekar jelenlegi felállása:

Mocsnik Ferenc - basszusgitár
Komló György - gitár
Deák Tamás/ének
Tátrai Csaba/gitár
Mester Róbert - dob
Lőrincz Dávid - billentyűk

A következő buli, ahol láthatjátok a Frost-ot:
https://www.facebook.com/events/375161625978500/?pnref=story

Ha még több információt szeretnétek a zenekarról, itt követhetitek nyomon őket:
https://www.facebook.com/pages/Frost/221715191341789?sk=info&tab=page_info

Bej