Ganxsta Zolee neve nem szorul bemutatásra senki számára; sem azok számára, akik kicsit is képben vannak a kilencvenes évek magyar rock/hip hop zenéjében, sem azoknak, akik inkább a bulvárt, a médiát kísérik figyelemmel. Mi most nyilván inkább az első aspektusból, azaz a zenei szemszögből fektetnénk nagyobb hangsúlyt az úriemberre és bandájára, akik immár 10 éve – időnként változó felállásban – szórakoztatják a hardcore és hip hop muzsika kedvelőit.

Miskolcon körülbelül éppen egy éve voltak, szintén a Helynekemben, úgyhogy ismerős terep, mi meg már nagyon vártuk őket. A mostani koncert apropója pedig a helyi, ám már európai hírnévre is szert tett Skin Workshop Tattoo szalon ugyancsak 10 éves szülinapi bulija, úgyhogy volt zizi, bambi, körhinta, tetoválás-utalvány sorsolás, minden, ami szem-szájnak ingere.

A táncos kedv meghozásának cseppet sem hálátlan feladata, a saját bevallásuk szerint, ethno-punk zenét játszó Gypo Circusra hárult, akik jelesre abszolválták a feladatot, a szépen gyülekező embersereg jó része lázas riszálásba kezdett, ahogy a koncertterembe lépett. Mondhatnánk úgyis, „az úri közönség táncol.”

Amikor kellően bemelegedett a táncparkett a surranók és cipellők alatt, színpadra is vonult a Kartel. Igaz, mindig az első sorban tombolok, és nem szoktam sűrűn hátra nézni, hogy ki hogyan mulat, de azt már az első pillanattól kezdve meg kellett állapítanom, hogy ismételten igen vegyes és furcsa közönség verbuválódott össze Döglégy Prezident hívó szavára – mindenféle stílusból, nemtől és kortól függetlenül a hardcore-os arcoktól kezdve a szimpla Zolee-fanok, a konszolidált szerelmespárok, a cicababákon át a gyerekes apukákig.

Nos, aki járt már akár egyetlen Kartel bulin is az elmúlt néhány évben, az tudja, hogy az „ötökörös” haknizásnak vége, kizárólag élő és vérprofi zenekarral lépnek fel, olyan hangulatot generálva, hogy még ha nem is ismeri az ember a dalokat, akkor is elkezd ugrálni. Gajdacsi Gábor könnyed, laza, mégis halálpontos gitárjátéka, Kiszin Miki pattogó, szigorúan kőkemény basszusa és Markó Ádám (aki véleményem szerint jelenleg kishazánk egyik legtehetségesebb dobosa) duplázósan feszes és dübörgő dobja olyan alapot ad az egésznek, hogy az ember álla leesik. Összeszokott, tehetséges, profi kis banda állt össze, élükön Big Daddy Lacával (aki olykor szintén gitárt ragad, hogy röhögve párbajozzon Gabival) és Zoleeval, sikerült egy igen odapörkölős felállást összehozni, remélem, ez már a végleges és így is marad!

Voltak egészen régi dalok, mint a Rossz vér, vagy a Keleti oldal, nyugati oldal, és egészen újak is, mint a nyitódal, a Telepi gyerekek vagy a MiTiSzó. Másfél óra kőkemény szövegek, kőkemény ugrálás, kicsi spanyolul hablatyolás a Vato Loco „éneklése” gyanánt, mosolyok, és láthatóan olyan zenészek, akik nagyon élvezik, amit csinálnak – és ez nem csak a színpadon körbejáró ünnepi pálinkának a folyománya – és persze egymás folytonos ugratása.

Szinte teltházasra sikeredett a buli, félidőben már a falakról folyt az izzadtság, olyan pörgés és tombolás volt, szinte egy nyári fesztiválon éreztem magam, a kifulladásig teljes erőbedobással ugrálástól – bár lehet, hogy csak a karácsonyi zabálás plusz kilóit nem bírtam el. :D Ennek a tetőpontja pedig a RATM feldolgozás, a ’Killing in the name’ volt, na, ott aztán mindenki a plafon felé tapogatott, metálvillázva, vagy ököllel, gumimaci lábakkal, akár ismerte/szerette ezt a dalt, akár nem. Egy vastüdő elkélt volna a végén, főleg, hogy úgy nyomatták egyfolytában a füstgépet, mintha kötelező lenne, és anélkül nem jutnánk oxigénhez – pedig de…

A koncert után kisorsolták a tetoválás- és piercing utalvány nyerteseit, és a színpadra vonszoltak egy böhöm nagy tortát is, amit elkezdtek osztogatni (később csodálkoztam is, hogy nem lett belőle tortacsata…), úgyhogy igazi szülinapozás volt, utána pedig after party reggelig!

Köszönjük a Fiúknak a fergeteges hangulatú bulit, gyertek gyakrabban!

Szeszti