Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Ha megtartjuk a jó szelet, célba érünk!” – Rumproof-interjú Horváth Mátéval

690a33f3a7fbd8.45777231


A magyar folk-metal és kalózrock szcéna egyik legéletvidámabb és legszabadabb csapata, a Rumproof idén új fejezethez ér: érkezik a zenekar következő albuma, a „Drunken Tales”, amelyet a banda az elmúlt évek hullámvölgyei és viharai után formált végleg készre.
 
A frontember, Horváth Máté szerint a lemez egyszerre jelent lezárást és újrakezdést – egyfajta visszatérést a gyökerekhez, de megújulást is a zenei világban. A beszélgetés során szó esik a COVID utáni újratervezésről, a barátság erejéről, a kreatív szabadságról, a kalózélet filozófiájáról, valamint arról, hogyan lehet 2025-ben őszintének, hitelesnek és életvidámnak maradni a magyar undergroundban. Máté kendőzetlen őszinteséggel mesél a zenekar belső folyamatairól, az új lemez születéséről, és arról, miért a Port Royal lenne számukra az ideális koncerthelyszín.
 
Rockbook: Pár hónap csúszással novemberben fog megjelenni a legújabb albumotok. Miért csúszik a megjelenés? 
 
Horváth Máté: Igazság szerint egy ilyen komplex, soktényezős folyamatnál előfordul, hogy néha becsúszik egy-egy olyan módosító tényező, ami(k) miatt újra kell terveznünk vagy datálnunk dolgokat. Az eredeti terv az volt, hogy 2025-ben lásson napvilágot a Drunken Tales lemez. Ezt, ha kalózos fordulattal akarok élni… laugh ha a jó szelet megtartjuk, teljesíteni is tudjuk. 
 
Rockbook: Egy új album mindig egy korszak lezárása és egy új nyitánya is. Számotokra milyen belső folyamatok vezettek el ehhez az anyaghoz – voltak-e olyan pontok, amikor meg kellett kérdőjelezzétek önmagatokat vagy az irányt?
 
H. Máté: A Drunken Tales alkotói folyamatai már egy többéves időszakot öleltek fel, amikor stúdióba vonultunk. Nézd… szerintem, ha ezt a „korszak lezáró” aspektust vesszük alapul, akkor egy gondolat erejéig visszatekintenék picit a COVID mizériáig. Sokan megérezték/megéreztük azt az időszakot. Én hálás vagyok a zenésztársaimnak, barátaimnak, hogy a nehézségek ellenére úgy döntöttünk, hogy nem adjuk fel. Ebben az időben volt egy kis megtorpanás a zenekar életében, ami picit rányomta a bélyegét az elmúlt pár évre. Mindenki alakította a saját életét egy adott irányba. Én is elköltöztem Pécsről Sopronba. Így erre a pár évre egy amolyan abszolút baráti zenekar jellegre váltottunk a korábbi aktív időszakról. Mind látjuk és érezzük ezt, de mindenkinek a szíve csücske ez a zenekar a sok közös élménnyel. Mi ezzel a lemezzel szeretnénk fejest ugrani még egyszer a hazai zenei életbe, a jövő pedig természetesen úgy alakul, ahogy annak alakulnia kell. Vagy, ahogy mi magunk alakítjuk! Szóval hosszú évek munkái vezettek ehhez az albumhoz, ami, ha mondhatjuk így, eléggé kalandos időszak volt mindenki számára. Önmagunkat és az irányt, úgy gondolom, hogy a zenekar nevében kijelenthetem, hogy összességében Rumproof szinten nem kérdőjeleztük meg, mert szeretjük, amit csinálunk. Egyénileg természetesen mindenki folyamatosan változik, átalakul. Tudjuk, hogy a színpadon nyújtott produkció teljes mértékben az egyén ösztönlényének kibontakoztatása. Azért a személyészlelés ilyen téren sem egy egyszerű dolog. Mindenki felszabadul, és átadjuk a legösztönibb lényünket a közönségünknek, hogy arra az időre ezzel az energiával felszabadíthassuk magunkat és őket is a szürke hétköznapok bélyegezte láncok alól. Szerintem ez egy óriási dolog. Látni, hogy az emberek felszabadulnak és egy kicsit eldobják a gyeplőt. Pláne itthon… és itt szerintem mindenki érti, hogy mire gondolok. Szóval, közösségi szinten nem kérdőjeleztük meg magunkat. A zenekar iránya pedig eléggé specifikus. Folk-metalt játszunk, kalózos elemekkel. Kalózos történetekkel, akár az élet ihlette alkotói szabadság engedélyezte átírásokkal, átdolgozásokkal. Mindezt humorral és lendülettel tarkítva. Nem kérdőjeleztük meg ezt az irányt. Zeneileg pedig… picit elengedhetetlen, hogy újítsunk. A világnak mindig új dolgokra van szüksége. Mi ebben igyekszünk megtartani az egyensúlyt. Maradjunk hűek önmagunkhoz, a választott zenei irányhoz és persze mindezt úgy, hogy az újabb és újabb trendek generálta igényekre is próbáljunk  odafigyelni, megújulni egy-egy újabb lemez születésekor. Az október 4-én megjelent új klipünk itt megtekinthető:
 
Horváth Máté
 
Rockbook: Miben más az új album az előzőhöz képest? 
 
H. Máté: A Drunken Tales lemez hozni fogja azt a bizonyos, már jól ismert Rumproof életérzést. Viszont amellett, hogy minden zenekar, így a Rumproof is igyekszik hűnek maradni a fő téziséhez, a szabadság és a felhőtlen életszeretet hirdetéséhez. Elvégre ezt hímeztük a kalózzászlóra. laugh Ennek egységes égisze alatt azért a zenei, alkotói szabadság még a mi folk-„kalóz”-metal-os stílusunkban is sok mindent megenged. Hogy miben lesz más? A Drunken Tales egy eléggé összetett korong lesz. Amellett, hogy a dalszövegeink jelentős többsége még mindig a bulizós, az élet szeretetét hirdető vonalon teljesít, egy kicsit komolyabb vizekre is megpróbáltunk átevezni, amit majd a Sorsok tengerén c. tételben hallhattok is. Zeneileg pedig egy sokszínű világot igyekeztünk megteremteni. Természetesen ismét élve az alkotói szabadság engedte lehetőségeinkkel. Van olyan tétel, amiben domináns, erős metal riffek uralkodnak, egy másikban a folk elemeké lesz a főszerep. Néhol populárisabbnak számító zenei építkezéssel, máshol pedig fúvósokkal, kicsit SKA-s beütéssel, végezetül pedig lesz egy akusztikus átirattal, ami reméljük, hogy eléggé szívhez szólóra sikerült. smiley
 
Rockbook: Ha lenne lehetőségetek csak egyetlen üzenetet átadni a közönségeteknek az új albummal, mi lenne az?
 
H. Máté: „Hé Haver! Igen… Te! Mindig hallgass a szívedre és csavard meg, majd erősen tartsd a kormányt abba az irányba, ahonnan a szívedet hallod üvölteni! A többi mind sallang és mellékes! Válaszd ki az utadat és teljes szívvel, de nyitott szemmel, ésszel lépkedd végig azt a társasjátékot, amit az élettel közösen választottatok!” 
 
 
Rockbook: Mit jelent számotokra a Rumproof ma – 2025-ben? Egy kreatív műhely? Baráti szövetség? Küldetés? Menedék?
 
H. Máté: Ige’! Ez egy jó kérdés… színes lehet a paletta. A teljesség igényével. A felsorolás tételei közül helytálló mind. Kreatív műhely, mert alkothatunk. Baráti szövetség is, mert már csukott szemmel látjuk egymást. Küldetéstudat… annyi, hogy a zenénkkel szórakozva szórakoztassunk, felszabaduljunk, miközben felszabadítunk. Menedék is lehet, persze… a saját nézőpontomból, egész jót tett, amikor majdnem minden héten volt koncertünk. laugh 1-1,5 óra éneklés, néhol azért kicsit üvöltözve, felér egy kellemes terápiával. Másnap kisimulnak az ember ráncai. Menekülőútvonal is a szürkeségből. De aki zenél, az tudja, hogy ez milyen. Egy zenekar életében nagyon sok a pozitívum, sajnos néha adódnak bosszúságok is, vagy kudarcok, ellentétek… de mindaddig, ameddig öleléssel búcsúzunk el egymástól, szeretettel… addig várjuk a következő izgalmakat. Szerintem a zenész olvasók most pontosan jól tudják, hogy mire gondolok.
 
Rockbook: Hogyan formált benneteket az előző lemez óta eltelt idő – akár emberileg, akár zenészként? Milyen hatások értek benneteket a színpadon túl?
 
H. Máté: Idővel a lélek, akár a jó bor nemesedik… formálódik és alakul. Természetesen komplex együtthatók függvénye, hogy milyen irányba és mekkora léptékkel. A legutóbbi kiadványunk, ami nem akusztikus home-stúdió volt, a 2019-es Rogues Special Edition. Azóta azért sok víz lefolyt a Dunán és ez érezhető is. Szerintem az alap személyiségünk csiszolódott, finomult az évek során. Emberileg szerintem mindenki a javára változott. Olyan társakkal vagyok körülvéve, akikben szerintem dominál a jó. Emberileg nagyon jól működünk… sajnos kevesebb együtt töltött idővel, mint régen. Zenészként mindegyikünk nyitott annyira, hogy más területekre evezve fejlődjön… ebből az egyén egyértelműen profitál és egy színesebb zenei világot képes megalkotni. Szóval sok-sok hatásnak megannyi hozadéka szépen beépül a rendszerbe. A színpadon kívül természetesen mindenki éli a kis polgári életét. Péterünk bankárként, a pénz világában állja meg a helyét, Norbertünk a grafikusok világában mozog egy kis kitérővel már 7 éve. Szódánk értékesítő, Dercsink pedig a futárok életét éli. Jómagam pedig… A Covid utáni újra programozást követően elvégeztem egy szakács iskolát és már 3 éve szakácsként dolgozom. Imádok alkotni, az ízek terén sincs ez másképp. Míg zenészként hangokból komponálok csodákat, addig szakácsként az ízekkel varázsolok elégedett mosolyokat a vendégek arcára.  Persze azért a vendéglátás nem egy időbarát elfoglaltság… emiatt lehet, hogy nem lesz nyugdíjas állás számomra a dolog. Sőt… nagyon is hiányzik az aktív zenész élet. Ezért ameddig össze tudom hangolni a dolgaimmal, addig nyomom. 
 
Rockbook: A magyar underground közeg sokszor küzd az elérés, a figyelem és az anyagiak hiányával. Milyen kihívásokkal találkoztatok ti e téren az elmúlt időszakban, és hogyan reagáltatok ezekre?
 
H.Máté: Való igaz, sokszor nem egyszerű… pláne egy kis kihagyás után. 2020-ig szépen zakatolt a zenekar felfelé, aztán a COVID után megtorpant. Azért az évek alatt szépen átalakultak a fogyasztói szokások, amihez nekünk is muszáj lesz alkalmazkodnunk. TikTok, Facebook, Instagram… fizetett megjelenések. Emlékezetes, vicces dolgok, amikkel azonosulni is tudunk. Az anyagiak… Ebben nem is köntörfalaznék. Kicsiny hazánkban eléggé nagy szopás van ilyen téren. Mivel a zenekarunk nem volt túl aktív, így bevételt sem generáltunk, így most ezen kérdés kapcsán szeretnék egy óriási köszönetet mondani a két mohácsi haramiának, Petyának és Norbinak, mert ők voltak ketten, akik elsőként beálltak anyagilag az új zenei projekt megvalósulásába. Nélkülük most nem lenne sem Rumparty klip, sem Drunken Tales lemez. Amit az elmúlt 2 évben ők megtettek ezért a zenekarért, azért nagyon hálás vagyok, hálásak vagyunk a többiekkel. Nem csak anyagi vonatkozásban, de a szellemi tőkében is ők jártak élen. Nekem jóval kevesebb időm volt, és mivel rengeteg mindent bevállaltam, általában este csak behullottam az ágyba. Ők ketten pedig, miután egyeztettünk a dolgokról, a kezükbe vették a lemez munkálatait, menedzselték a folyamatokat, elkísérték az első megírt hangtól a Töfi legutolsó kimentéséig. Szóval Te, ki most ezeket a sorokat olvasod! Ennek a két maffiózónak köszönhető az elmúlt időszak összes termése! Ha szeretitek, követitek a munkásságunkat, emeljük együtt kalapunkat előttük! Egy perc néma tiszteletnyilvánítás… Köszönjük, Fiúk!
 
 
Rockbook: Milyen kompromisszumokat nem vagytok hajlandóak megkötni – sem zeneileg, sem emberileg, sem szakmailag?
 
H.Máté: Hééé! Mi a Rumproof vagyunk! Mi egymás közt kötünk kompromisszumokat. Zeneileg azt vállaljuk be, ami belefér a zenénkbe és mindenki, de legalább a nagytöbbség rábólint. Emberileg is van egy fixa ideánk. Azért hatan vagyunk, és állítom, hogy mind a hatan teljesen más személyiségek vagyunk. Így, ha összességében nézzük, akkor több aspektusból közelítünk meg egy-egy kérdést. Persze van, ami már senkinek nem fér bele, azokat a dolgokat szoktuk elvetni. Szóval, külsős kompromisszumkötelezettségeink nincsenek. Kiadói kapcsolatban állunk a H-Music Hungaryvel, de szerencsére ők lazák és elfogadóak velünk kapcsolatban, így tényleg nincs szükségünk kompromisszumokra külsős vonatkozásokban.
 
Rockbook: Mit gondoltok, mi az, amit ma Magyarországon a zenekarok többsége fél kimondani vagy megmutatni – akár szövegben, akár kommunikációban?
 
H.Máté: Nézd… A félelem sok irányt eredményezhet. Virágnyelvet, szinonimákat, hasonlatok tömkelegét. Mi, zenészek/művész lelkek, nagy mesterei vagyunk ezeknek az ábrázolási formáknak. A saját aspektusomból azt tudom csak mondani, hogy az a legjobb és legigazabb út, amikor nem félsz semmitől. Ki mersz mondani mindent… Én bizonyos szempontból szerencsés vagyok ilyen téren, mert egy olyan zenekar vezetője és frontembere vagyok, ahol megtehetem… sőt, megköveteli a feeling, hogy kimondjam azt, amire gondolok. Azok az emberek, akik meg akarják mondani a frankót, tuti hogy olyan műfajban fogják ezt tenni, amilyenben megmondhatják. A lázadó szubkultúra/szubkultúrák színes palettájáról.
 
Rockbook: A dalszövegek kapcsán: mennyire működik nálatok a kollektív alkotás? És mennyire tudtok egymás gondolati ívére hangolódni a mélyebb témáknál?
 
H.Máté: Az első két lemezünkön úgy készültek a dalszövegek, hogy megírtam őket magyarul. Azokat, amelyikeknek jól állt a magyar nyelv, azokat megtartottuk magyarul. A többit pedig Petya fordította angolra. Az első két lemeznél ez volt a bevett. A Drunken Tales lemezre pedig már Norbi is írt dalszövegeket, és egy kedves barátunk Brachinger „Braci” Balázs versét is feldolgoztuk. Emberünk egyébként az alsónyéki Cirkusz zenekar frontembere! (Ez itt a reklám helye! laugh). Szóval az ő sorai lesznek hallhatók a Zenemartalóc c. dalunkban, illetve egy kortárs költő, Rácz Dávid: Az elátkozott hajó című versét is feldolgoztuk. Mindig úgy voltam vele, hogy akkor lesz hiteles és jó egy énekes/előadóművész, ha a saját gondolatait önti sorokba. Ezt még mindig így gondolom, annyi kiegészítéssel, hogy ha tudok mivel azonosulni, akkor azt hitelesen elő tudom adni. Szóval nagyjából a kollektív alkotás teljes mértékben jelen lesz a jövőben. Az egymásra hangolódás van, amikor túl könnyű, van, amikor túl nehéz. Sok mindentől függ... elsősorban a kommunikációtól, hogy mennyire tudjuk átadni egymásnak a gondolatainkat.
 
 
Rockbook: Hogyan néz ki egy-egy dal születési folyamata nálatok? Inkább intuitív jammelés, vagy precíz építkezés? És mitől lesz egy ötletből végül "Rumproof-dal"?
 
H.Máté: Ez úgy szokott lenni, hogy valakinek jön egy ötlete, azt bedobjuk a közösbe és kibontjuk, tovább gondoljuk, néhol átírjuk picit. Persze mindenről egyeztetünk egymással. Mi guitar pro-s banda vagyunk. Aki ismeri a programot, az tudja, aki nem, annak röviden… egy zeneszerkesztő program. [nevet] Szóval ötletelünk, bedobjuk a közösbe, és ha eléggé jó az ötlet, akkor azt kibontjuk teljes dallá. Zeneileg a Rumproof irányát leginkább meghatározó tagok nálunk a Petya és a Szóda. Természetesen mind hozzáadunk a közöshöz. Pl. a Kalózszív zenei alapját anno a Norbi írta, a dalszöveg pedig az én egyik versem lett, ami patentül ráillett. A Drunken Tales lemez zenei alapján túlnyomó többségben Petya, Norbi és Szóda remekeltek. A dalok csiszolását, finomítását a két mohácsi haramia nagy gondossággal űzte, így ők vitték a prímet. Ilyenkor ez úgy néz ki, hogy jön az ihlet… abból lesz az ötlet. Az ötlet bedobódik a közösbe, majd ha van benne fantázia, akkor az kibontódik. Minden lépést és folyamatot mindegyikünk meghallgat, ötletel a dolgokon és akkor lesz kész, ha azt mondjuk mind, hogy fasza… kész! Én egy dalt írtam erre a lemezre, ami arról fog szólni, hogy egy teljesen új világba, a koktélok világába csöppenünk… Na, de nem lövöm le a poénokat, majd meghallgatjátok szépen a dalokat! smiley
 
Rockbook: Mi volt a legnagyobb kockázat, amit a zenekar működése alatt vállaltatok – és mit tanultatok belőle?
 
H. Máté: A zenekar indulásánál eltökéltük, hogy nem állunk meg a világhírig. 2015-ben nekifutottunk. Abban az időben a Rumproof előtt több pécsi egységben szerveztem koncerteket. Segítettem zenekaroknak, és oszlopos tagja voltam az akkori underground-élet mozgatóinak. Ezt felváltotta az, hogy jött a Rumproof és így minden kommunikációs munkát egyből magamra vállaltam, így a zenekarvezetést is. Már-már megszállottja voltam a Rumproofnak. Gyakorlatilag az egzisztenciális előmenetelem elé helyeztem a zenekar sorsát, mindezt úgy, hogy a saját egyéni boldogságomat meglelve ebben, sokkal több munkaórát pakoltam a Rumproofba, mint bármi másba. Tettem ezt úgy, hogy az életre hívott kalózkapitány imidzsem álarcként rám nőtt, így azt a szabados lazaságot hoztam az élet szinte minden területén. A kettő dologból az utóbbinak tengersok tanulsága volt. Az elsőnek is, de azt nem bántam meg. Viszont... a zenekar indulásától Szűcs Péternek és a Kún Norbinak rengeteget köszönhetek. Pl. Az első időszakban, amikor indultunk, volt, hogy két személyautóval hasítottunk. Ők vezettek, állták a benzinköltséget, ami az első időszakban vagy megtérült, vagy nem. Rengeteg kockázat volt, amit ők is bevállaltak és amiért nagyon hálás vagyok. Norbi 2022 óta ismét a zenekar tagja. A korábbi időkben a kettőnk közötti ellentétek miatt ő egy darabig nem volt a zenekar tagja, de nagyon örülök neki, hálás vagyok azért, hogy újra a fedélzeten van. Sajnos az elején annyira megrészegített ez az egész zenekari varázs, hogy mindent tökéletesen akartam csinálni, mindent is kézben tartva. Ebben benne volt az is, hogy mint egy hiperaktív mókus, úgy cikáztam a feladatok között és oldottam meg őket. Szerettem volna ezen felül tehermentesíteni a többieket, tapasztalat és rutin révén a szervezői világban. Mára már ezeket a dolgokat a srácokkal megosztva csináljuk, mert adottak a kompetenciáik és bízok bennük, hogy a legjobb tudásuk szerint járnak el egy-egy dolog kapcsán. Szóval a tanulság, hogy egyszemélyben nem lehet ezt kifulladásig tolni, mert sajnos az élet elszalad az ember mellett. Szeretném megköszönni mindenkinek, aki bármilyen úton közreműködött a zenekar előmenetelében, sikereiben! A kiadónknak, szervezőknek, a „Rumproof crew” tagjainak. Mindenkinek, aki a beletett munkájával előmozdította a zenekart. A zenekar ex-tagjainak, valamint Deria Dávid "Dercsinek”, Szórádi Dávid "Szódának", Dalmer Katinak, aki hegedűt ragadott és persze a két mohácsi haramiának: Szűcs Péternek és Kún Norbertnek!
 
 
Rockbook: Mit gondoltok, milyen hatással van a digitalizáció, az algoritmusok és a gyors fogyasztás kultúrája a zenére, amit ti képviseltek?
 
H.Máté: Átalakult szinte teljesen a fogyasztói kultúra ilyen téren, így ahhoz képest, ahogy elkezdtük a zenekart, mára egy teljesen más világban kell helytállni. Állandó megjelenések, a zenekarnak nyomatnia kell magát Tiktokon, Face-en, Instán… jelen kell lenni, mert létezni már nem elég. Mindenkire hatással van, így a mi zenénkre is.
 
Rockbook: Ha választhatnátok egyetlen helyet és közönséget, ahol, és akinek játszhatnátok – teljes szabadsággal –, mi lenne az és miért?
 
H.Máté: Nem kérdéses… Port Royal! laugh Persze a kalózkodás aranykorában… minden volt ott, mit ilyen vadszívű haramiák kívánhatnának, mint mink’! laugh Persze… azért sokfelé szívesen játszanánk. Nagyközönség előtt, nagyszínpadon. Ugyanakkor akusztikusan is szívesen beülnénk egy-egy meghittebb helyre. De a prímet akkor is a Port Royal viszi…
 
Rockbook: Mitől tud egy zenekar 2025-ben őszintének, hitelesnek és relevánsnak maradni – akkor is, ha nem része a fősodornak?
 
H.Máté: Add önmagad! Vagy önmagadnak egy őszinte részét! Tudj azonosulni azzal, amit hirdetsz. A fősodor mindig a fogyasztói igényeken múlik. A fogyasztói kultúrát pedig sok esetben a pénz alakítja. 
 
Rockbook: Lesz az új albumnak lemezbemutató koncertje? Ha igen, mikor és hol?
 
H.Máté: Biztos, hogy lesz kis mocorgás! laugh Hogy mikor és hol? Kövessetek bennünket Fészen, Instán, Tiktokon és ott minden kiderül! Majd mindenki derül! laugh Bocsi, ezt a végére nem hagyhattam ki!
 
Köszönjük az interjút! Legyetek jók! Járjatok élőzenés rendezvényekre! Nem csak otthonról görgetünk, meg Youtube és a házibulik… Hát megdöglünk! laugh. Tessék szépen picit a régi világrendből megtartani. Személyes jelenlét egy-egy élőzenés rendezvényen. Eljönni, megvadulni… eltűnni a világ elől, szeretni egymást. Kizárni a hétköznapok szarjait. Hát nem vót’ jó ez?! Fuhh… inkább abbahagyom, mert öregapáink „bezzeg a régi szép időkben” lemezét még nem időszerű felraknom. Azért barátkozom a borítójával!
 
Elérhetőségek: Facebook, YouTube, Instagram, TikTok
 
BP
 
Patreon Támogass minket a Patreonon