Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Ha nincs az emberek orra elé tolva tartalom, akkor magától nagyon nehezen fogja megtalálni.” - Dungaree interjú

A szegedi csapat nem rég jelentette meg bemutatkozó albumát „Bipolar World” címmel, ami most már teljes egészében meghallgatható a bandcamp oldalukon. Hűllökről, a hazai underground-ról, de leginkább a lemezről beszélgettünk a banda basszusgitárosával: Balogh Attilával és frontemberével: László Gergellyel.

Rockbook: Nemrég debütált a legújabb videótok a nagylemez „Status Quo” dalára. Mit lehet erről tudni? Hogyan alakult a forgatás?

László Gergely: Üdvözöllek!  A videó a No Total Films gondozásában készült Valach Márk és Szécsényi Dániel vezényletével, korábban is dolgoztunk már velük és tudtuk, hogy tőlük kompromisszummentes munkára számíthatunk.  A forgatás egy stúdióban és Szeged belvárosában zajlott.  A sztori röviden egy lecsúszott konteó hívőről szól, aki észnélküli kommentelgetéssel és utcai transzparensek segítségével próbálja meggyőzni az embereket a saját igazáról, de a történet végére beleőrül az elutasításba. A dal mondanivalója röviden: Összeesküvés-elmélet hívők ÉBREDJETEK!

Rockbook: A klippeteket végignézve, eszembe jutott saját sztorim. Pár hete voltam Bugacpusztán egy lovas-találkozón, Kurultájon. Kedvenc Neurosis pólómban voltam, aminek egy háromszögbe zárt szem van az elejére rányomva, kaszákkal-kígyókkal meg mandala-körökkel megspékelve. A vásárból egy árus sóbálvánnyá válva, tátva maradt szájjal nyöszörögte felém: „Tudod mi van a pólódon… tudod mi van a pólódon….tudod mit jelent az ott a pólódon”. Egyből visszakérdeztem: „Mert, mit jelent szerinted? Szerinted mi van a pólómon? Erre jött a válasz: „Illuminati…..illuminati jelképek… majd elfúló hangon: Te ilyen illuminati vagy…..” Visítva menekültem. Szerintetek tényleg ennyire súlyos a helyzet (az emberek fejében) vagy mindez fikció, amivel egy bizonyos háttérhatalom megpróbál manipulálni?

Balogh Attila: Bízunk benne, hogy azért ennyire nem súlyos a helyzet, bár nagy az Isten állatkertje, a csodájára járunk mi is ezeknek a dolgoknak, hogy mit képesek elhinni az emberek, jót nevetünk rajta, bár inkább kínunkban.

László Gergely: Szerintünk ez a gyíkemberek műve. :D Egyébként Magyarországon úgy látom, tényleg nagy kultusza van a hülyeségnek. Nem olyan régen Zoli (Horváth Zoltán-gitáros) meghívogatott facebookon poénból pár eseményre, amely a témával kapcsolatos és bár nyilvánvalóan egy része csak trash a Status Quo dalszövegéhez hasonlóan, de sajnos a másik része teljesen valós event és egyszerűen félelmetes az a butaság, ami sugárzik egy-egy ilyen eseményleírásból. Ha valaki jót akar nevetni érdemes utánakeresni!

 

 

Rockbook: Kint van az új lemez. Mikor jelent meg a „Bipolar World”? Mit érdemes tudnunk róla?

László Gergely: Az új anyag augusztus 22-én jelent meg a Stenken. A lemez sokkal átgondoltabb lett mind zene, mind szöveg szempontjából. A Bipolar World cím a kettőségre utal, legyen az emberi magatartásforma, vagy egy adott hangulat. Amit talán még fontos tudni róla, hogy hangzásban törekedtünk azt visszaadni, amit élőben is hallhat az ember. Ez részemről leginkább a vokálsávok ritkításán mutatkozik meg. Voltak is emiatt álmatlan éjszakáim. :)

Rockbook: 1-1 dal is felkerült a debütre a „Final Yell” és a „Climb Out Of The River” EP-kről. Újra fel lettek véve? Miért döntöttetek úgy, hogy ezek újból megjelenjenek?

Balogh Attila: Mérföldkőnek érezzük ezeket a kislemezeket az életünkben. Fontosnak tartottuk, hogy a címadó dalokat rátegyük a nagylemezre, egyfajta visszatekintésképp (ha másnak nem is, legalább magunknak :D ) Mindkét kislemezen még elég vegyesek voltak a dalok, ez mostanra kristályosodott ki.

László Gergely: Én úgy éreztem ez a 2 dal lett a legerősebb a kislemezekről és mindenképp szerettem volna, ha rákerül az új korongra.

Rockbook: Mi ihlet meg titeket zeneírás közben? Egy film, egy festmény, egy erőteljes impresszió… vagy csak szimplán a saját életetekben történő események?

Balogh Attila: Zeneszerzés szempontjából nehéz lesarkítani a dolgot egy valamire. Valamennyi dalt közösen írtunk és csiszoltunk kész állapotúra. Volt, hogy egy alap ötletet hozott valaki, de volt, hogy próbán jött elő valakiből valami és ott lett kidolgozva egy az egyben. Próbálni általában a hét végén megyünk le, amikor mindenki feje tele van a hét szarságaival, szépen ki lehet ereszteni magunkból mindent terápiás jelleggel. :)

 

 

Rockbook: A szövegekről meséljetek egy kicsit. Gergő mi az ami inspirál Téged, amikor egy szöveg megszületik?

László Gergely: A szövegírási periódus ennél a lemeznél meglehetősen egyedi volt, hiszen felkértük Lukács Gergely slammert, hogy legyen a segítségünkre a témák kibontogatásában. Innen is nagy pacsi neki! A munkafolyamat általában úgy zajlik, hogy a dalszerzés első hangjától elkezdem énekelni a szerintem legjobban odaillő dallamot és azt csiszolgatom. A szöveg véglegesítése csak a végén történik az egésznek. Azt mindenképpen fontos tudni rólunk, hogy a szövegeket általában együtt rakjuk össze, itt sem volt ez másképp. Számomra általában az emberek, emberi kapcsolatok, különböző hangulatváltozások jelentik a legnagyobb inspirációt, de van olyan is, amikor egy vers, vagy egy film ihlet meg. Ezen a korongon a társadalomkritikus vonaltól kezdve, a gondviselésen keresztül az önreflexív gondolatokig minden megtalálható, ami általában foglalkoztatott, vagy foglalkoztat minket, de természetesen az sem kizárt, hogy valaki máshogyan interpretál majd egy-egy szöveget.

Rockbook: Szeged valahol a banda bázisának tekinthető. Az Our Sound Recordings stúdió is ott van. Sokadik alkalommal dolgoztok velük együtt. Hogy zajlottak a felvételek?

Balogh Attila: Ez már a harmadik anyag amit Szebiékkel vettünk fel, kívánni se tudnánk jobb társaságot, mint az övéké. Természetesen zökkenőmentesen zajlott minden, tisztában vannak a dolgainkkal, hogy milyen ütemben, hogy megyünk be a stúdióba, ahogy mi is az ő módszereikkel.  Nincs sok variálás senki részéről se. Minden úgy szól ahogy élőben.

László Gergely: Egyetértek Atival. Szebiékkel mindig öröm együtt dolgozni. Emlékszem, amikor a legelső EP-nél kissé megszeppenve léptem be a stúdióba, de a pálinka és a beszélgetések egyből oldották a feszültséget. Borzasztóan érzik azt a stílust, amit mi képviselünk és hálisten tudják mikor kell leállítani engem, amikor épp a vokálozási szenvedélyemet próbálom kiélni. :D

Rockbook: Az egyik leginnovatívabb zenei platform a Bandcamp, nálatok is működik, de fizikális kiadványt nem találtam sehol. A szerzői kiadásban megjelent példányok már mind elfogytak?

Balogh Attila: A fizikai lemezeladás manapság annak a bizonyos béka ülepe alatt van, ezért csak alacsony példányszámban jelent meg az első kislemezünk, a második pedig egyáltalán nem. A nagylemez mégiscsak nagylemez, szeptember elején fog kijönni egy szép bookletes kivitelben.

Rockbook: Kiváló! Kiadó vagy disztribútor még nem nagyon van a láthatáron, minden eddigi megmozdulásotokat önerőből tettétek. Melyik hazai illetve külföldi kiadónál látnátok szívesen a „Bipolar World”-öt?

Balogh Attila: Digitálisan az összes létező online platformon megjelent a lemezünk, mindenhol elérhető. Kiadó szempontjából nem egyszerű dolog a hazai pályán, egy külön egész cikket lehetne a dolognak szentelni. Maradjunk annyiban, hogy a hazai nagyobb kiadók nem szeretnének foglalkozni a rockzenével, engem személy szerint ki irányítottak külföldre, hogy ott kopogtassak. Szóval egyelőre csináljuk önerőből a dolgokat, nem panaszkodhatunk így se.

László Gergely: Nem fanyalognék, ha mondjuk a Nuclear Blast kopogtatna egy lemezszerződéssel, de büszke vagyok arra, hogy eddig önerőből is sikerült eljuttatni a közönségünkhöz a zenénket.  

 

 

Rockbook: Itthon eléggé változó-hullámzó a zenei underground helyzet. A klubjaink, már úgy ahogy kezdik utolérni magukat (van hangosítás, színpad, már ahol) viszont míg régen az üzemanyagpénz felett is voltak juttatások (meleg kaja, pia, stb.) mára már a benzint sem hajlandóak kifizetni. Vannak kivételek, de egyre kevesebb. A zenekarok vért izzadva és pénzt nem sajnálva, küzdenek, mennek előre, itthon pedig nullával egyenlő a megbecsülésük. Ennyit ér egy zenei produkció? Mi lehet ennek az oka?

Balogh Attila: Ez megint csak összetett dolog. Önmaga farkába harapó kígyó. Egy kicsit mindenkit hibásnak érzek a dologban. Hogy ne legyen károgás kezdem rögtön a zenekarokkal. Sok zenekar van, aki elváll mindent semmiért, persze a klub tárt karokkal fogadja őket, 2 sörért elmegy a banda, ezzel rontja azoknak a zenekaroknak a dolgait, akik mondjuk szeretnének kapni valamit azért amiért dolgoztak éveket és több száz ezret fektettek bele, persze ehhez senkinek semmi köze, de a fejünket húzzuk ki tudod honnan. Másrészről ott az említett klub, aki szintén küzd, nem lehet hibáztatni, mások a szokások, a tutira akar menni. Vagy hív egy olyan bandát, aki tutira behoz 200 embert, vagy az ingyen buli, nincs bukta akkora lehetőség a buktára. Harmadrészről a közönség. Itthon sajnos az a helyzet, hogy nem igazán járnak csak úgy el szórakozni, csak akkor, ha valami olyan van, ennek lehet az oka a pénz vagy bármi.

László Gergely: Szerintem ennek nincs köze a zenei produkció értékéhez. Sajnos, ahogyan Ati is mondja a klubtulaj is pénzből él. Ezért hívja meg a nagyobb zenekarokat, ha kevesebb az ember, kevesebb a fogyasztás. A kapupénz a minimális elvárás lenne a zenekarok részéről, ha nem is egészben, de minimum 80%-ban, hiszen ők azok, akik becsalogatják a fogyasztó vendégeket a tulajnak, és itt jönnek képbe azok a zenekarok, akik még ezért a pénzért sem hajlandóak megharcolni.

Rockbook: Műfajoktól függetlenül látom azt, hogy tőlünk pár kilométerrel arrébb, (körbe határainkon túl) hatalmas underground élet van. Többen is járnak koncertekre, ezt személyesen tapasztaltam. Miért van az, hogy nálunk úgy kell könyörögni az embereknek, hogy jöjjenek és támogassák a bandákat (többnyire ezek azok az emberek, akik mindig sírnak, hogy sosincs semmi esemény, meg nem történik semmilyen koncert a városban) amikor meg végre van valami, akkor meg örül a szervező a 40-50 pluszos fizetővendégnek?

Balogh Attila: Ez a fentebb említett dolog lehet. Valamiért itthon sajnos „mogorvább” a hozzáállás. Romániában nem feltétlenül állnak jobban anyagilag a fiatalok, de mégis kifizetik egy bulira az 1000 forintnak megfelelő lei belépőt és 400 ember előtt játszik az ember egy péntek estén. Elmennek az emberek és jól érzik magukat. Itthon, ez sajnos nem mindig mondható el, inkább csak a kesergés, pedig csak fel kell csapni a klubok koncertkínálatát és elmenni a kisebb zenekarok koncertjeire is, hatalmas meglepetések érik az embert.

László Gergely: Itt szerintem alapvető mentalitásbeli különbség van a különböző országok nézői között. Az egyik érdekes dolog nekem az volt, hogy míg itthon az emberek lejönnek egy koncertre, ki is fizetik a belépőt a buliért, sok esetben mégsem jönnek oda a színpad elé. Sörözgetnek, röhögcsélnek és ülve nézik végig a koncertet. Külföldön más a helyzet. Nekik teljesen mindegy milyen koncert van, amatőrzenekarról, vagy előzenekarról van szó, ott tombolnak a színpad előtt, mert bulizni jöttek le. Másfelől az Ati által is említett kesergés. Az emberek szívesebben költik a pénzüket italra, vagy cigire, lusták tájékozódni a kisebb előadók koncertjeiről.

Rockbook: Mi változtathat ezen a bagatell szituáción?

Balogh Attila: Egy egész generáció hozzáállásán változtatni nem egyszerű dolog. Nem nagy ország vagyunk, eléggé központi módon működnek a dolgok. Ha nincs az emberek orra elé tolva tartalom, akkor magától nagyon nehezen fogja megtalálni. Ebben sajnos az országos rádiók sem partnerek, ez még jobban nehezíti a helyzetet.  Mindenesetre mi bízunk mindig az emberekben. A hangosak vagyunk, majd meghallják, amit játszunk.

László Gergely: Szerintem fel kellene már fognunk azt, hogy a zenében a marketing ugyanolyan fontos, mint bárhol máshol és bár eléggé rosszul hangzik, de a zene is egy termék, amit el kell adni a közönségnek. Ezért szükség van a facebookos hirdetésekre, google adwordsre stb. Persze ez nem az jelenti, hogy a zene minősége ne számítana, vagy ne kellene ugyanannyit fordítani a művészeti oldalra. Továbbra is bele kell halnia a zenésznek egy-egy koncertbe, ez csak egy újabb faktor, amivel valahogyan meg kell küzdenünk, ha azt szeretnénk, hogy minél többen megismerjék a zenénket és járjanak a koncertjeinkre. A klubtulaj felelőssége szintén fontos, hiszen ha azt akarja, hogy sokan látogassanak el egy bulira, akkor neki is hirdetnie kell az adott eseményt mindenféle felületen. A közönségnek pedig csak annyit tanácsolnék, hogy merjetek lemenni amatőr zenekarok koncertjeire és ne sajnáljátok azt a pár száz forintot egy-egy buliért. Lehetséges, hogy többet kaptok majd a pénzetekért, mint egy doboz cigi, vagy 2-3 sör.

Rockbook: Köszi a készséges válaszokat!

László Gergely: Köszönjük az interjút!

A Dungaree elérhetőségei: Facebook, Honlap, Bandcamp

 

 

Támogatónk a Nemzeti Kultúrális Alap és a Cseh Tamás Program.