Két nagylemez kiadása után első alkalommal látogatott Magyarországra a szuper power trio, a The Winery Dogs (koncertbeszámoló itt). Ebből az alkalomból nem szalasztottuk el a lehetőséget, és a banda dobosával, Mike Portnoy-jal beszélgettünk egy kicsit.

Rockbook: - Szia Mike! Megfordultál már Magyarországon hatszor a Dream Theaterrel, egyszer az Adreneline Mobbal, valamint a Portnoy, Sheehan, Macalpine, Sherinian projecttel, most pedig a The Winery Dogs-szal. Minden banda teljesen különböző stílust képvisel, és szinte minden koncert telt házas volt. Ezek szerint nagyon kedvelnek téged és az aktuális zenekaraidat/projektjeidet a magyar rajongók. Te is így látod?

Mike Portnoy: - Sziasztok! Köszönöm! Akárhányszor játszom itt – nem számít, melyik bandával – mindig hatalmas szenvedéllyel néznek meg a magyar rajongók. Mindig is az egyik kedvenc helyszínem lesz Magyarország és örülök, hogy ma este visszatértem. Bocsánat, hogy kicsit hosszú időbe telt. Akármelyik bandával játszottam és jártam itt, azt gondoltam, hogy úgyis visszatérek, és örülök, hogy ez ma este így lett. Az pedig, hogy minden jegy elkelt, csak azt bizonyítja, hogy egy kiváló este lesz.

Rockbook: - A The Winery Dogs-ról a legtöbben azt tippelték, hogy csak egylemezes alkalmi formáció lesz, ehelyett már 2 albumotok jelent meg és épp világkörüli turnén vagytok. Lesz folytatás, vagy ez még a jövő kérdése?

Mike Portnoy: - Az előző album és turné előtt azt mondtuk, hogy ez egy igazi banda, de sokan nem hittek benne. Úgy gondolták, hogy „óó ez csak egy supergroup” úgyis feloszlanak, csak egy alkalmi formáció, de az emberek most vették igazán észre, hogy ez egy komoly csapat. Nekem is, Richie-nek és Billy-nek is van más zenekarunk, de eltökéltek vagyunk a Winery Dogs-ért és ez egy teljes értékű banda számunkra. Amikor a Transatlantic-kel, vagy a Flying Colors-szal játszok, az csak egy nagyon kis része a koncertjeimnek, hiszen egész évben a Winery Dogs-zal vagyok és a világ minden tájékán játszunk. Olyasmi, mint amikor a Dream Theater-ben voltam. Merőben eltér ez a szituáció a többi bandámétól.

Rockbook - Mi inspirál abban, hogy ennyi féle, különböző stílusú zenei projektben vegyél részt?

Mike Portnoy: - Ez egyszerű. Az emberek inspirálnak, akikkel együtt játszom. Szeretem, hogy a karrierem egy pontján képes vagyok ennyi különböző stílusban, ennyi nagyszerű emberrel együtt dolgozni. Van zenekarom Billy Sheehan-nel, Richie Kotzen-nel, van egy bandám Alex Skolnick-kal és David Ellefson-nal, egy másik Steve Morse-szal. Számomra ez olyan, mint álmaim forgatókönyve. Hogy esélyem van velük játszani, és ami inspirál, az a lehetőség, hogy velük zenélhetek. És mind különböző. A metal projektek különböznek a Winery Dogs-tól, ami különbözik a Flying Colors-tól. Mindegyikben más-más érzés játszani.

Rockbook - Miben különbözik az amerikai és az európai közönség?

Mike Portnoy: - Minden hely különbözik a másiktól és más érzések vannak jelen. Az amerikai közönség egy kicsit visszafogottabb, nyugodtabb. Az európai közönség nagyon szenvedélyes, meleg fogadtatású és szinte mindig énekel. Ezt jobban szeretem. Olyan közönségnek játszani, aki interaktív és énekel. Egyébként Európán belül is más-más a közönség. Nem tudod egy közönségként említeni az Európaiakat, mert más egy dán, egy angol, egy francia koncert. Más érzelmei vannak az embereknek.

Rockbook - Azzal gondolom tisztában vagy, hogy nagyon sokan hiányolnak a Dream Theater-ből. Van, akivel tartod a kapcsolatot közülük?

Mike Portnoy: - Nem fogok sokat beszélni a Dream Theater-ről, de igen, Jordan Rudess-szal és John Petrucci-val tartom a kapcsolatot. Próbáltam a teljes bandával kontaktban maradni, de csak Jordan Rudess és John Petrucci akarta ezt.

Rockbook - Rengeteg zenekar van manapság a palettán és nagyon nehéz újat alkotni. Szerinted mivel tud kitűnni egy banda a többiek közül?

Mike Portnoy: - Az emberek különböző dolgokat szeretnek. Például a fiam kedvenc zenekara a Slipknot. Fontos, hogy a zenére koncentráljanak. Akármelyik bandában játszottam, mindig koncentráltunk a zenére. A Rock ’N’ Roll már több mint 50 éve jelen van és nehéz eredetit alkotni. Mindenki megcsinált már mindent, de igazából nagyon nehéz megválaszolni ezt a kérdést. Ha a szívedből jön a zene, az hatással lesz az emberekre.

Rockbook - Szerinted tud még hova fejlődni a rockzene? Miben látod az előrelépést?

Mike Portnoy: - Nálunk mindig volt hangzás és a szívünkből jött a dolog, amire megmozdultak az emberek. Nagyon nehéz valami eredetit alkotni, mert – mint ahogy mondtam – már mindent megcsináltak, de aztán egyszer feltűnik a színen egy zenekar, akitől elszáll az agyam , mert valami eredetit rakott össze. Mindig csodálatos, amikor valami ilyesmit fedezel fel.

Rockbook - Tervezed-e a közeljövőben új zenei formáció összehozását? Ha igen, megtudhatunk róla valamit? Esetleg van olyan zenei álmod, amit mindenképp szeretnél megvalósítani?

Mike Portnoy: - Most nem tervezem, hogy bármi újat is csinálnék. Jelenleg hat bandában játszom, ez bőven elég. Itt van a Winery Dogs, a Metal Allegiance, a Transatlantic, a Flying Colors, a Neal Morse Band és a Twisted Sister. Szóval hat bandám van, így nem tervezek mást, de sohasem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő. Tavaly még öt bandám volt, aztán jött a Twisted Sister is, de jelenleg nincs semmi a láthatáron.

Rockbook - Ha összeállíthatnád álmaid zenekarát, kik szerepelnének benne?

Mike Portnoy: - Amiben játszanék is, vagy csak, mint hallgató?

Rockbook – Természetesen, amelyikben játszanál is.

Mike Portnoy: - Azt gondolom ezt már elértem. Akárhányszor csinálok egy új zenekart, az mind álmaim zenekara. Transatlantic, Flying Colors ezek a bandák eleinte mind csak a képzeletem szüleményei voltak. De oké, nézzük csak! Az álom bandámba benne lenne Paul McCartney, Roger Waters, Jimmy Page. Ők az én hőseim, akikkel sosem játszottam együtt. Mellesleg az egész karrierem egy kívánságlista. Viszont sikerült együtt játszanom Ace Frehley-vel, Peter Criss-szel, Phil Anselmo-val és Bruce Dickinson-nal. Szóval eléggé álomkarriert tudhatok magam mögött.

Rockbook - Köszönjük az interjút!

Fotók: Barba Negra Music Club

Támogatónk a Nemzeti Kultúrális Alap és a Cseh Tamás Program.