'Háború az információért' - Wasted Struggle: 'Agenda Of Fear' lemezkritika
Azt hiszem nem sok olyan hazai kiadvány volt a 2020-as évben, amit ennyire sokszor elővettem. Talán a Lazarvs albuma volt az egyik, mely állandó társam volt a mindennapokban a Wasted Struggle legutóbbi anyaga mellett. A budapesti kvartett már jó ideje ontja magából a dühösebbnél dühösebb opusokat, az Agenda Of Fear képében pedig a legdurvább, legkönyörtelenebb arcát fordítja felénk. A 2009-es demo, aztán a Void, majd a kiváló debüt (Guillotines), a két split (a Ghostchant-tel meg az Oaken-nel is), és a brutális EP (Plaguebringer) után, végre itt van a nagylemez, az Agenda Of Fear.
Koncerten már számtalanszor találkoztam a srácok zenéjével, s az évek során azt tapasztaltam, hogy élőben egyre izmosabb a csapat és az összhatást tekintve, sokkal nagyobb rombolást tudnak véghezvinni, minden alkalommal felülmúlva önmagukat. Utoljára 2019 nyarán láttam őket a Dürer Kertben, az Oaken társaságában a The Body / Full Of Hell előtt, ahol iszonyatos pusztításnak lehettem a szemtanúja, masszív sound-dal előadott performanszuk sokáig vibrált a fejemben akkor. (És nemcsak a The Body megismételhetetlen szónikus destrukciója miatt.) Ott realizálódott bennem, hogy ha tehetem és lehetőség adódik rá, akkor minden alkalommal időt fogok rájuk szakítani és támogatom őket valamilyen formában. Alázatuk és őszinte elkötelezettségük e zord, de roppant mód szerethető műfaj iránt, azonnal érezhető akár élőben, akár hanghordozón hallja az ember. Időközben ugye, szinte teljesen váratlanul jött egy világjárvány (ami azóta is tart) és gyakorlatilag az egész szociális és kulturális életünket tönkretette Magyarországon (remélhetőleg nem végleg), illetve szerte a világon. A rendezvényeknek, fesztiváloknak lőttek; a sok más szórakozási lehetőség (kocsmák, klubok, mozik, éttermek, stb.) mellett, az élő zene is áldozatul esett ennek a vírusnak. Számtalan emberéletet követelt (illetve munkahely megszűnést eredményezett) és még mindig nincs vége. Csupán a kijelzők hideg, élettelen fénye mutat megnyugvást vagy éppen kikapcsolódást számunkra, amin át folyamatosan kapjuk ezt a csodálatos információ-áradatot. Táblagépen, telefonon vagy éppen a laptop képernyőjén keresztül. Óráról órára, nap, mint nap… és itt kapcsolódik be a képbe az Agenda Of Fear. Szó szerint. Benyomom a play gombot a deck-en (vagy a walkman-emen, mikor melyiket) és már pörög is a Tortured Tree Productions gondozásában kijött kazetta szalagja. 8 sallangmentes, kíméletlen és sötét HC-metal-grind hibridet kapunk az arcunkba, mely nem pofonok formájában adagolja a feelinget, hanem konkrétan ököllel ver szét. Olyan düh és agresszió húzódik meg a dalokban, ami azonnal szétbasz. Önkéntelenül is a fogamat csikorgatom, akárhányszor előveszem ezt a „szeretet-mixet”. Érdemes lett volna gumicsonttal együtt árusítani ezt az albumot vagy egy mini-boxzsákot mellé adni, mint limited special-bundle csomag. Ha ketrecharcolnom kéne (szerencsére még nem kell) akkor tuti ez lenne a küzdő-megsemmisítő zeném. A győzelem persze sosem garantált, de legalább patent dalok szólnának a küzdelem közben. Az adrenalin egészen egyszerűen magával visz és fogva tart, a meglepően rövid játékidő alig 20 perce alatt. Érdekes módon amúgy ennél hosszabbnak tűnik az Agenda Of Fear, ami valószínűleg töménységében és sűrűségében keresendő. Igazi energia-bomba!
Ami miatt azonban mégis bizseregve szétnyílt a fejem, az a hangzás. Eszméletlen! Én nem tudom ki csinálta (aztán rájöttem: Dexter a SuperSize stúdióból, hoppá) de a jó ég áldja őt, erőben s egészségben! Meg merem kockáztatni, hazai szinten, az utóbbi 20 év underground-ban töltött aktivitást alapul véve (és valójában több oldalról megközelítve) ez a leggyönyörűbb hangképek egyike. Aki szereti a durva muzsikákat, szereti, ha horzsol a kibaszott grind és szakít a tuka-tuka, van húzása, illetve dinamikája a zenének, az tudja, miről beszélek. Nyilván ettől még nem lesz tip-top egy lemez, mert „márpedig de mennyire frankón husogtatnak a fiúk, hallod” hanem, illik mellé magával ragadó, ügyesen strukturált dalokat írni. Nos, a Wasted Struggle-nek ez is sikerült. Kívül-belül 10 pontos a cucc, a hangszeres tudás és kivitelezés is hibátlan. Nehéz lenne akár egyetlen számot kiemelni, annyira szoros fúziót alkotnak. Emlékezetes részekben és fogós megoldásokban bővelkedünk nótáról nótára, mondhatni, minden az adott koncepció szerint épül fel. Megunhatatlan, vagy 100X már tuti lement. Biztos vagyok benne, hogy óriási hatással volt rájuk Jacob Bannon ikonikus zenekara, de a legcsodálatosabb pillanatokat mégis az olyan párhuzamok adják, mint a dicsőséges Dead In The Dirt vagy a zseniális The Dillinger Escape Plan. Van benne dögivel! Persze mindez a megfelelő textussal és énektémákkal kombinálva még súlyosabb. A szövegi tartalom aktualitásából semmit sem veszített, sőt, ha lehet azt mondani, aktuálisabb, mint valaha. Az őszinte sorok közül üvölt ránk, szinte önkívületi állapotban, a reményt-vesztett, összetört és megvezetett ember képe, melyet most a saját bőrünkön is megtapasztalunk, ahogy éppen a valóságunk részévé válik. Belénk olvad és egyben félelmetes jövőképet mutat. Talán a srácok láttak valamit? Ki tudhatta ezt előre?
Úgy tartja a mondás, hogy a szépen elvetett magokból egyszer fa nő, az áldásos munka meghozza majd a gyümölcsét. Nos, a Wasted Struggle esetében zamatosra érett e gyümölcs, ennek egyik ékes eredménye az Agenda Of Fear. Szívesen viszontlátnám egyéb formátumban (CD, vinyl) is.
Bízok benne, hogy idővel, több fával és bő terméssel gyarapszunk, és hamarosan újra találkozunk a Kertben.
A Wasted Struggle jelenlegi felállása:
Alakszai László – ének
Dobos Lajos – gitárok
Karsay Máté – basszusgitár és vokálok
Horváth Tamás – dobok
Az Agenda Of Fear dallistája:
1. Agenda Of Fear
2. Bell’s Paralysis
3. Mass Hypnosis
4. Confinement
5. Daily Abuse
6. Battles
7. Grey
8. Neglect
Lupus Canis
Támogatónk a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Program.
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
